Mikijozsa blogja

Tűzben illatos, fenyőtű
lobogó, üde láng, kissé zöldszínű.
Fűts be, mint mozdonyt a tözeg mohája.
Ne fagyjon csonttá szívek bús magánya.
Még a legkisseb szálka is hevít.
Főleg ha abból most sok van itt.
Tűz és hamu - tavaszig összegyűl;
egyikből napfény lesz, másikból dal zendül.

Szomorú, vagy vidám az ihlet szabja meg;
s a mindenség virágot, zengőmadárkát ad ezekhez.

Égető a szeretet sorsom fészke,
azokért virrasztok, igéket suttogva,
akik most fáznak, tűz helyett jégre
fagy a kályha, vénhedjünk imára.

Kihűlve a világ ereszd be a kutyát
ne ugassa láncon a Hold udvarát.
Öltöztesd tündérnek, pirosba a, Tavaszt.
Röptesse a Telet jéghegyek fölé...

Hogyan zárlak be szívembe

Mibennünk a szív világos. nincs homály
s a lélek elképzelhető állaga bársony.
Ha vágyak síkja sírgödrös, lapály,
ugorj ki, ejtőernyőd selyme, vászon.

Hisz éltünk csupán vázlat, nem feladvány;
s nem mi hallgatjuk le szívek neszét.
Ki pendíti lélekhúrom, lassacskán
bennem leli meg kis búvóhelyét.

Odaadni magam, holtig, muszáj,
nehogy énem tükördémonná váljon,
kit önteltté sokszoroz gondolat.

Hogyan zárlak be szívembe, nincs szabály,
s hagyom éned tárt kapura várjon;
az a boldog, aki falat bontogat

Megadott rímek :

gondolatmenetbe nyugodtan lehet cserélni" kitétel.
homály
bársony
lapály
vászon
feladvány
neszét
lassacskán
helyét
muszáj
váljon
gondolat
szabály
várjon
bontogat

Ne vetülj árnyék ünnepre ma még,
hisz a holnap ígérete csipetnyi,
igazságmentes, édeskés hordalék.
Nekünk kell sós könnyeink letörölni.

Hiába várjuk mástól, némi fény
legalább adventkor hadd melengessen;
vehessünk részt magunk szabta misén;
ajándék vétel csödbe ne kergessen.

Homályos tükörből tolul a köd,
kísértésbe göngyöl, sebaj imádkozz!
Ne enged hogy örüljön, ne siránkozz.

Akármi lesz, a hűség ideköt,
A próbák idevezettek, kibírjuk,
s a gyertyákat, fényleni, ezért gyújtjuk.

de rég derék a fiatalság
nem is győzöm dícsérni ez igaz
jövőbe szaladó magyarság
gerinces legények erényes lányok

de rég mernék írni rólatok
merészek és eltökéltek vagytok
valahányszor nézem arcotok
veszem észre isteni mosolyotok

Uram, vigasztalj víg asztalt teríts
szigorú sziget a jóság helye, nincs
vendége; üres étkezdéd népesítsd,
regiment reggelijét civilnek készítsd.


Boldogság boltja ingyen sosem nyit
hanem a pénz csörgése, s a minőség
ár szerint  csorgat  adagolt dózist;
szüken mérik bár jól kéne kifőzzék.

Ó, Mennyeknek redőnye néha nyílj,
mint a virág ily didergő világnak;
ejtsd le halovány tükrőd - fénybe viggy!

A te kostolód megújulásnak
tüzével égessen ki mint a téglát;
és építs belőlünk menedékvárt.