Mikijozsa blogja
Egyébverset írtam a szonettverseny fórumba
Hogyan zárlak be szívembe
Mibennünk a szív világos. nincs homály
s a lélek elképzelhető állaga bársony.
Ha vágyak síkja sírgödrös, lapály,
ugorj ki, ejtőernyőd selyme, vászon.
Hisz éltünk csupán vázlat, nem feladvány;
s nem mi hallgatjuk le szívek neszét.
Ki pendíti lélekhúrom, lassacskán
bennem leli meg kis búvóhelyét.
Odaadni magam, holtig, muszáj,
nehogy énem tükördémonná váljon,
kit önteltté sokszoroz gondolat.
Hogyan zárlak be szívembe, nincs szabály,
s hagyom éned tárt kapura várjon;
az a boldog, aki falat bontogat
Megadott rímek :
gondolatmenetbe nyugodtan lehet cserélni" kitétel.
homály
bársony
lapály
vászon
feladvány
neszét
lassacskán
helyét
muszáj
váljon
gondolat
szabály
várjon
bontogat
Ne vetülj árnyék
Ne vetülj árnyék ünnepre ma még,
hisz a holnap ígérete csipetnyi,
igazságmentes, édeskés hordalék.
Nekünk kell sós könnyeink letörölni.
Hiába várjuk mástól, némi fény
legalább adventkor hadd melengessen;
vehessünk részt magunk szabta misén;
ajándék vétel csödbe ne kergessen.
Homályos tükörből tolul a köd,
kísértésbe göngyöl, sebaj imádkozz!
Ne enged hogy örüljön, ne siránkozz.
Akármi lesz, a hűség ideköt,
A próbák idevezettek, kibírjuk,
s a gyertyákat, fényleni, ezért gyújtjuk.
derék
de rég derék a fiatalság
nem is győzöm dícsérni ez igaz
jövőbe szaladó magyarság
gerinces legények erényes lányok
de rég mernék írni rólatok
merészek és eltökéltek vagytok
valahányszor nézem arcotok
veszem észre isteni mosolyotok
Ó Mennynek redőnye
Uram, vigasztalj víg asztalt teríts
szigorú sziget a jóság helye, nincs
vendége; üres étkezdéd népesítsd,
regiment reggelijét civilnek készítsd.
Boldogság boltja ingyen sosem nyit
hanem a pénz csörgése, s a minőség
ár szerint csorgat adagolt dózist;
szüken mérik bár jól kéne kifőzzék.
Ó, Mennyeknek redőnye néha nyílj,
mint a virág ily didergő világnak;
ejtsd le halovány tükrőd - fénybe viggy!
A te kostolód megújulásnak
tüzével égessen ki mint a téglát;
és építs belőlünk menedékvárt.
Szomorú voltál
szomorú voltál, nem volt hatalmad fölöttem
néztelek, pálmám elvenni hogy is engedjem
sajnáltam magam - én is szegény lehettem
s talán önmagam lenni soha nem mertem
s akkor belementem, s türlek,lehajtva fejem
nohja nem szeretek jó ember lenni én sem
s te segítettél nekem figyeltél borzongva
nem tudtad mit tennél meg erőddel soha
csak akkor nehéz átadni a hatalamat
ha előre tudom hogy hogy utána bántani fognak
ám, ha utána szeretet vesz majd körül
akkor minden rendben eltűnik az űr