Mikijozsa blogja

Egyéb
Mikijozsa•  2021. október 4. 08:58

Verés a fáról

Verés a fáról, dió lepotyog -,
kevés a távol - kertvégén a mezsgye;
ha így megy, még az idén lefogyok.
miért vetkőznek a fák meztelenre?

Kapás aki vagy, vágj egérutat,
csapás egy vándornak, had meneküljön;
a hold közepén keresek lyukat,
ha belül üres, oda lefeküdjön,

Hallod? egy lány, énekel ott belül,
csipogása halk, mint tojásban a csirke,
ki fog kelni este nagy csoda lesz.

Szerelmem szeme fénylik egyedül
az égen, se hold se csillagok tükre
nem ragyog, fentről csak ő néz, keres.

Mikijozsa•  2021. február 13. 11:36

Tavasz mosolya

Mosolyod a fagyban - de szigorú;
isteni arc vagy az ikonok ángya;
akit rőt kréta rajzolt, kiskorú
mint Ámor, de nyilad inkább egy lándzsa.

Ki faragta Hercules dudoros
dorongját íjadba ily elegánsra?
mivel tél deres kabátjára lősz -
s reám bár nem vagyok lelkes barátja.

Erélytelen, de nem kedélytelen
viseli el Földanya ezt a párbajt,
míg alant védi virágok tövét

Alant, hó alatt, hogy majd hirtelen
kikeljen belőle eme világnak
e jóillatú virága elsőként...

Mikijozsa•  2020. december 13. 16:28

pirkad a képzelet

Közel kopog - pirkad a képzelet;
kipattan, mint rugó -, s ím a kilátás -
hasadó égi homály; szép kezed
törölte homlokunkra - világítás.

Van ki még földig hajol fény előtt,
üresen mint vén, vízhiányos korsó -
üres zörgéssel párát nyel előbb,
s cserél vizet akár egy kútba hordó.

Belőlünk pótolja fogyó színét
az árnyék, s nem szokjuk meg, mégse kékes -,
cukorbeteg barnával szedni szét.

A szem alkalmazkodik, s ami fényes
az egy mosoly, mire révedsz - asszony;
kivel létezésem el kell játszanom.

Mikijozsa•  2020. június 9. 14:31

a környéken jártam

tisztára seprik az ösvényt
szerelmem adsz'a azt a csókot
hozzám is bújhatsz időnként
nézd ez a fa is velünk borzong
úgy kedvel minket betakart
nagy séta vár miránk nem kaland

battyogjunk egy másik útra
hol a kék ég patakban látszik
és a völgyet kanyaríntja
tündérföldön a hegyhátáig
szerencse hogy nagy lapukra
csücsüljünk le a farunkra

valahol egy másik ég ragyog,
tök másik ez, üveggyöngy vidék
talp alá omló virágok
hidakkal váró szigetecskék
s ott alattunk az aranyhalak
tátogva falnak  bogarakat

oly izgalom oly fény szemedben
gyémántéke lelkemnek te
kézen-fogott gyönyörszentem
földkerekség kápráztat veled
szédült fák el ne essenek
minket el ne felejtsenek




Mikijozsa•  2020. február 4. 19:16

gyereknek való

Reggel jön ki a gazdasszony, s elhajtja a tyúkját-
szedje bögyét tele magvakkal a közelii tarlón;
ámde a kis tyúkocska panaszkodik; úgy se talál ő
semmit! a rétre se képes kitalálni  - nem, nem..

Mért ne találnál éhes vaktyúk, pár szemet, olykor?
- annyi mag elgurul, elfújja a szél, s ki lenéz -
az rábukkan véletlen is és akaratlan a porban,
vagy kövesúton, (ahogy vesszük); alant kaparássz:

Nézd mily trükkös a pulyka, a hangyát is eszi vagy tán
azt hiszi, lábat eresztett a mi búzaszemünk?
tényleg furcsa, egyik mászik de a másik azért sem.
nem is értheted ezt, csak szedegesd ami jó...

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom