Mikijozsa blogja

Egyéb
Mikijozsa•  2022. március 31. 18:06

A zöldabrosz

A zöldabrosz sem hiánycikk, Tavasz
szövi lelkesen, minden fára lombot,
mezőre füvet kertbe zöldszáras
virágot, betakar völgyet és dombot.

Nyüzsög a sok rovar, segíteni
akar; kijöttek a hangyák, s a méhek -,
meg is hallották a fák rügyei,
kibontanák zöldselymes perselyüket.

Be is festem zöldre a kerítést -,
ne maradjak ki én se ily dologból;
tudom mihez kapjak -, most kapálok.

Gyökér és kukac , ezt a hisztizést!
Egy kis csillag hullt ke az Orionról ,
ezekből lesznek csillagvirágok?

Mikijozsa•  2022. február 25. 12:53

Faharang a delet

Faharang a delet üti megint;
alaktalan az idő, bamba olykor.
Ujján rézgyűrű - patinás kilincs;
vasfoga a bőrünk rágja be sokszor!

Nem csoda, ha öregszünk, de sebaj,
parasztésszel hogyha mind lereszeljük
agyarát -, megszelídül, lesz hepaj;
boldog leszünk, ha ki sem érdemeljük :)

Nekem is volt reszelőm, nem acél!
rubintos fenőkő, de elkoptattam
lepihenve szögre akasztottam.

Nem viaskodom én már csak szeressél
galambom, csak ez számít, ez marad
utánunk, mi enyhíti a fájdalmat.

Mikijozsa•  2021. október 4. 08:58

Verés a fáról

Verés a fáról, dió lepotyog -,
kevés a távol - kertvégén a mezsgye;
ha így megy, még az idén lefogyok.
miért vetkőznek a fák meztelenre?

Kapás aki vagy, vágj egérutat,
csapás egy vándornak, had meneküljön;
a hold közepén keresek lyukat,
ha belül üres, oda lefeküdjön,

Hallod? egy lány, énekel ott belül,
csipogása halk, mint tojásban a csirke,
ki fog kelni este nagy csoda lesz.

Szerelmem szeme fénylik egyedül
az égen, se hold se csillagok tükre
nem ragyog, fentről csak ő néz, keres.

Mikijozsa•  2021. február 13. 11:36

Tavasz mosolya

Mosolyod a fagyban - de szigorú;
isteni arc vagy az ikonok ángya;
akit rőt kréta rajzolt, kiskorú
mint Ámor, de nyilad inkább egy lándzsa.

Ki faragta Hercules dudoros
dorongját íjadba ily elegánsra?
mivel tél deres kabátjára lősz -
s reám bár nem vagyok lelkes barátja.

Erélytelen, de nem kedélytelen
viseli el Földanya ezt a párbajt,
míg alant védi virágok tövét

Alant, hó alatt, hogy majd hirtelen
kikeljen belőle eme világnak
e jóillatú virága elsőként...

Mikijozsa•  2020. december 13. 16:28

pirkad a képzelet

Közel kopog - pirkad a képzelet;
kipattan, mint rugó -, s ím a kilátás -
hasadó égi homály; szép kezed
törölte homlokunkra - világítás.

Van ki még földig hajol fény előtt,
üresen mint vén, vízhiányos korsó -
üres zörgéssel párát nyel előbb,
s cserél vizet akár egy kútba hordó.

Belőlünk pótolja fogyó színét
az árnyék, s nem szokjuk meg, mégse kékes -,
cukorbeteg barnával szedni szét.

A szem alkalmazkodik, s ami fényes
az egy mosoly, mire révedsz - asszony;
kivel létezésem el kell játszanom.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom