Mikijozsa blogja

vallást ha  teszek én rólad ma isten
bizonyságtevő szavaim ne hidd
Tenálad az igazság - aszerint
irányítod világod s én nem értem

a jó meg a gonosz harcát mely engem
nevel vagy zülleszt - játékod vagyok
kit bánthatnak míg el nem rohadok
te tudod mi ez élni félelemben

te tudod, mi ez élni s várni Tőled
hogy egyszer megmagyarázod nekünk
miért uszítasz reánk vad erőket

egyébként amúgy is mindegy - velünk
vagy nélkülünk soha nem unatkozol
hiszen senkiért meg nem változol

melyik oldalon a szép mi fehér
avagy fekete szólj van e fogalmad
nyílj meg a másik embernek - befér
agyadba ez a idea - ragozd csak!

tetszés lényege mely lapra kerül
örökké szép legyen holtig sajátunk
tőlünk nem elzárva embertelenül
minket melengessen mint a kabátunk

egyfajta nyitány e vers papolás
hogy buzdítsalak egy bátor imára
szeresd a szépet ne dobd el sosem

ép ész - logika nem kozmetikáz
hasznosat jót se cserélhetsz silányra
az élet szépre épül idelenn

fából van a lépcső a mennyországba
isten oda vasat nem enged be
rezet vagy egyéb fémet semmit se
vizet se tölt nektek külön pohárba

ott egyetlen pohár van s az közös ám
sosem telhet sosem ürülhet ki
kenyeret szintén egyet tehet ki
az angyalpék s nem fogy el a vacsorán

bármily különös mindig csak egy ihat
és egy ehet és egy alhat hiszen
ágyból is naná hogy csak egy lehet fenn

s egy sem önmagáért emel poharat
vagy fog kézbe fakanalat ó nem
az másokért teszi - természetesen

fényt fakasztó lelkek, mint vén fa hegyén
zsenge ágak, kiket most akaratlan
ünneplés szele lenget könnyedén;
daloljatok vélem kis templomában

a szeretetnek. Most bár kopaszok
e hajtások, de tavaszt újra  látnak;
Nagy hó ha jön Jézuskát várhatod
hogy kapj erőt egy újabb virágzásnak.

Amiként tavasszal az éledő
és zsibongó természet úgy ujjongunk
megszületett szegények királya

szürke falak közt világítva felnő
a hit s alleluját zeng általunk
hisz országunkban van szentkoronája

Télre görnyedő hegyek lapulnak
ködök porcukrában rejtekem
bársony selymes lombok megfakultak
ékem csak te vagy nekem szerelmem
fel is tüzel száz cukros izgalom
bort kóstolgatni itt vagy angyalom

Jóisten edényéből az új bor
testet lelket pezsdít megint fel
iszom ám ebből mint hálakútból
kihúzott egyenes gerinccel
adj Uram szerelmes gerjedést adj
irántad tüzes szenvedély hajt

mert te vigyázod hű páros éltem
születésem aprócska álmom
te tanítsz szeretni nehézségben
örömben szent erőd csodálom
időm nem számolom - folyjon addig
míg el érek a végállomásig.