Mikijozsa blogja

ez legyen az első 2021-ben :)

Sajnos rólad

Sajnos rólad mindig elnagyolt a rajz
pedig színeim többsége meleg
noha a kéktől se leszek beteg.
de ha farmerben jössz engem az felajz.

Nem tod hány eltépett papiros sirat
összeállna belőlük jó nagy könyv,
de szemem már nem éles mint az ölyv
csak árnyakat látok, ha lomhán virrad.

Kezdek olyanná lenni mint, egy kutya
látvány helyett jobb a hejehuja,
de ez még nem bú, nem kedély halál;

jöhet vad tél közel a pici kályha -;
közel az ecset is meg toll - bárha
művészi élményt vakköltő is talál!

Vasutánzat a szó mit rozsda nem
esz, hiszen   - plazmatűz ég a betűkben -,
színacélgén   olvasztja egybe lenn
a torok mélyén, s  piám utána küldtem.

Nehéz ólom mondatim súlya -, még
a tegnapból valók, könnyen kihagynám
egyébként, de terhük nagy hátralék
közönséges ötvözet, légizzadmány;

Nyelvtannal képezett  - tegnapi elv;
Vajon kinek szánt gondolat  -, szerelmes
vagyok még? Nehogy átverjen a nyelv!

Szavakba foglalt dal, cifra-mentes,
nyakas zöngék dúdolják, - hogy szeretlek -.
eléggé kopnak az ige receptek...

Nem én danoltam e világnak - itt;
de hangom a betűk magukba zárták.
Neked dúdolta néma énekit
a lét minden sora, lelked imádták.

Valóság kegye, engedelme, hogy
köszönhettem szerelmed; arra használt
megírjam csodádat mely körbefog,
s emelt emberé, apává avanzsált.

Te vagy ma a fontos mert nélküled
nem jő holnap el, se világra napfény;
se őszinte emberi érzület

avagy költői rajongás - csillagfény.
Csak az egyhangúság - szertelenség
s vaksötétbe vezető idegenség.

a versedénybe, ne kancsóba tégy
szerény muskotályt forrald lent a pince
penészes odvában s akarva kérd
az istent ne rontsa meg ecetízre

de mondd zokszó nélkül a tényeket
ha mi bennünk kialszik a fehértűz
hitünkből kilopták a lényeget
e honban az igazság nem elég szűz

erőszakot vett rajta a rohadt
fasizmus, ez a nép kormánya céda
csak a multinak ad védelmet

s örül ha félmillió kirohant
a többinek elhülyülés a létra
hogy felszínen maradjon ha lehet

rövid álom után a színeket
hozom hozzád szerelmems  te hallgass
reményfények jámborsága üzent
tudatalattim mosta át hatalmas

erővel, és virágok illatát
keverte a szivárványokba - nézz fel
csodavilág a valóság a fák
de eltévedtünk bágyatag eszünkkel

ilyen  színek hoznak ébredést
pereljük be a világ vámszedőit
kilopták innen a valóságot

emeljünk bátran szót az ifjakért
leszürkült múlt kígyója tekerőzik
aranyból a homok mégsem látjátok