Mikijozsa blogja

Egykor a Karácsony igaznak tünt,
s az élet megszépült olyankor - Isten
valóban lenézett, s adott nekünk
haladékot, hogy senkit ne fenyítsen.

Nagy álmok ölében-, családi lét
szent oltalmában, kézen fogta párját -,
s várta kis Jézus eljövetelét
a szorgos kezű ember, s kapott áldást.

Egykor ha ajándék került a szép
fa alá, a gyermek szeme felcsillant,
s a csillagszórók szórtak sziporkákat.

Egykor a szaloncukor izét
nem nyomta el semmi más; s egy égi hang
dalát énekeltük eggyütt e világnak...

Utódainknak nem tetszett, s megreformálták
a pénz fogalmát.
Először is, kimondták, hogy ezentúl
minden ami jegy - pénznek minősül.
Erre a bankok tiltakoztak
lázadásokat szítottak,
lett is háború, nem kicsi, hatalmas.

Az lett a vége, kezdtek rájönni,
hogy ki kell egyezni, mert végül is
a bankjegy monopoliuma demokrácia ellenes.

S akkor megállapodtak, legyen a bankjegy is,
úgy. mint minden más termék. legyen
versenyképes, mármint vásárlóerejét
tekintve, legyen először is olyan jegy,
ami nem veszíti el vásárlóerejét, és
legyen minden jegy pénzként is használható eszköz,

Például a Kincstárjegy, nem csak kotol rajta
a tulaj, hanem vásárolhat vele, ha nincs
mondjuk bankjegye, mozijegye, vagy vonatjegye, stb

Mert a mozijegy se, de még az autóbuszjegy
sem veszítheti el az értékét, Egyik jegy sem,
Úgyanúgy kell majd kinyomtatni. mint a
bankjegyet. s úgyanúgy forgalomba hozható,

Többekközt nyomtattak még pl. Konyhapénz jegyet.
rövídítve Kp, nyomtattak háztartási jegyeket,(Hp)
s akkor lettek még turistajegyek azok számára,
akik máshonnan jönnek ök is  vásárolhatnak vele.

Nyiltak  boltok, ahol csak ruhajeggyel lehet
cuccokat vásárolni, s forgalomba kerültek vegajegyek;
persze a zöldségüzletekbe érvényesek,
és máshol meg húsjegyek, meg kenyérjegyek,
amelyekket be lehetett váltani

A jegypénztárak már nem csak valutát adtak
és vettek, hanem mindenféle más jegyet,,,
mondjuk egy vega jegyet belehetett cserélni
öt italjegyre, stb

a törvény leszögezte hogy mindegyjegynek
meg kell őrizni a vásárlóértékét,
ezek csak csere esetén változhatnak
és csak szorványosan, tehát ha a
vegabolt kiírta hogy termékeit családi
jegyekért is eladja, akkor jogában állt
megállapítani, hogy egy vegajegyért hány
másfajta jegyet fogad el...

Mindenesetre a munkahelyeken is jelezték a dolgozók,
hogy milyen jegyekért akarnak munkába állni.

Persze aki nyerszkedni akart az a jegybankot választotta,
aki meg a családjáért akata vállát a munka súlya
alá helyezni, az leginkább családi jegyekért, háztartási,
meg öltözködési jegyekért dolgozott.
Az ilyen dolgozónak már nem is volt szüksége
bankjegyre, hiszen eszébe nem jutott hogy gazdagabb
szeretne lenni, és meglelte számításait.

Mások persze másféle pénzjegyekért vállaltak munkát,
a paraszt. akinek otthon megtermett a zöldség,
hízókat nevelt, leginkább turistajegyekért,
meg vendéglátói jegekért adta el termékeit, stb

az iskolákban többé nem titkolták el s a
gyermekek elkezdték tanulni, hogy mi a pénz,
hogyan kell bánni vele és megtanulták,
hogy a multban miért volt annyi szegény ember -,
noha sokan már akkor elkezdtek gyártani, pl
bónuszokat, kedvezményes kuponokat, csakhogy
akkor a bank ezek érvényességét megakadályozhatta, stb

Hát igen...minden jó ha a vége jó, így lett végül 

az, hogy eljött az aranykor, az emberek többé nem
szükölködtek és tudtak jutni egyről a kettőre;
Egészséges verseny alakult ki a bankjegy és
egyéb pénzjegyek világában, s ezek értelmi
szerzője talán Facsar Imre lehetet, nem
lehet tudni... aki kíváncsi járjon utána

Neves előre, jön a szebb remény.
Sikerülni fog minden, hajts fejet, mert
simogatni készül szerencselény -,
hoz gerincet csiklabndozó hengert

Hagyatkozzunk rá, nevetésre késztet,
nem azért mert vicces, csakis azért,
mert érdeke, hogy vihogj mint bűvésznek
kijáró elismerés, semmiért.

Puffad a kedved ha elhiszed önként-
tömeges röhögés szent törekvés;
afféle verseny, röhögd hát magad szét.

Ne fájjon semmi, vonaglik a testrész
csiklandozzuk hát önmagunkat is,
így lesz boldogságunk teátrális

Nem ad enni e világ - szellememnek;
tapasztalom, rejtélybe bukoltan
mutatja be a tudását. Mutasd meg
azt, a bizonyos "Diplomát!" - hogyan?

Papírt kér tőlem; Olyant, mit ő adott?
amelyben igazolja éhségem,
elismervény, hogy agyamba harapott.
S én vigyorgok, erre nincs szükségem.

Merész voltam, oklevél nélkül élek;
hiányzik belőlem áltudomány.
Agyhártyám lobot vetett, szinte égett.

Elmondhatom, nincs titkom, kiskomám;
Amit tudok azt mondom s amit látok -,
s nem kell mindent elhinni, ezt állítom.

Mosolyod sárguló lombok alatt
az élet jelenléte, noha Ősz van;
Te csak maradj gondtalan mindennap!
Miket mondok, egy ilyen világban?

De mégis kimondom, ha felhős is
fent, az kérem, csak repülővel rajzolt
hamis függöny, de mögötte a friss
valóság; euforikus kék mennybolt.

No lám, új díszletet tákol nekünk
borongós háttereket -, háborúknak
kanócfüstös műbalhét, hogy vacogj

s cidriz gyanútlan, ha drágul kenyerünk -,
motyogd azt -, "háború van", s az Úrnak
béke imát mormolni bizakodj.