Mikijozsa blogja

Dacolj még érzelmim gyertyafénye,
azért is ha lángod pislákoló,
kedélyem beéri jószóval, igénye
szeszélye zajmentes nyivákoló.

Sose kérdem magamtól, hovatűnt?
Merengőn őrzöm itt boldog mosolyom;
remény se kell, engem is anyaszült
előre tudva, mi vár e sárgolyón.

Valóságom kegy, muzsika hangja,
nem alvó ember álma, kit kecsegtet
az ébredés, s előre fizetett.

De jót aludtam! Föld nevő szálóda
nekem  drága, odébb kell állni már,
jön a hajnal, vörös fény reflektál.

Árnyak időzített burokban,
mint konyhában a hölgyek -,
miközben kávét főznek, koccan
az ablak,s titkon benézek.
,
Befogadnának-e s leültetnének
széknek szalmafonatára?
Akár tölgyekből faragták őket.
akár sárból isten formálta volna...

Hisz restelni kell, ha biztatnak
árnyak ismeretére, újjal érintett
homályát a konspirációnak
padlásra bújtatott szekta rendet.

Orunkat ingerlő álompára,
mintha kátrányba vágná reliefét
a valóságnak, szurokkal vászonra
festett lények szőnek összeskűvést...

Egy pillanatra láttam színes lepkét,
a többit, róla képzelem. Lilás
lebegésed  annyira tetszetős - szép
színfolt isten pemzlijén,  hova szállsz?

Hova hordozod a hit s az imádság
diadalát? néztem, miként tűnt el
jelenléte nyomán minden sivárság;
mintha egy kis virág repülne fel,

Azóta azt képzelem, a virágok
a következő évben pillangók
lesznek, szép sarjaikat látogatók.

Ilyen a mindenség, s mind, ami mozog -,
a tegnapját, múltját keresi fel;
látni akarja,  a jövő mit hoz el.

Nem dagadt ágyak, ócska családi
fotók között ücsörgők, táncra kelve. :)
kicsiny szobában élem parányi
létem, csinos feleséggel, kettesben.

Falon pár régi tabló lóg, ikon;
selyemre varrt gyerekangyalka bája
fehér strimfliben, hátul liliom;
kerekre kitágítva szemvilága.

Amott két bárány és maga az Úr.
Ruhája  köntös . Vékony derekú hölgy
a nejem minden képet most letöröl.

Fáklyát feje fölé tart konokul
egy nimfa, szent berekben zömök ifjút
búcsúztat, és a vihar elcsitult.

Egykor a Karácsony igaznak tünt,
s az élet megszépült olyankor - Isten
valóban lenézett, s adott nekünk
haladékot, hogy senkit ne fenyítsen.

Nagy álmok ölében-, családi lét
szent oltalmában, kézen fogta párját -,
s várta kis Jézus eljövetelét
a szorgos kezű ember, s kapott áldást.

Egykor ha ajándék került a szép
fa alá, a gyermek szeme felcsillant,
s a csillagszórók szórtak sziporkákat.

Egykor a szaloncukor izét
nem nyomta el semmi más; s egy égi hang
dalát énekeltük eggyütt e világnak...