Mikijozsa blogja

Forgatom a könyvet, s hopp! kiesik, 
hull belőle száz csók, őszinte érzés -,
viszony, mely hűségbe feledkezik; 
nyelves csábítás, udvarlás -, becézés.


Könyvforgató vagyok s voltam, azért,
hogy átéljek több emberséget benned
és másban, majd mindenkiben mi szép;
szerelem és béke áldja az embert. 


Makacs akaratok bugyraiban
új gondolatcsírák, indíttatások
könyvekbe szépülve, zengnek vágyról,


csodáról, s aki forgatja naivan
engem lát majd; - szenvedélye vagyok,
a világa -, melytől izzón felragyog...

tenyérből bokrosodó hangvarázs
szól a zongora élő zene dömping -
Mister Bartok de szép csárdás kollázs
akárcsak nálunk ez a furfangos szving

hasonlítgat a jenki mérlegel
süket fülekkel ring magyar zenére
Mister Bartok szeme könnybe réved
odahaza most menne vecsernyére

billentyűket látó ujjaiból
árad a "hangeri" pentaton kvintkör
pöfékelés közben beletapsol

belekrákog a pénzes cowboy ször
aztán elcsitulnak a fürge-ujjak
Mister európai rágyújthat

Nem akarok időt stílust visszahozni -
jó Arany János bá felé visszakozni;
lelkem falára rót sok szép szóvirágot
rég hevítik szívem bús magyar fohászok.

Nincs is előírva hol keresd a forrást,
de magadtól rájössz mihelyt megszomjaztál;
sivatag a világ síkagyú délibáb
hogy fogod túlélni ezt a hisztériát?

Segít a nyelv figyelj benne a logika
nem olyan mint majomnak a harmonika,
"ó de szépen hangzó pam-pam - esztétikus"
mindent elégetni ha csak poétikus!

A forrás a beszéd -  annyit meríts bátran
adhass másnak is e pénzsóvár világban,
ne nyomja el a szenny - mert szeretet a lét
nyelvünk a hála nem pipogya álszentség.

Egykor a kisszéket aprócseprőn mászó
felfogtam sebtében ami, fülbemászó -
az még nem tiszta víz - elbódíthat bármi -
csak aki visszatér az tud megtisztulni!

Köszönök is mindent Arany uram - bátyám
vágom hogy idő nincs s ringunk eme bárkán
 ám ha mindig az szól akié a sorrend
bárcsak most mégegyszer, szólhatna hozzánk kend..

Szép, mint a szűzlány hamvas arca, szép
mint a bió a figyelemre méltó
mindig ez volt - lásd be emberiség
elszakadtál a széptől rivalgó

álszentség szobrát majmolod hitetlen
s a szép út mellett áll leköpve rég
ócska műszépségre bólintasz igent
mégse mondanám rád, hogy söpredék

mert hamis múltat akasztott eléd
hamisság atyja ki annyira rútság
hogy ellensége lett minden szépnek

ki fogja legyőzni - ki lesz a derék
évszázadok zsarnokát? s a csúfság
végleg letűnjön, ó jöjj segítségnek!

Elképzelt cérnaként tekerem hangom
rövid verssorok, bő csévéjére -
mítoszom - akár egy tekercs - nő folyton -
ó, kedves olvasó, lelj békére.

ámbátor voltaképp magamnak írok,
de mégis a nyilvánosság előtt;
s mint tudjuk, egykor rég erre mód nem volt,
még híres költő is ritkán közölt.

Műve előbb fiókban pihent addig,
amíg kiadta valahogy szegény,
közben sárgult a kézirat - már antik
szöveg lett belőle, írott emlék.

Nem volt ismert még a verses langy-dagály,
mely csak játék, nem komoly, hiába
hisszük, valójában örökölt ragály;
könyvekből a vírus, bárki elkapja

szívből-lélekből kivonja szavaink
világgá kürtöl derűt, bánatot -
netre fel, fiúk lányok a dalaink,
éljünk a lehetőséggel, ripp-ropp