puliszka és fuszulyka :)

Mikijozsa•  2019. szeptember 6. 07:24

amikor az oláhok elözönlötték országunkat
első dolguk az lett hogy éheztessék a bennszülöttet
édesanyám elküldött minket a kukoricaföldre
ahol azok a nagy traktorok kombájnok zörögtek

látta egy traktoros éhesen nézi őket a világ
ráment a törökbúzasorokra és taposta mindjárt
mi meg lestük mikor mennek odébb a masinák
aztán elővettük a zsákot és böngésztünk a javát

suttyómba a kertek alatt  cípeltük a zsákmányt
mert fegyverrel őrizte sok milicista a határt
otthon nekiállt mindenki kukoricát fejteni
s gyűltek a szemek, amit malomba lehetett vinni

nagy késsőre végül fazékba került a puliszkaliszt
kiborították a lapítóra s vártunk még egy kicsit
a padlásról előkerült félmarék száraz bab is
lett belőle fuszulykaleves, s mellé egy hagyma is

s akkor elé a kanalakat töltöttek a tányérba
belé a puliszkát és evett meghajszolték családja
annál jobbat sosem ettem az volt a boldogság maga
amikor lopni kellett - ki ne pusztuljon a magyar emberfia

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Liwet2019. szeptember 12. 17:23

@Mikijozsa:
Jó kis múltat idéző versed belátás enged az akkori életbe...
Köszi hogy olvashattam!

Mikijozsa2019. szeptember 10. 17:15

@Csinaj: hát, jobb ha nem látja, szerintem is :(

Csinaj2019. szeptember 10. 16:44

Pontosítok: több székely vezér, kapitány élt Marosszentgyön
Wikipédia szerint:
A falu nevét először az 1332. évi pápai tizedjegyzékben említették Sancto Georgio néven. Marosszentgyörgy a 15. században a Szentgyörgyi család tulajdonát képezte. A korabeli dokumentumok Szentgyörgyi Barabás székely főkapitányt, valamint Szentgyörgyi Györgyöt említik a birtok tulajdonosaként. A későbbiekben a falu a jobbágyfalvi Tóth, majd a székelyderzsi és királyhalmi Petki családra szállt és az utóbbiak birtokában maradt a 19. század első feléig. Gr. Petki József (1757-1817)
Petki Dávidról ma is utca van elnevezve
Ha látná mi a mai helyzet, ..

Mikijozsa2019. szeptember 10. 16:39

@Csinaj: bizony

Csinaj2019. szeptember 10. 16:30

Hát igen, dicső Petki Péter, székely nagyúr volt arra az úr valamikor amikor még sál a törökök voltál eenfeleik ősapáinknak Marosszentgyön még most is áll fent nevezett székely kapitány kastélya a tornácjáról el lehet látni SzékelyMarosvásárhelyte, a Fűztelepre, ahol ma is áll a petki féle kápol aután oldalt meg a katolikus templom, ahol misével ünnepelték egykor a hadban szerzett győzelmeket, hej...
Istenem, ha élne Petki Péter!
Összefogná maroknyi székely vitézeit, szembeszáll a az a túlerővel is!
Legalább méltó halál lenne
Nem kéne szégyenkeznie a székely magyarnak

Mikijozsa2019. szeptember 9. 17:01

@stapi: úgy bizony sokszor megalázzák az embert már gyermekkorban is, sajnos, köszi az olvasást és a hozzáfűzött szavakat

stapi2019. szeptember 9. 16:57

Ismerős helyzet... Még a szalmacsomó alól kiguberált pévát is (amit sosem hordtak be, hanem beszántottak!!!) kiszóratta anyámmal a zsákból egy semmirekellő, 16. senki alak, ahogy odaért... Aztán mikor elment, újra felszedtük. :( Tapasztáshoz kellett.
Gratulálok versedhez!

Mikijozsa2019. szeptember 8. 14:16

@Bugatti350: az jó lehet, kösz az infót :)

Bugatti3502019. szeptember 8. 13:25

:) majdnem, ! Kelkáposztafőzelék, kockára vágott krumplival, pirospaprikával berántva, kevéske liszttel... :)) Nagyimódra!

Mikijozsa2019. szeptember 8. 13:12

@Bugatti350: KÖSZ kedves István, mi lehet a pulutyka :)? valami lucskos káposzta? ha jól emlékszem:

Bugatti3502019. szeptember 8. 13:06

Szép régi emlékkel idézted az étel és a hon szeretetét... Én, a pulutykát is szeretem .... szép napot, Miklós! :)

Mikijozsa2019. szeptember 8. 08:37

@BakosErika: köszönöm szavaid

BakosErika2019. szeptember 7. 19:30

Szép emlék mély mondanivalóval, Miki.

Mikijozsa2019. szeptember 7. 08:31

@szalay: igen kedves István, hogy lopás volt-e, attól függ, kié volt a föld és ki lopta el egy másik nép földjét, nos, hogy onnan kellett lopni, arról a helyről, amely a római jog szerint, mely ma is érvényes, csakis a miénk, mert lopott holmi visszajár-na, feltéve ha igazságos lenne a világ, köszönöm értékes véleményed

szalay2019. szeptember 7. 04:41

kedves mikijozsa,nagyon ismerős számomra mindkettő,a puliszka és a fuszulyka is,a lopásokra nem emlékszem(nem akarok)
üdv István

Mikijozsa2019. szeptember 6. 14:49

@SzaipIstvanne: így van, köszönőm szavaid, szép napot :)

SzaipIstvanne2019. szeptember 6. 13:44

Ahogy mulnak az evek, sok mindenre visszaemlekezunk.

Udv.

Mikijozsa2019. szeptember 6. 11:37

@R3ventlov: nagyon iga amit mondasz - indig amiért megküzd az ember, az ér számára a valamit a többi csak hóbort, stb köszönöm szavaid, üdv szerettel

Mikijozsa2019. szeptember 6. 11:35

@kevelin: ki tudja mi miért van, gyermekkorunk elkísér egy életen át...köszönöm hogy véleményezted, üdv szeretettel

R3ventlov2019. szeptember 6. 09:19

A történet egyszerre szomorú és tanulságos... a megszerzett és megdolgozott étel tisztelete, az ebben rejlő ősi érzés ma nagyon hiányzik, ám a körülmények, a kényszer beárnyékolja ezt.
Ennek ellenére mégis a boldogság érzése a végkifejlet, ami tiszteletreméltó és megnyugtató is egyben...
Én már lakótelepi generáció vagyok, de gyermekkoromból azokra az időkre emlékszem a legnagyobb örömmel, mikor a nagyapám tanyáján a hideg őszi estéken sparheltben sütöttük a krumplit...
A saját magunk gyújtotta tűz mindig jobban melegít, mert az belülről is fűt :)
Legyen szép napod Miklós!

kevelin2019. szeptember 6. 09:09

Komoly országrabló oláhok erőszakkal legyőztèk a magyart viszont gyermekkorod îzèt nem sikerült elrabolni.Teszik versed aranyos kinek milyen gyermekkor jutott

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom