kukkantsbeblogomba
KözéletAzt hiszed
Azt hiszed a szó neked hangzik el;
nagy beszéd, s talánszép,sosem tudhatod -
kiért zeng, ily, gondolatátvitel.
Ébren hegyezd füled, ne csapd be tdatod.
Politika a nagyvilág - alku;
hatalmi harc vagy életben maradás!
talmi, mézes mázas, kacsahangú;
szörével gyógyítótt kutyaharapás.
Vonít a farkas, s legalább igaz,
amit üzen, de az ember agyafúrt;
mosolyog és nyiszitel fejeket.
"Ez is káposzta, ez is" -, lenyakaz.
Akire tud, epés didallal lesújt,
ha megteheti - ne várj egyebet.
Elindult, mint egy légy
Elindult, mint egy légy, utánam jött;
a légycsapóm nem volt sehol, na mármost
tudtam; levesbe is beleköp.
Még mindig tart, egyengeti a ráncost.
Akár mi,utálja az éhezést.
Nem áll le, piszkít a térképre, szinte
mindenhol elvéti az érkezést,
sehol nem talál, s azt dünnyögi - hinnye:)
Korai még legyet fogni, megint
fogaskerékkel működtetett verset
elemez, leszarja - aztán legyint.
"Ez is kopott mankóval forog, bezzeg
egy jókedvű kígyóverset nem ír!"
Fura, de nem röstelem, Nincs szégyenpír.
Nem írok én
Nem is írok én csak durrogtatom
a klaviatúrát, cseppet zörögjen
a mássalhangzó, teszek mellé
magánhangzót, hogyne tennék, körmösen.
Akármi jó itt a maga helyén,
nincs olyan mondatféle - mit ne tudnék
összegabalyítani - szőrmentén
belé adva jámbor szelídség tűzét.
Tudom, pénzíze van mindennek, fúrt
ledrágítva, szeressünk mégis! mert bár
előnyt nem szerez, egy csók sem hazug;
hiszen a szeretet - szeretet után jár.
Igaz, Júdás, csókkal árulta el
az Ember fiát, mégse motiválhat
viszonyzavart, a népnek erő kell;
Rebesgetem eme tényt a világnak.
Havas a fának zöldje
Ilyen még nem esett, noha ma hó esett
az almafám ruhája még zöld, ez csoda?
nem is tudom; Tél a nyarat ölelte meg
Zöld levélen a hó, kis angyal paplanka;
Pedig Ősz járt erre felé, nem szedte le;
Jött a hó, fehér takaró, almát is lelt;
Piros fehér zöld, már értem -, nemzet színe;
jelenség-reménység, hidegben is oly szent.
Ne aggodj, a Tél nem akar meggyötörni!
Eddig sem akart nekünk rosszat; Ünnepek
Mózeskosara, jég és tisztaság, semmi
sömör; csakis ezüst színű béke, ünnep.
Üres füzet - taníts újra
Üres a füzet de rég nem írok
nem rajzolgatok belé, vár a cerka -.
marokra fogn. Egy szelíd szurony!
Jelenlét lap, felejtésre eszterga.
De szép a kusza, olvashatatlan
parasztos betű, elszokik az ember.
Valamikor hetykén, szabályosan
vetettük papírra biztos kezekkel.
Remegni nem tudott csak ez a szív,
ha szerelmem nem leltem, nem mosolygott
sok ideje rám, cudar évek, ej!
Hogyha lehetne visszamenni, mily
serénységgel szaladnék, néma, boldog
mezítlábasan, alázatos szívvel....