kukkantsbeblogomba
KözéletBeásva
Beásva érdekek lövészárkába -,
be jellemtelen, ki más baján
kövéredik mint egy kullancs -; arcába
nevetve igazságnak - népnyakán.
Komor a háború, fáj, mint a lőttseb;
ezerszer kirobbantott létalap,
ledől a stabil épület; s a bőszebb
baka árvák kenyerébe harap.
Kinek van jóga élni ma e földön?
Az állat megtűrt állapot - amíg
eresztjük élni - rángatjuk nyakörvön.
Üvegfalak mögött méltóztatik
könyökölni két tábornok - kávéznak;
s a fegyverek odakint ropognak.
Henyélek-e ha élek?
Henyélek-e, ha élek, mert közügy
az életért bármit naponta tenni;
de hogy miként, mi legyen eszközünk?
katonailag ezt kard, vagy béke jelzi?
Henyélek-e, ha dalolva viszem
a jó hírt, s imával töltöm időmet?
Adok-e bármit, ha művészkedtem
haszontalan verseket róva - főleg?
Az a baj, erről nincs jó vélemény,
se rossz, te döntsd el, hogyha írsz akármit;
milyen az áldás benne, mi a cél?
Örökké élni, vagy mit bánom én,
ha kihal utánunk a föld; szalámit
daraboljunk -, míg elfogy az egész?
a terv
Mihez hasonlít, ha tervet akar
előre, mint benzint gépek motorja;
útitervet és vezetőt hamar
e század volánja nincs elfoglalva.
Mire emlékeztet most e világ
kabaréba illő ámokfutása?
pedig injekcióznak klinikák
minden emberkét meg se indokolva.
De hol egy jogsival rendelkező,
ki jog szerint vezethet, jót akarva?
nem elavult módszerekkel -, hanem
akként mint egy apa, nemes jótevő.
Aki sötétnek gödrét belátva
előre visz, visszafelé sohasem.
Tépni csíkokra a versem
Csíkokra tépni a versem, segíts!
rongyszőnyegbe jó lesz ám hadd tapossa
száz lábbal jövő nemzedéke, mint
lábtörlő rongyot, amúgy sem lesz haszna.
Bocsátsd meg jövő nemzedéke - szép
ifjak, mosolygós arcú lányok - sajnos
hiába is kiáltok szerte szét;
nem akar lenni itt már senki harcos.
Lankad a nép, beadja derekát -,
belefáradtunk a hitegetésbe.
egyre kisebbre nő a barikád.,
mivé lettél emberiség? mi végre
születtél, éltél küzdöttél? hogy egyből
feled a múltad? nem tudom tovább
Eljön értünk
Elfütyüli a szél zúg is belé
a nádas, az erdő, felleget űzve
dühöng, de hirtelen visszafelé
kanyarodik, s lehalkul megpihenve.
Az ég gyűrött lepedőbe hamar
burkolódzik, megfázott a szeme tükre,
kotol tojás csillogókon, takar
milliárd bolygózápot színezüstbe.
Csak a miénk, ez a Föld árva, lám
takaratlan, Fias tyúk se kelt ebből
ki békegalambot, háborús bűn;
meg a terror tobzódd a talaján
várjuk hátha kikel a tengerekből
a Turul madár és eljön értünk.