kukkantsbeblogomba

digitális a hatalom, ki látja?
a tévében sok bábu nem is Ő;
de jópofizik - ígérgett, mert fő
a hiszékenység státuszát megjátssza.

digitális lesz a pénz is meglátod
hogy a bukszádban nem látod a pénzt
de hiszel benne nem tagadva létét
mert a pénz istene lesz a barátod

s ha jó leszel hozzáférhetsz, ha "undok"
akkor nincs hozzáférés kiürül
mint a tejfeles dobozból a föl

igy lesz jólét korszaka s benne buldog
minden teremtmény, mint az eb - örül
majd ha vaslánc helyett aranylánc zörög.

Baji kúsz eljött hogy a levegőt
betöltse száraz felhő rétegekkel
Aszály keletkezett; s a fák madárevők,
a füvek rovar evőkké lettek...

Világunk alsó - felső szegletén
a hangyák meg a gyomokat okolták,
mert sok vizet felszívnak könnyedén;
Csak az ember nem tette itt a dolgát.

Nem nézve fel, hagyta hogy Baji kúsz
az égi vizeket fent visszatartsa -
sivatagokat hozhasson létre.

Hamarosan repülni kezdtek új
szárnyszerű lombjukkal a fák magasra,
az égbe s marad a nép sötétbe...

Manapság, bár elcsépelt, hisz vasárnap,
s nem hétfői e múló pillanat;
hibáinkat figyeljük, mind tanárnak
akarunk látszani? fájlaljuk azt,

hogy megvadul bennünk gyakran az önbecs;
s a gőg pléhszamarán boltba megyünk,
szabad akaratot venni, nem bökvers,
csak gyónás e szonett, szavam lecsüng.

Lehet hogy olcsó, mondjuk, a két kilós -
csomagolt, szabadakarat. De kell!
mert elfogyott, vagy ellopták , s ha titkos,
szerelék rajta, gépfegyver kezel.

Manapság már a makacsság se gyógyít;
sok az önfék, kevés mi nevén szólít.

Kezem a tegezen, te vagy a cél
nem moccanj, kedvesem! nyilam kilőni
szerelem segítsen; fejedre szép
almát tett az idő, annyira női.

Ne remegj gyönge kéz, feszült, ha csügg
tekinteted, bátorodva repül ki
a nyíl, s ha kiszakad aprócska fürt
hajadból, szörnyen el fogok ájulni.

De győz a lélek ereje, ilyen
a próba, ki szerek téged, nem téveszt
sosem célt, leképezett az íriszem.

Heves vagyok, virtusom ne fékezd;
mert a tökély nem születés kérdése
hanem az erény tettenérése.

Beásva érdekek lövészárkába -,
be jellemtelen, ki más baján
kövéredik mint egy kullancs -; arcába
nevetve igazságnak - népnyakán.

Komor a háború, fáj, mint a lőttseb;
ezerszer kirobbantott létalap,
ledől a stabil épület; s a bőszebb
baka árvák kenyerébe harap.

Kinek van jóga élni ma e földön?
Az állat megtűrt állapot - amíg
eresztjük élni - rángatjuk nyakörvön.

Üvegfalak mögött méltóztatik
könyökölni két tábornok - kávéznak;
s a fegyverek odakint ropognak.