kukkantsbeblogomba
Irodalomnincs téma
nincs témája a költőnek nem is kell
szavakból szövi gyalult képeit
üvegből formált nők öntvényeit
sima testűk simogatva alszik el
ez volt az első szeretőm amorf
de szeretni úgy tudott mint anyám
s fektetem emlékszobák matracán
s nézek a semmibe szívem ríva forr
s rám mosolyognak kacéran a szüzek
vágy-tiszta szemérmes pillantással
s nem fogy a szó cérnája nagy a cséve
asszonyok hajából sodrom és csüngnek
alá dús dróthajú fürtök által
csábítás idegszálai a légbe
kefével kézben
kefével kézben íratsz igazán jót
portalanítani kell mindenütt
igeragokat kukákban találod
sok szép melléknévről töröld a bűnt
vissza mindent az asztalra ha szép
ha rút feljavítani szavak alját
és tetejét kötözd be a sebét
úgy szedd össze mint a zsidók a mannát
ez a táplálékod meg az enyém
nem csak kenyérrel él az ember - enyhén
szólva kard ez lelkek harcmezején
tudjuk feledékeny az agytekervény
de a szív a hűség a kitartás
még mindig áldásos cselekmény
szonett panelekből összerakva
1.panel
hápog a vadkacsa lő a vadász
nem találta el arra ment a költő
arrébb egy halász most épp kihalász
egy márnát de ő is csak időtöltő
2. panel
a festő festi már a vadkacsát
és a vadász mutatja hova célzott
halat pucol pecás süt vacsorát
jön a pap - megáldja a maradékot
3. kis-panel
a puska túl régi volt rozsdamart
a töltényhüvely beragadt a csőbe
s a horgászbot damilja beszakadt
4, kis-panel
a költő ekkor bajszát megpödörte
mitől egy anya teje elapadt
ezért bújában versét összetépte
*panel itt annyi mint előre gyártott (tábla) elem, vagy versszak
kerestlen líra
Lemerülők ha kell a víz alá
vagy fölszállok, s lesem a kánya fészkét.
Nem rajtam múlik bármi visz reá;
úgysem riaszt el bús világi kétség.
Ejtőzök pár vicces metaforát,
laposra püfölöm a randa rímet;
térden csúszva hithősök templomát
áldom, poéták közt a Jézus hitet.
Teremj földi eledelem te szén
mint leülepedett víz - tiszta elmét,
hogy a gerincest szólítsam nevén.
S bejárván nagy szerelmem végtelenjét,
versbe szedjem - van igazszerelem.
melyben te vagy ó asszony a mindenem.
Bedalolt sorok
Hova be, behovaiába tán?
Mély behovaság kongása egy bonzáj
Alá telepedett dalnok. no lám,
belsejében a dalnak - torka hosszán.
Gépezettel teljes bedalolás,
Bélcsavarosan elnyúzva, lazán szól.
Kis fán a Múzsa lett a bőrdudás;
Kontrázik, s csak akkor szeret, ha játszol.
Belül kedves sziget - irodalom;
Annyira parányi, mint egy buborék,
úszik keresztbe az óceánon.
Aj, mi lesz, ha egyszer majd úgy pattan szét,
Hogy az a sok dal szétömlik akár -
egy vulkán, s felébred az emberiség.