kukkantsbeblogomba

talán mégse létezett nagy költőnk
se Ady, se József Attila éltében
nem volt elismert egyik sem - később
azonban - mikor már két személyben
egy székelység megvehetővé vált
uram, jöttek a keselyük szétszedték
a székelyviccet és lett belőle mák
vagyis mákosguba, s azt képzelték
na most barátaim kinyírtuk nincs
székelyvicc, nincs virtus, de ne higgyék
mert már vannak Új Adyk, léteznek itt
új József Attilák, - sosem tűnnek el

jambus vagy choriambus, rövid vagy
hosszú szótaghelyek, kólont kettévágó
metszetek, értelmes bővítmények..., ezen hallok vitákat, 

Minden ember lelkében zeng a sok dal,
titkos magányban ismétli folyton,
elfecsegni nem fogja, szóval
ez annyira szívügye, mondom -
mintha abból születne újjá...
ha munkába kezd, ne szólj hozzá.

Csak tudd, hogy az élet ilyen szép ;
Minden dalból áll, s minden ének.
Szeresd hát mások lelki-csendjét,
bennünk a nóták soká élnek.
Ezért születtünk hát erősnek,
Ezért költőknek és vétkezőknek.

S ha nem leszünk minden kipusztul
félbeszakadnak a dalok, hej!
A világ némaságba fájdul...
Aludni fog mint egy bádog tej.
De amíg élünk, amíg van szívünk -
szülessen sok új dal, mibennünk...

Címtelen tréfa ez a vers
Kiöklendezni vétlen
Minden viccest ami nyers
Mert fő már a no komment,
Aztán a betű aludni tér