kukkantsbeblogomba

kívülről befelé érik az elme
szerintem ez fordítva lenne jobb
rátapad minden s ha nem fogadja be
mire belé ivódik  - agyhalott
tiszta forrás a szellem tápláléka 
ám ha palackozták nincs benne szikra

később még a művirágra is rákap
s "asszongya" betonozd le az udvart
s ha tőle függne - nem lenne virágnap
barátai mind külhonba futnak
most meg utánuk óbégat napestig
hisz mily mennyei magasságba jutnak
s persze az életet lám újrakezdik

de mit lehet újrakezdeni mégis
hol napok múlása mély sebet vág
felveszem köpenyem s ez a tiéd is -
patkánylukból kimászni képzeletvágy 
vásott kényszerzubbony - és nyakkendő
pajkos mámort hozhat hisz rímelő

tarisznya nélkül indultam el ahajrét
és vetettek elém hol kenyeret hol mást
nem keresgéltem én sehol se a szajrét
csak a jó szót és munka után az áldást

kutattam azt a valamit aminek még
e világban örülni lehet igazán
előbb alaposan szétnéztem ehejrét
aztán cipeltem csak odébb a sátorfám

lassan megtanultam sem ehejt, sem ahajt
nincs az amire vágytam nincs öröm se kedv
csak vágyak vannak vad önzés zavar riaszt
hogy zabáljuk kínunkban a végtelent

indián Ferkó tollait fúja a szél
vashiány verte rézbőrű sorsa nyomán
porzik a magyar kaszát feledő vidék
béke pipához keresgél hol a dohány?

szikes talajon barát nélkül dacolva
jól forgatja - hatlövetű forgóiját 
sámán dob pereg - oda lett a mahorka
béke pipádba ki ad egy marék dohányt?

szűk vigvamjában épp rántást kever a nő
füttyent lovának és vágtázik a musztáng
messze elmarad bicajos nyomkövető
ebéd utánra  pipájába gyútjs dohányt ...

ínségben is tudok derülni még
tán mert kezdem érteni - a csodákat -
melyekben a nulla gigászi mag
vele lesz több a többi többszerűség

labirintusban virradva reggel
szemem máris a horizonton pihen
álmélkodik új fények hevében
mely elmosódik mindenféle szennyel

egyek lettünk - mert egyé válni kell
a mindenséggel és veled galambom
hókuszpókusz nélkül szemétdombon

Piros borával itasson - mosson el
sors pohara, de enni nem ő ad
hanem bennünk az isten terít asztalt

vasszegre tűzve múltnak skalpja hej!
nincs benne semmi törtélem - kifésült
kenderhajam elkócolt krétafej -
de szívem a régi szeretni készült;

annak használtam úgy hiszem ma még
s köszönöm az égnek ha ez veresség
mert nem vettem be a gyűlölet mérgét
most derült ki mire jó a békesség 

s hogy nincs értelme a harcnak sehol
győzzön mindkét fél s a sors helyrezökken
s a gonosz minket már nem trógerol

bántjuk egymást halálig összetörten
vagy segítjük egyik a másikat
s az isten teljesíti imáinkat