kispatak
VersKörforgásban
Körforgásban
mérsékelt égövön a fény
néha olyannak tűnik
mint egy áttetsző költemény
mit időben megszül a virradat
nincs semmi új a nap alatt
fölnő egy nap alatt a szép szó
csak pár soros remény marad
hogy méltó lesz majd az alkonyat
s az est különös lángcsóvája száll
az égen uszálya sötétbe forduló
száguldó meteor a szenvedély
lassan halványul egy szentély
dermed a dal jégen siklik az ének
a szívek kemények rájuk fagy a hó
s olvadásra várnak tavaszi rétek
vágyón néznek a tó kék szemébe
amint a kacagó szél belesúgja
még kaján verssorok égő fülébe
hogy semmi sem új a nap alatt
s íratlan hull minden a mélybe
a mérsékelt égövön is tűzhet
túl forrón a nyári nap
de felszárított könnyekből
mindig körforgásban marad
a hajnalra hulló hideg harmat
amin úgy csillan meg a fény
mint lepkeszárny költemény
időben megszüli egy pillanat
léte múlékony tünemény
nincsen semmi új a nap alatt
Ígéret(ek) földje
Ígéret(ek) földje
Amikor szürke, hamuszín
felhők alatt fáradtan aludt a nap,
a tél kibomló barkákat ígért,
aranyeső-sárgát, tulipánlevél-zöldet,
jácintok bódító, ezer-szín virágát,
gyöngyvirág fehéret, bársonyos földet.
Mikor harsona-zölddé lett lent a rét,
ígérte fönt a búzavirág-kéket,
pipacs-szirmú tűzből születő meséket,
rózsakert illatát, s hogy készül nyári csokra..,
szőlőkacs titkok indás kapaszkodását
patakban fürdő csillagokba.
Mikor hamvadó tüzében száradni látta
ázottan reszkető, szerelmes szárnyait,
lengő levél-sörényét szél lobogtatta
s felborzolt lombágyba rejtette vágyait,
álom-moha párnán sírdogált halkan,
elcsendesülve a zizgő avarban.
S amikor végül csillogó fehér lett
a táj, hópaplana alá nem fért több ígéret.
Irigyen bámult le a méla Hold,
nem látta soha még ennyire szépnek,
ennyire fenséges ezer-szín fehérnek
a földet, hol a tél ígért békéje honolt,
s hangjai rezegtek egy álom-etűdnek…
Színtévesztő csoda
Színtévesztő csoda
tompa morajlás az égből
mennydörgés előzte meg
mikor sűrű fekete felhőkből
lezúdult az a kibírhatatlan
jegesen hömpölygő eső
úgy tűnt már belefagytam
s ha mégsem hát megfulladok lassan
a súlyától összeroskadok
és akkor… küldött értem egy csónakot
s fölém valaki színes ernyőt tartott
biztos födémként védelmezett
az előbb még leszakadni látszó ég-cserép
a vihar hirtelen lecsendesült
fölnéztem hálás köszönő imával
mert köröttem minden kikékült
de könnyeken át is láttam
hogy az égbolt akkor is
mindenhol sötét volt
kötésben - kis képzelőerővel *
kötésben - kis képzelőerővel *
szomjoltó füzérben
illatos úton a rezgések szárnyán
legyen menedék
fényterelő arany öltés leszel
úgy maradt érzés rajtunk
első lélegzettől az óperenciáig
pohárnyi kék fény-esőben
megállt valami a levegőben
szívkép ha úgy akarjuk
fényörvényben intarziában
egyszervolt vágyainkat kibontva
a tavaszt kóstolom
számot vetek két álom közt
szélfogó szerelem tavaszfokon
egy elesett fénykép
olyan vagyok kötésben
rendbontó pillanatban
érintsük össze homlokunk
próbaképp út a tisztásig
szíverősítő fáj-dalom
cikk-cakkban egy pontban ér
hajnalban szerenád helyett
kristálytiszta korall
forrástól forrásig vonzásban
majd kiderül miért fűszál és liliom
időtlenül veled a tavaszt kóstolom
*
A vers minden szava, kifejezése, - változtatás nélkül - Lukács Mária / alias csillogo / nemrég megjelent "ÖRÖKZÖLD" c. nagyon szép kötetében lévő verseinek a címe. A szerző utólagos engedelmével, elismerésem, szeretetem, és tiszteletem jeléül "plagizáltam" Tőle, remélem megbocsátja! Nagy szeretettel ajánlom Neki és mindazoknak, akik szeretik és figyelemmel kísérik a verseit.
A kötetből felhasznált verscímek:
Kötésben,- Kis képzelőerővel,
Szomjoltó,- Füzérben ,- Illatos úton,- A rezgések szárnyán,- Legyen menedék,- Fényterelő,- Arany öltés leszel,- Úgy maradt,- Érzés,- Rajtunk,- Első lélegzettől az Óperenciáig,- Pohárnyi kék,- Fény-esőben,- Megállt valami a levegőben..,- Fényörvényben,- Intarziában,- Szívkép,- Ha úgy akarjuk,- Egyszer volt,- Vágyainkat kibontva,- A tavaszt kóstolom,- Számot vetek,- Két álom közt,- Tavaszfokon,- Szélfogó,- Szerelem,- Egy elesett,- Fénykép,- Olyan vagyok,- Kötésben,- Rendbontó pillanatban, Érintsük össze homlokunk, - Próbaképp,- Út a tisztásig, Szíverősítő,- Fáj-dalom,- Cikk-cakkban,- Egy pontban ér,- Hajnalban,- Szerenád helyett,- Kristálytiszta,- Korall,- Forrástól forrásig,- Vonzásban,- Majd kiderül,- Miért,- Fűszál és liliom,- Időtlenül veled,- A tavaszt kóstolom.
Tél-oroszlán-király
Tél-oroszlán-király
/téli mese/
Ünnep sokasága rég megkoronázta,
átvonul a tájon, a sörényét rázza
fehér tél-oroszlán, hóhatár királya.
Jégpalástja rajta, s büszkén mutogatja
vakító fogsorát, ami ki-kivillan,
érzi nemsokára deleje elillan…
Peckesen lépked, csillámok szemében
ereje teljében itt jár-kel kevélyen,
fehérre redőzi a bokrok homlokát,
felborzolja nagy fenyők tűsörte haját.
Az elmúlástól mégis éppen úgy fél,
de mutatja még, ő kemény legény..,
pedig a hó olyan lágy, ezüstfehér,
a léleknek is éppen csak térdig ér.
Tisztábbra mossa, gyengéden fürdeti,
didergő kis fényét is ráteregeti.
Betakarózik puhán a kert, és a rigó,
álmában kék az ég, dalolva hull a hó:
https://www.youtube.com/watch?v=gC_XKd6fpqc
"Szakad a hó nagy csomókban,
veréb mászkál lent a hóban.
A hóesés betemet.
Veréb! Elment az eszed?
Nem is ugrálsz, araszolsz,
hóesésben vacakolsz.
Fölfújtad a tolladat,
ázott pamutgombolyag.
Mi kell neked? Fatető!
Fatető!
Deszka madáretető."
A tél hatalma véges, jól tudja, hogy kétes
dicsősége mélyhűtve itt csak addig marad,
míg az első tavaszi nap aranyába olvad
a hólepel alá fagyott, súlyos, fekete sár,
most fehérnek látszik,.. milyen tiszta már...
.. Tán uralkodik rajta is Tél-Oroszlán-király.
/ idézetben: Nemes Nagy Ágnes: Hóesésben c. verse "