kispatak

Személyes
Rozella•  2024. november 17. 09:03

10(?) év mese…

 

10(?) év mese…

 

Mostanáig kerestem valamit,

de sehol sem leltem,

kitartott mellettem mégis

ezernyi, hiányos versem.

 

Mostanáig észre sem vettem

a vajúdó pillanatot,

mikor az idő gyermeke lettem,

de mára magamra hagyott.

 

Társak között, sok év magányban

róttam az utam, és a sorokat

messze, utazni küldtem:

járják be a galaxisokat!

 

Elmesélik hozzám visszatérve,

amit csak a lélek láthat,

röpke életem a nagy egész része,

cseppben is tenger hullámozhat.

 

Mostanáig kerestem valamit,

ami mindig is itt volt bennem,

és ma már csak erről mesél

ezernyi, hiányos versem.

 

Rozella•  2024. október 22. 09:49

kötelék


kötelék


fény ír a falra jeleket

ősz-sugáron

szeretet érkezik

meglep mint egy álom

hol volt hol nem

mégis létezik

összeköt az éggel

megbékít a világgal

téged és engem

széttéphetetlen

lélekfonállal

 



Rozella•  2024. szeptember 28. 20:52

Szeptemberi közös ünnepnapok :)


Szeptemberi közös ünnepnapok :)

 

 

A gyermekek látod, gyorsan felnőnek,

és boldogan ünnepelnek születésnapot;

Szemük fénye most miénkkel összefonódik,

csordultig szívvel várják a holnapot.

 

A szerelem régen őket ajándékba adta,

ma szerető párjukkal válnak valóra tervek.

A fiú nemrég boldog vőlegény lett amott,

s a lányt emitt már anyának hívja két gyermek.

 

Kisfia holnap anyával együtt ünnepel,

három éve Ő is e a szép napon született.

Látod, a gyermekek gyorsan felnőnek…

Kívánok Nekik szép, békés, boldog életet!

 


/Szeretettel Csillogo Marikának is, akinek fia, szintén holnap, szept 29.-én szülinapos, csakúgy mint az én lányom, és kisebbik, 3 éves unokám!  Isten éltesse Őket, boldog születésnapot Mindannyiuknak! :)/  

 

 

 

Rozella•  2024. augusztus 7. 16:14

ÉDUS


 Édus  /Anya/

 

Semmit nem kér, csak ad,

és mire rájössz miért,

itt maradsz magad.

Szíved szorít, öklöd ráz,

s hiába hűtöd égő szavad,

a 'harminchat fokos láz'

amíg élsz, veled marad.


... ahogy a megünnepelhetetlen születésnap is, ami tegnap lett volna...



Rozella•  2024. május 5. 13:04

Virággá ültetem


Virággá ültetem

 

Nevetése őrzött kincsem,

szélbe szórom összes nincsem.

Számban keserédes íz,

furcsa, anyák napi kvíz:

egyes, kettes, vagy X,

de csak a halál a fix.

Nem adom a napom neki,

a jázminillat elkergeti

rosszkedvem nyarát,

bár nem hallhatom szavát,

lelkét a táj fölötti tájban,

pillantását egy szembogárban

felfedezni vélem;

egy-egy mozdulatát

ideidézi árva, májusi énem,

- s megölelem az éteren át.


Nem vihetem, de az orgonák

most is neki nyílnak,

zöld selyembe burkolják a fák,

mosolyognak, leveleket írnak...

A kert, mint élő koncertterem,  

minden Édusnak zenél, énekel.

Könnye gyöngy, - virággá ültetem,

vigyázom, szeretem,

újra kihajt, sosem múlik el.