kispatak
Személyes10(?) év mese…
10(?) év mese…
Mostanáig kerestem valamit,
de sehol sem leltem,
kitartott mellettem mégis
ezernyi, hiányos versem.
Mostanáig észre sem vettem
a vajúdó pillanatot,
mikor az idő gyermeke lettem,
de mára magamra hagyott.
Társak között, sok év magányban
róttam az utam, és a sorokat
messze, utazni küldtem:
járják be a galaxisokat!
Elmesélik hozzám visszatérve,
amit csak a lélek láthat,
röpke életem a nagy egész része,
cseppben is tenger hullámozhat.
Mostanáig kerestem valamit,
ami mindig is itt volt bennem,
és ma már csak erről mesél
ezernyi, hiányos versem.
kötelék
kötelék
fény ír a falra jeleket
ősz-sugáron
szeretet érkezik
meglep mint egy álom
hol volt hol nem
mégis létezik
összeköt az éggel
megbékít a világgal
téged és engem
széttéphetetlen
lélekfonállal
Szeptemberi közös ünnepnapok :)
Szeptemberi közös ünnepnapok :)
A gyermekek látod, gyorsan felnőnek,
és boldogan ünnepelnek születésnapot;
Szemük fénye most miénkkel összefonódik,
csordultig szívvel várják a holnapot.
A szerelem régen őket ajándékba adta,
ma szerető párjukkal válnak valóra tervek.
A fiú nemrég boldog vőlegény lett amott,
s a lányt emitt már anyának hívja két gyermek.
Kisfia holnap anyával együtt ünnepel,
három éve Ő is e a szép napon született.
Látod, a gyermekek gyorsan felnőnek…
Kívánok Nekik szép, békés, boldog életet!
/Szeretettel Csillogo Marikának is, akinek fia, szintén holnap, szept 29.-én szülinapos, csakúgy mint az én lányom, és kisebbik, 3 éves unokám! Isten éltesse Őket, boldog születésnapot Mindannyiuknak! :)/
ÉDUS
Édus /Anya/
Semmit nem kér, csak ad,
és mire rájössz miért,
itt maradsz magad.
Szíved szorít, öklöd ráz,
s hiába hűtöd égő szavad,
a 'harminchat fokos láz'
amíg élsz, veled marad.
... ahogy a megünnepelhetetlen születésnap is, ami tegnap lett volna...
Virággá ültetem
Virággá ültetem
Nevetése őrzött kincsem,
szélbe szórom összes nincsem.
Számban keserédes íz,
furcsa, anyák napi kvíz:
egyes, kettes, vagy X,
de csak a halál a fix.
Nem adom a napom neki,
a jázminillat elkergeti
rosszkedvem nyarát,
bár nem hallhatom szavát,
lelkét a táj fölötti tájban,
pillantását egy szembogárban
felfedezni vélem;
egy-egy mozdulatát
ideidézi árva, májusi énem,
- s megölelem az éteren át.
Nem vihetem, de az orgonák
most is neki nyílnak,
zöld selyembe burkolják a fák,
mosolyognak, leveleket írnak...
A kert, mint élő koncertterem,
minden Édusnak zenél, énekel.
Könnye gyöngy, - virággá ültetem,
vigyázom, szeretem,
újra kihajt, sosem múlik el.