kispatak

Személyes
Rozella•  2021. október 3. 17:31

Hála és köszönet! :)

 


Hála és köszönet! :)

 

… Istennek, a Sorsnak az Ősöknek, az Égi segítőknek, a Természetnek, az Orvosoknak, de főleg a Lányomnak és a Férjének, mert csodálatos érzés egy tündéri kislány után most egy nagyon stramm, életerős kisfiú Mamijának lenni! :)

A „véletlen” pedig úgy hozta, hogy a kislány  három éve éppen Anyák napján, vasárnap érkezett; a kistesó pedig most szeptemberben  ugyanazon hónapban és napon, amikor az anyukája is született :)   Anya és Mami ennél szebb szülinapi ajándékot nem is kaphatna!!

A csöppség amúgy a kórházban „rekorder” lett a maga 4610 grammos súlyával, 56 centiméterével, és egy szinte problémamentes, természetes úton való születéssel... :) Anyukája filigrán alkat, 49 kg-ról indult a várandóssága, szóval még az orvosok szerint is nagyon ritka ez így, hát ezért is írom, hogy hála és köszönet! Már otthon vannak, de a kórházban  csak úgy hívták a kisfiút,  hogy a „kis Buddha” :) Kérdeztem a lányomat, hogy miért? Azt mondta azért, mert „olyan nagy, és annyira békés...”  /kivéve ha éhes..:)/

A  bánataimat, bajaimat nem nagyon szoktam, de ezt az örömöm most boldogan osztom meg Veletek.

Puszi, pacsi, üdv. Mindenkinek! Mostanában egész más okok miatt nem sok időm volt/és marad egyelőre a Poetra, ami hét éve kicsit a második otthonommá vált, de jól vagyok, sőt írok is, -  amúgy magamnak.

Itt és most köszönöm szépen azoknak, akik írtak nekem, aggódtak, vagy hiányoltak. KÖSZÖNÖM! Ez  nagyon jól esett! :) Nem ígérem, de igyekszem többet itt lenni, és persze hogy olvasok is !!!!  

Minden élményt adó versért, írásért őszinte hála és köszönet Nektek, mert feltöltenek! :)

 

   

 

Rozella•  2021. január 19. 19:23

Egy igazi nő :)


Egy igazi  nő  :)

 

Tükör előtt billeg az ízig-vérig nő,

dilemmája indulás előtt még,

hogy a rózsaszín szívecskék

a szürke pulcsin,  az vajon menő?

„Foltos” farmere formásan feszül

a popsin, már csak a csíkos zoknin

látszik, még nem tud dönteni,

csizma legyen ma, vagy sportcipő?

A haj engedetlen szászerka fürtjeit

fejbúbra terelik apró színes csatok,

hátul hátizsákig lógnak a loknik,

mintha őriznék becipzárolt titkait

kis szőkeszárnyú, selymes angyalok.

Kék szeme csillog, tetszik amit lát,

arcán mosoly,  immár útra készen

cseppet sem izgatja őt a múló idő,

smink nélkül indul természetesen 

- oviba, két és fél évesen -,  egy igazi nő...  

 

 

 2020 nov. 06.

 


Rozella•  2020. december 24. 22:14

Szeretettel...

 

 

Minden Kedves Poetes Társamnak és Olvasómnak

 boldog karácsonyt, szeretetteljes, békés ünnepeket kívánok

 és köszönöm szépen én is mindenkinek a jókívánságait.

 

Azt hiszem, hogy a zene nagyon sokszor gyógyír, sok nehézségen átsegít.

Ezúttal ezt választottam Nektek, és küldöm szeretettel egy virtuális öleléssel együtt!

 

Róza

 

 

https://www.youtube.com/watch?v=ueZ3i6Rqqo8








Rozella•  2020. november 27. 14:15

Fiamnak, Gergőnek




Fiamnak, Gergőnek

 

Jól emlékszem erre a napra.

Akkor épp hatalmas pelyhekben

az első hó hullt, és csak hullt,

nem is jöhetett volna szebben

 

egy kis élet, ember-arc, csöppnyi kezek,

talpak, s én alig hittem el, hogy igaz.

Amilyen boldog én voltam akkor,

kívánom: Neked életed legyen az!

 

Gyermeki létből kemény férfivá válni,

viharban edződni, mint büszke tölgyfát

láttalak, és hittem a szemeidből olvasott

őserőnek, ami szeretetből pattint kovát.

  

Repülnek az évek, s közben peregnek

csillagórákon át a szívre homokszemek,

hálát érzek minden dobbanásért, és köszönöm,

hogy ma szerethetek egy Fiúgyermeket.

   




Rozella•  2020. július 10. 20:19

jelzőtüzek


jelzőtüzek

 

úgy akartam hogy te

álld el előlem a napot

míg mellkasod mezőit

tévelygő ujjaim kábán

barangolva bejárják

 

úgy vágytam szökve a tél elől

hogy mosolyoddal takarj

meztelenre ha fázom

íriszed csillagködéből

rám ezüst esőt varázsolj

 

csapzott felhőtincseim

csókold a homlokomra

titkaim te rejtsd magadba

harmat-csendet hints

álomittas hajnalomra

 

én vártam holdfényben    

hogy mámorban altass el

lélegzet-csendem fektesd  

hangod bársony párnáira 

s aztán hagyj magamra

 

bőrömön érintéseid

jelzőtüzei most is égnek

de szíved dobbanva riadva

szökjön meneküljön

ne nézzen többé vissza

 

az én szívem börtön

hová nem süt be a nap

egyetlen foglya már szabad

a nyár ízeit ha még kóstolom

nyelvemre egy olvadó

fűillatú pillanat tapad

  

míg valaki újra és újra

elállja előlem a napot

van már vagy ezer éve

kis jelzőtüzeket rakott

s dermedt álmaim

rajtuk melengette félve

 

lassan szemembe száll

füstbe fúl a naplemente

kioltották a jelzőtüzeket

de bárki is tette - én tudom-

nem te voltál…  nem te

 




Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom