kispatak

Személyes
Rozella•  2024. május 5. 13:04

Virággá ültetem


Virággá ültetem

 

Nevetése őrzött kincsem,

szélbe szórom összes nincsem.

Számban keserédes íz,

furcsa, anyák napi kvíz:

egyes, kettes, vagy X,

de csak a halál a fix.

Nem adom a napom neki,

a jázminillat elkergeti

rosszkedvem nyarát,

bár nem hallhatom szavát,

lelkét a táj fölötti tájban,

pillantását egy szembogárban

felfedezni vélem;

egy-egy mozdulatát

ideidézi árva, májusi énem,

- s megölelem az éteren át.


Nem vihetem, de az orgonák

most is neki nyílnak,

zöld selyembe burkolják a fák,

mosolyognak, leveleket írnak...

A kert, mint élő koncertterem,  

minden Édusnak zenél, énekel.

Könnye gyöngy, - virággá ültetem,

vigyázom, szeretem,

újra kihajt, sosem múlik el.



Rozella•  2024. április 26. 08:50

Zápor a Hargitán


Zápor a Hargitán

 

Elcsángál a lelkem vadregényes tájra,

belemerítkezik Fenyéd tiszta patakába,

ott megrészegül, hűs odorban ébred kábán,

átjutva egy székelykapun, két világ határán…

Álmában újra a Madarasi Hargitán barangol,

ahol szerelemről van szó, nem kalandról.

Fönn a tetőn tócsákra lel, mind könnyel telve már,

cseppenként hordja fel csőrében egy fecskepár,

ám kővé dermed a víz, mire elszáll a nyár…

 

Áfonyaligetek szemeiben a béke megpihen,

hosszú útja lesz még s nem bízhat senkiben.

Keresztek leomló sóhaját kövekkel körberakja

az idő, megszakadt szívek nyugszanak alatta…

Lélegzik az erdő, őrfenyők gyantaillatával

telve csillagösvény himnusza szárnyal,

s szétterül a tájon valami fájón lebegő, éteri,

kábultan szívom be, nincs benne semmi emberi,

varázsát a szív érteni nem,  csak érezni meri,

 

és lám, szeretetből az ég záporral megveri.

 


Rozella•  2024. április 21. 09:29

Mami mesél...:)

Mami mesél…:)

/ avagy egy két és fél éves kisfiú világa /

 

„Mami, most meséjjed  ujla,

mikoj a hájomvajjú kaszájt,

a szúnyog kévét.., és a majomba

hájom tajkamacka micsinájt ?”

 

***

 

Mami, mi ébreszti fel a kakast?

a begyében van egy óra?

és ha aludnak’ már a tyúkok,

felébrednek kakasszóra?

 

A kutya miért nem hord cipőt?

Ellopta a ravasz róka?

Hogy jósol a medve időt?

Hoz nekem traktort a gólya?

 

A katica lány, vagy bogár?

hova ’mász’a zsiráf nyaka?

Miért nem esik le a madár

az égből, mikor felszáll oda?

 

A kis bárány, ha majd felnő,

lesz belőle bárányfelhő?

Hol van a giliszta szája,

és mit eszik ma vacsorára?

 

A kiselefánt kivel játszik?

Van-e ormánya, egy másik,

ha játék közben eltörik,

vagy elveszik, ha ’fürödik’?

 

Az oroszlánnak hol az ágya,

nagy sörényét hová teszi,

ha lefekszik éjszakára,

és ha felkel, ki fésüli?

 

A cica miért nem vízben mosdik?

fél, hogy szemébe megy a szappan?

és a buborékból a szivárvány

hová lesz, mikor elpattan?


 ***

„Mami, ha majj nad leszek,

lesz hatajmas állatkejtem

minden állat a bajátom lessz

csak a pók, asz bisztoszan nem! :) „ 

 

 *****


minapi : 

 

- Mami, játod? új cipőm van!

- Igen, látom, tényleg nagyon csinos, és mondd, kitől kaptad ezt a szép, új cipőt?

- A futájbácsitól…

****

-Mami, dojsan összekötni a Subát (a kuvasz neve), nem tudok dömpejezni tőle…

/ a kutya kb. akkora mint ő…/

****

A napon felejtett kis futóbicikli ülése túlságosan felforrósodott, mondtam hozzuk a hűvösbe, és majd figyelje, ha kihűlt, akkor ráülhet. Egy kis idő múltán:

-Mami, megnézem, hod kisüjt- e máj a bicajom…

****

-Mami, ott van a hojdacska az égen, - mutatja nekem.

- Nahát, tényleg, már ott van, én is látom…

-Azéj van ott, mej tednap Szofika  /imádott tesvére/  odafestette… :)

 

 

 


Rozella•  2024. március 16. 11:24

Bim-bam

 Bim-bam

 

Virágharangok hangja „bim-bam”,

belecsendül a tavasz a fülembe,

ha te is hallod, én minek mondjam,

minden bomlik, őrült ütembe’.

 

Azt sem tudom, minek nevezzem el,

nem illik rá semmiféle szó,

mikor zengve-bongva énekel,

belül visszhangzó, folyton dúdoló.

 

Kacér szólamok rajzanak szerteszét,

csibesárga zsibavirágok dongnak,

röppenő fecske-kékek, örömzenék,

lavinacsendekre ráomolnak.

 

Nem én akartam, hogy ezt halljam,

egyszer erősebben, máskor halkan,

és elfeledtetik, mit is akartam...,

talán csak hallgatni, hogy „bim-bam”…

 

Rozella•  2024. március 7. 16:12

Szállingózó


Szállingózó

 

Úgy hiányzott nekem fehér ezüstje,

csillámos, ölelő puhasága,

szállingó pihe-hó repíthetne

messze, egy álmodott világba.

 

Szívemre tapadt a szürke téli táj,

a Nap füstjellel üzen, hogy él,

felhőkazlak közé rejti ami fáj,

futnék előle, de a ború utolér.

 Messze szökni hív a képzelet,

’ittésmost’ időben nem bent ragadni;

jég-fehér földeket, élet-zöldeket

látni, megélni… és élni hagyni.

 

Fessünk színeket, akár az évszakok,

dér-fehértől lángvörösig kevert palettán,

múlt üveggolyók szivárvány-színeit

gyermekként gurítsuk szimultán.

Rezdüljünk úgy, mint rügy, ha pattan,

nyújtózva hajnal-fényességben,

szerelmet lélegző tavaszokban,

szenvedélyesen, komolyan, szépen.

 

Játsszunk, mint szirom a szirommal,

áradó illatokban összeérve,

kitárulkozó nyár-éjszakákban

virág-kehellyé lényegülve.

Hallgassunk, miként a fák gyűrűi

őrálló kéregpajzs alá zárva

hallgatnak a szél intő szavára,

féltőn egymáshoz simulva.

 

Szeressünk, ahogy csak ősz szerethet,

levél-könnyekkel siratva a nyarat,

szelíd derűvel várva ünnephozó télre,

lába elé szórva minden aranyat;

Higgyünk, legalább ahogy madárban

hisz még a rég elhagyott fészek,

s tavaszban a hótalan szomjas földek

hisznek az égen rezgő örök-kéknek.

 

Úgy hiányzik szótlan, fehér csöndje,

csillámos, ölelő puhasága;

szállingó szó varázsa repíthetne

messze, egy álmodott világba…