kispatak

Gondolatok
Rozella•  2024. május 14. 11:29

Fehérben - feketében

 

Fehérben - feketében

  

„Ha már elpusztul a világ,

legyen a sírjára virág” 

 /J. A./

 

 

Ma egymáshoz öltözünk,

én és a világ.

Ő feketébe, én fehérbe;

s hogy lesz-e a sírunkra virág?

Nem tudhatja ő se, én se.

Megvagyunk. Egymásról

alig-alig tudunk,

csak rebbenő reményünk közös,

és legnagyobb fájdalmunk

a legkisebb közös többszörös.

 

A jövőt meghagynám örömnek,

legyen pipacsbetűs minden ünnep,

és minden hétköznap is,

amelyen nem ölnek,

nem háborúznak,

békét hagynak a földnek.

„Nem ér engem veszedelem,

magamat is elültetem”,

lehetnék gyökérből sarjuló hit,

de mit sem érne az életem,

ha már nem lenne kit,

ha nem lenne mit szeretni.

 

A földre mind szeretni jöttünk,

ám elvérzünk fura életteszteken,

felsőbb osztályba sem léphetünk,

fennakadva pár elmés képleten.

 „Nem törődöm semmi mással

csak a beojtott virággal…”

Jól teszem-e? Csak remélhetem.

Végleg szakítottam a valósággal,

vagy a való szakított énvelem,

mindegy. Amíg az ég kék felettünk,

bennem kel életre a végtelen..

Az utolsó virágot úgysem kérdezhetem,

megérti-e, hogy halálra születtünk?

 


(a mottó és az idézetek József Attila:  Kertész leszek c. verséből valók.)

 

Rozella•  2024. április 26. 08:50

Zápor a Hargitán


Zápor a Hargitán

 

Elcsángál a lelkem vadregényes tájra,

belemerítkezik Fenyéd tiszta patakába,

ott megrészegül, hűs odorban ébred kábán,

átjutva egy székelykapun, két világ határán…

Álmában újra a Madarasi Hargitán barangol,

ahol szerelemről van szó, nem kalandról.

Fönn a tetőn tócsákra lel, mind könnyel telve már,

cseppenként hordja fel csőrében egy fecskepár,

ám kővé dermed a víz, mire elszáll a nyár…

 

Áfonyaligetek szemeiben a béke megpihen,

hosszú útja lesz még s nem bízhat senkiben.

Keresztek leomló sóhaját kövekkel körberakja

az idő, megszakadt szívek nyugszanak alatta…

Lélegzik az erdő, őrfenyők gyantaillatával

telve csillagösvény himnusza szárnyal,

s szétterül a tájon valami fájón lebegő, éteri,

kábultan szívom be, nincs benne semmi emberi,

varázsát a szív érteni nem,  csak érezni meri,

 

és lám, szeretetből az ég záporral megveri.

 


Rozella•  2024. április 24. 04:12

hajnalra

 

hajnalra

 

ma nem alszik

a bánat

szél vacogtatja

a fákat

esővel megveri

a védelmező

madárszárnyat

alábújnék

hogy érezzem

a fészek

átázott hidegét

remegő

testem átvenné

egy testnek

éltető  melegét

átörökítve

rám életösztönét

és hajnalra

új erőre kapva

didergőn

örülve a napnak

altatót

dalolna a bánatnak



 

Rozella•  2024. április 22. 11:01

csitító


csitító

 

testemen áthajlik a tér s áthajlok rajta én

véseteit így is otthagyja az idő

szívem kövületén

 

csitítanám hevét ereimben ősfolyó

áradón rohan zubogva zúg el  

véremmel zúduló

 

sodró fény kereng örvénylő látomás

tükör-terek bűvkörében

szempár ragyogás

 

táguló lét-határt elérnek pillanatok

talán miattuk lassítják égbe vesző

lépteiket a májusok



Rozella•  2024. április 10. 10:36

" Egész jól vagyok..."



"Egész jól vagyok ..." *




Földben búvó fénytelér talpam alól siklik el,

felkúszva az égig ér, felhőrongyon térdepel.

Bűnbánatot tart talán, mert itt lent még mást ígért,

áthatolt szívem falán, elfutott, és visszatért.

 

Odaszórta aranyát, ahol nem érhettem el,

örökléte anyagát mind belőlem szívta el.

Nem árulta el nekem a boldogság képletét,

kiszivárgó álmaim is kedvére tépte szét.

 

Éjjelek sötét lován érkeznek a nappalok,

helytelenítik talán, mégis „egész jól vagyok”,

kék madarat sem űzök, engedem, repüljön el,

s újra rácsodálkozom, ha vállamon megpihen.

 

Felhőnyájba terelem hiány-bárányaimat,

megtalálom kincs-magam, ki élet után kutat,

így most „egész jól vagyok”, - néha ki is mondhatom,

mert lehet ilyen a szó, amikor nem kódolom.   





* ( A fenti vers címét és idézett kifejezéseit Voodoo: Kódolt szavak  c. verséből kölcsönöztem, utólagos szíves engedelmével, bár ezt a rövid mondatot bárki sokszor kimondhatta már. Olykor úgy, hogy valóban ez az igazság, máskor pedig egy felületes érdeklődésre, akár semmitmondó válaszként is.

A versem kvázi reflexió is, Voodoo alábbi versére, ezúton is köszönöm Neki az ihletet. ) 


https://www.poet.hu/vers/367642