kispatak
Gondolatoknappiramis
nappiramis
mit gondolsz - mit gondoljak
kaptatva fel a szerpentinen -
hagynád hogy meghaljak
vagy megálljon a szívem
jelet karcolva egy pillanatba
mit tegyek hogyan csináljam
talán pihenőt tartva
kéne kis szünet a dobogásban
gúlába rakva a titkok deleje
tudom a holdról is látszik
a kivételes monumentalitás
de lehet hogy ez egy másik
mit gondolsz végig kitart-e
bennünk az a bolond akarás
az önfeladás tiltó parancsa
ami az éggel összekötve
bánatok halál-habarcsa
nélkül építi föl e földre
életünk lélegző nappiramisát
Valamit tenni kell...
Valamit tenni kell…
Ma szerződést kötök egy új lakásra,
de ez nem lesz a régi mása,
ezután majd kétlaki leszek,
még mindig vonzanak a hegyek...
Mindenféle irományok,
amiket én át nem látok
kellenek a boldogsághoz,
ami sosem jön a házhoz.
Olyan mint a (lelki) béke,
valamit tenni kell érte,
kimondani amit lehet,
bár a lélek némán szeret,
s egyszer, mikor elköltözik,
a fényes napba beöltözik…
Nem kell majd szerződés többé,
a béke várja mindörökké,
de az nem lesz a régi mása
Mindenség lesz a lakása.
Az ember a földön röghöz kötött
kivéve ha elköltözött…
Virágzó idő
Virágzó idő
Mi célt szolgált a váza egykor,
(rejtekbe bújva mesél az ókor)
és mit ma? Változott az anyaga,
lehetett agyag, kő, vagy kerámia,
volt mázas, egyszerű és színes,
van égetett, kristály is, csiszolt-díszes...
formálták üvegből és lehet színarany,
becsülete törékeny (már ha van);
A sokféleség még vázában is erény,
de a váza ma mégis csak egy edény,
benne az élet vize az egyszeri kincs,
őrzi egy ideig azt is, ami nincs...
Életünk váza valamire épül, imitt-amott
ami még hihető… A vázában nekünk
egy virág kedves, - (holott élő halott),
mi végül elhervad, de addig életünk
díszítheti a még hihető, virágzó idő…
...na de milyen titok?
„Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted
Szánts és vess, s hagyjad másra az áldozatot!”
/Kazinczy Ferenc/
Igen, Kazinczy JÓL írta, na de milyen titok...?
Sok minden megváltozott a világban, az életünkben, a környezetünkben, ezzel együtt valószínűleg a gondolkodásunkban, a szemléletünkben, és talán valahol a lelkünkben is… Nem tudom lesz-e, és azt sem, hogy kell-e ugyanolyan életet „visszakapnunk”, mint ami korábban volt. Aki érti, az úgyis érti, aki meg nem, annak fölösleges magyaráznom, hogy miért. Én egyre inkább úgy érzem, hogy nem a mesterségesen létrehozott, hanem a természetes élettér felé kell(ene) fordulnunk (már amennyire ez még lehetséges), azt sokkal jobban megbecsülnünk, megóvni a magunk, a gyermekeink, unokáink számára is. Jó volna ebben a természetes élettérben megkeresni és megtalálni a helyünket, a boldogságunkat.
Ilyesmik jutnak eszembe most így Húsvét előtt, ha a gyerekeimre, tündéri unokámra és már úton lévő kistestvérére is gondolok, meg arra, hogy hány „kórsággal” kell még szembenéznünk, és ha majd sikerül legyűrni, akkor mi következik? Nekik vajon milyen életük lesz?
Jézus élő, történelmi személy volt, ez tény. Ő sosem vágyott arra, hogy elhagyja ezt a földet. Neki és követőinek itt volt és itt van az az élettér, ahol teljes életet (is) lehetne élni… El kellett hagynia ezt az életteret mégis, de életről és a halálról való tanításai, a jóság és a szeretet mindenek fölötti parancsa a mai napig itt maradt velünk, nekünk. De mit kezdjünk mi itt és most vele? Talán le kell(ene) porolni róla az évezredek alatt rárakódott, s a szándékosan rárakott butító sallangokat, mert azokra eddig sem nem volt és ezután sem lesz semmi szükség.
A Húsvét aktuális tartalma, jellege és külsőségei velünk együtt változnak, de a lényege nem. Mindig is az egyik legalkalmasabb ünnep marad az emberi bizakodásra, a reményre, az új tavasz köszöntésére, és a titokfejtésre…:)
Szeretettel kívánok Mindenkinek békés, örömet adó húsvéti ünnepeket, nagyon szép tavaszi időszakot
és kiváló egészséget! :)
év végi törmelékek
év végi törmelékek
ha
ha összeomlana a föld
a lábunk alatt
ha elhalna minden örökzöld
s a tárt karú fák alatt többé
nem nyílna már virág
ha életünk elfoszlana köddé
és az égről is örökké
visszapattanna imád
akkor nézz a szemembe
hogy még egyszer meglásd benne
milyen szép volt a világ
Fohász
Segíts, hogy érezzem a jelenléted,
vezess, ha akarod, hogy kövesselek,
szeress, hogy én is szeressek,
s vígasztalj,.. amikor már nem lehet.
Kövek
Néha összeállnak, mintha út volna
olykor felfelé visznek, aztán le
újra, előttem tornyosul valami fal-forma
és félek, hogy egyszer ráomlik a fejemre.
Apró, formátlan kövek a napok
s én botladozva lépkedek rajtuk,
eltűnődöm, ki vagyok, s vajon mi az ok,
amiért én lettem a habarcsuk.
A harangokért
Metamorf világok fény-szemcséiből
repítsd ide égkupolák felhasadt résein át,
a remény ferde tornyaiból kikonduló szavakat,
hogy szívünkben harangozzanak tovább.
A kék madár
Ha három életem lehetne, de csak egy kívánságom,
azt kívánnám, - hogy legalább Egy Élet igaz legyen.
A többiben elviselném, - akárhogy is fájjon -,
hogy csupán vágyálom egy igaz szerelem.
Álmomban kék tollú madár dalolt egy zöld ágon,
kérleltem, de nem árulta el, ez épp melyik életem?
Minden kedves Olvasómnak békés, boldog új évet, és jó egészséget kívánok !