kispatak

Gondolatok
Rozella•  2022. június 30. 19:59

nappiramis


nappiramis

 

mit gondolsz - mit gondoljak

kaptatva fel a szerpentinen -

hagynád hogy meghaljak

vagy megálljon a szívem

jelet karcolva egy pillanatba

mit tegyek hogyan csináljam

talán pihenőt tartva 

kéne kis szünet a dobogásban

gúlába rakva a titkok deleje

tudom a holdról is látszik

a kivételes monumentalitás

de lehet hogy ez egy másik

mit gondolsz végig kitart-e

bennünk az a bolond akarás

az önfeladás tiltó parancsa

ami az éggel összekötve

bánatok halál-habarcsa

nélkül  építi föl e földre

életünk lélegző nappiramisát

 



Rozella•  2022. június 7. 09:37

Valamit tenni kell...



Valamit tenni kell…

 

 

Ma szerződést kötök egy új lakásra,

de ez nem lesz a régi mása,

 

ezután majd kétlaki leszek,

még mindig vonzanak a hegyek...

 

Mindenféle irományok,

amiket én át nem látok

 

kellenek a boldogsághoz,

ami sosem jön a házhoz.

 

Olyan mint a (lelki) béke,

valamit tenni kell érte,

 

kimondani amit lehet,

bár a lélek némán szeret,

 

s egyszer, mikor elköltözik,

 a fényes napba beöltözik…

 

Nem kell majd szerződés többé,

a béke várja mindörökké,

 

de az nem lesz a régi mása

Mindenség lesz a lakása.

 

Az ember a földön röghöz kötött

kivéve ha elköltözött…





Rozella•  2021. július 4. 09:09

Virágzó idő


Virágzó idő

 

Mi célt szolgált a váza egykor,

(rejtekbe bújva mesél az ókor)

és mit ma? Változott az anyaga,

lehetett agyag, kő, vagy kerámia,

 

volt mázas, egyszerű és színes,

van égetett, kristály is, csiszolt-díszes...

formálták üvegből és lehet színarany,

becsülete törékeny (már ha van);

 

A sokféleség még vázában is erény,

de a váza ma mégis csak egy edény,

benne az élet vize az egyszeri kincs,

őrzi egy ideig azt is, ami nincs...

 

Életünk váza valamire épül, imitt-amott

ami még hihető… A vázában nekünk

egy virág kedves, - (holott élő halott),

mi végül elhervad, de addig életünk

 

díszítheti a még hihető, virágzó idő…  

 

Rozella•  2021. április 3. 16:16

...na de milyen titok?

 

 „Jót s jól! Ebben áll a nagy titok. Ezt ha nem érted

 Szánts és vess, s hagyjad másra az áldozatot!”

  /Kazinczy Ferenc/

 

 

Igen, Kazinczy JÓL írta, na de milyen titok...?

 

Sok minden megváltozott a világban, az életünkben, a környezetünkben, ezzel együtt valószínűleg a gondolkodásunkban, a szemléletünkben, és talán valahol a lelkünkben is… Nem tudom lesz-e, és azt sem, hogy kell-e ugyanolyan életet „visszakapnunk”, mint ami korábban volt. Aki érti, az úgyis érti, aki meg nem, annak fölösleges magyaráznom, hogy miért. Én egyre inkább  úgy érzem, hogy nem a mesterségesen létrehozott, hanem a természetes élettér felé kell(ene) fordulnunk (már amennyire ez még lehetséges), azt sokkal jobban megbecsülnünk, megóvni a magunk, a gyermekeink, unokáink számára is. Jó volna ebben a természetes élettérben megkeresni és megtalálni a helyünket, a boldogságunkat.

Ilyesmik jutnak eszembe most így Húsvét előtt, ha a gyerekeimre, tündéri unokámra és már úton lévő kistestvérére is gondolok, meg arra, hogy hány „kórsággal” kell még szembenéznünk, és ha majd sikerül legyűrni, akkor mi következik? Nekik vajon milyen életük lesz?

 Jézus élő, történelmi személy volt, ez tény. Ő sosem vágyott arra, hogy elhagyja ezt a földet. Neki és követőinek itt volt és itt van az az élettér, ahol teljes életet (is) lehetne élni… El kellett hagynia ezt az életteret mégis, de életről és a halálról való tanításai, a jóság és a szeretet mindenek fölötti parancsa a mai napig itt maradt velünk, nekünk. De mit kezdjünk mi itt és most vele? Talán le kell(ene) porolni róla az évezredek alatt rárakódott,  s a szándékosan rárakott butító sallangokat, mert azokra eddig sem nem volt és ezután  sem lesz semmi szükség.

A Húsvét aktuális tartalma, jellege és külsőségei velünk együtt változnak, de a lényege nem. Mindig is az egyik legalkalmasabb ünnep marad az emberi bizakodásra, a reményre, az új tavasz köszöntésére, és a titokfejtésre…:)

 

Szeretettel kívánok Mindenkinek békés, örömet adó húsvéti ünnepeket, nagyon szép tavaszi időszakot

 és kiváló egészséget! :)

 

 

Rozella•  2020. december 31. 11:51

év végi törmelékek


év végi törmelékek


ha


ha összeomlana a föld

a lábunk alatt

ha elhalna minden örökzöld

s a tárt karú fák alatt többé

nem nyílna már virág

ha életünk elfoszlana köddé

és az égről is örökké

visszapattanna imád

 

akkor nézz a szemembe

hogy még egyszer meglásd benne

milyen szép volt a világ

 

 

Fohász

 

Segíts, hogy érezzem a jelenléted, 

vezess, ha akarod, hogy kövesselek,   

szeress, hogy én is szeressek,

s vígasztalj,.. amikor már nem lehet.

 

 

Kövek

 

Néha összeállnak, mintha út volna

olykor felfelé visznek, aztán le

újra, előttem tornyosul valami fal-forma

és félek, hogy  egyszer ráomlik a fejemre.

Apró, formátlan kövek a napok

s én botladozva lépkedek rajtuk,

eltűnődöm,  ki vagyok, s vajon mi az ok,

amiért én lettem a habarcsuk.

 


A harangokért

 

Metamorf világok fény-szemcséiből

repítsd ide égkupolák felhasadt résein át,

a remény ferde tornyaiból kikonduló szavakat,

hogy szívünkben harangozzanak tovább.



A kék madár

 

Ha három életem lehetne, de csak egy kívánságom,

azt kívánnám, - hogy legalább Egy Élet igaz legyen.

A többiben elviselném,  - akárhogy is fájjon -,

hogy csupán vágyálom  egy igaz szerelem.

Álmomban kék tollú  madár dalolt egy zöld ágon,

kérleltem, de nem árulta el, ez épp melyik életem?  

 

 

 

 

Minden kedves Olvasómnak békés, boldog új évet, és jó egészséget kívánok !





 

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom