kispatak

 

aranyágas csendek

 

aranyágas csendek szerteszéjjel

csillagsárga apró rügynapok

fürdenek a fény ígéretében

parányi élet-monogramok 

üres csigaházak falára írják

éppen tavasz-kóstolót tart isten

terített asztalánál összefutnak

ünnepek és hétköznapok

közelebb hajolnak virágok fészkéhez

míg kezünk lombja lassan összeér 

szívünk földszagú ízvilágot érez

tiszta esőt hoz felénk a szél

a felhőszakadást most odébb

pöcköljük az ég földet ért peremén

ülünk egy érzés zöld szigetén

hol szembogár fények repülnek

lélekzetből szálló sóhaj-szépek 

 

 ( Lukács Mária /csillogo/ csodaszép,  'Monogramok ' c. verséből választottam szavakat, ezúton köszönöm Marikának -utólagos szives engedelmével! :) ) 

"szépek,  felhőszakadás,  csigaházak,  pöcköljük, hétköznapok, ízvilágot,  ülünk, összefut, monogramok, közelebb"

 

 

Lukács Mária:

Monogramok

  

Csak úgy ketten

ülünk a fa alatt

jóízűn majszoljuk

a cseresznyét

ezt a kis piros

ropogós termést

a tavasz közelebb

hozza az ízvilágot

puha ágak hajolnak

galambok karolnak

fülembe csengnek szavak

nem lehetsz árva

hisz összefut még

szánkban az íz

pöcköljük magját

és nevetünk

a szénakazal menedék

keressük mit egymásnak

rendel az ég -

felhőszakadás után

útszélén csigaházak

sorban vigyázok rájuk

el ne tapossam

hisz felnőttem tőled

százszorszép képek

felettem cseresznyék

törzsén monogramok

a mezőn ballagó bárányok

ettől szépek a hétköznapok

2017. február 17.

 

 

 

 

 

 

lehunyt szemeddel

 

leszegett fejjel ballag

néha kalapot emel a csendnek

odébb kihűlő házfalnak támaszkodva

kifújja magából az elhasznált

tüdőbe szorult keserűséget

megpihen pár percet majd továbbmegy

hajnaltájt a kihalt utcán senki sem jár

értelme nincs hogy fölfelé mutogasson

az álmai úgysem látnák

bámulva a réveteg háztetőről

kisérik utolsó bizonytalan lépteit

megdöbbensz milyen egykedvűen viseli

hogy homlokon csókolta a halál

imbolygón lépked az elringató semmibe

lélek sincs körülötte

és nem érted kinek köszönget

kitől búcsúzik mikor hátrafordul

s halkan szól  ennyi volt

most elmegyek

tovább már ne gyere utánam

 

mielőtt a világ észrevenné

hogy te is szeretetre szomjazol

beleborzongsz de álmodban szót fogadsz

csak lehunyt szemeddel követed

ahogy a kalapját viszi még a szél

 

( megadott szavak: fölfelé, szomjazol, mutogasson, csókolta, halál, leszegett, világ, csendnek, ringató, beleborzongsz)

 

 

Kalandom a Busóval

 

Beleborzongsz, ha most elmesélem,

mi történt velem ezen a télvégen:

Belém szeretett egy félelmes, vad busó,

hatalmas két karja nem éppen ringató!

 

Haláli egy fazon, csupa szőr, meg bunda,

két óriás szarva, pödört nagy bajúsza,

mire észbe kaptam, már kezem csókolta,

s akart volna mást is, ó az ördögfattya!

 

Hangjától az egész környék zengett,

kolompjával jól odavert a csendnek!

Kaptatott fölfelé egy domboldalon,

utánam loholva lihegett már nagyon..:

 

„Állj meg rózsám, drága angyalom,

érzem, csak ördögi csókomra szomjazol,

lássa meg a világ, mennyire szeretlek,

leszegett szarvamnak a hegyére teszlek!”

 

Futásnak eredtem, mi mást is tehettem,

mivel épp egy busó plátói szerelme lettem,

de énrám biz a’ ujjal senki se mutogasson,

ki akarna lenni felszarvazott asszony?!

 

 

( kötött szavak:  fölfelé, szomjazol, mutogasson, csókolta, halál, leszegett, világ, csendnek, ringató, beleborzongsz)

 

 

 

Nyomtalanul

 

A csillagvizsgálóval szemben

fényekre feszített vászon...

napszegekkel rögzített keretben

lóg egyetlen halvány holdsugáron.

Isten minden képet erre festett,

tudta hogy elér hozzád az idő,

a visszafordíthatatlan, egyben

lepergő  múlt - jelen - jövő...

és látni akarod, legalább egyszer

közelről érinthető álomképekben,

megérteni hogyan alkotott

s hová tűnt azután észrevétlen,

oly hangtalanul, hogy nem hagyott

maga után semmi más nyomot,

csak egy lelkedre festett univerzumot...

 

( adott szavak: hangtalanul, visszafordíthatatlan, álomképekben, csillagvizsgálóval)

 

 

 

Cseresznyeíz

 

Japán készlet, eredeti ajándék,

mellé különleges teák,

igaz és szép volt a szándék.

A kis bögre művészkézzel festett

egyik oldalán domb, színes pagoda,

s körbefut lankához kapcsolódó kertje,

benne virágzó cseresznyefa-csoda..

A törékeny nő kezében teáscsésze,

sötét szeme elnéz a messzeségbe,

talán látja amit én nem,

látomása csupán káprázat,

áttűnő modell a jelenhez..

Nézem a képet, megfejteném,

de nem tudom mit jelent ez,

csak bőröd illatát érzem,

amint a szirmok a szélben szállnak

a párában messze lengve, éppen

csersznyeízét hozzák a nyárnak.

 

 (adott szavak: modell, kapcsolódó, bögre, káprázat)