kispatak

 

Az én állatkertem

 

Nekem messzire nem kell mennem,

meglátogatni a saját állatkertem,

benne naponta terepszemlét tartok,

néha ugrálok is, akár a kismajmok,

fától fáig haladva az őszi kertben,

s lám tegnap is furcsa nyomokra leltem:

 

itt valami kupac, amott egy mély gödör,

hát ezt ki áshatta? A gyanú már gyötör:

ó, ez a pimasz, kamasz- kuvasz!

Megint egy tépett, cicapárna-szivacs

lapul a fűben, na de Móric cicám hol lehet

jaj, mit tett vele? A diófáról sandít lefele,

 

egy kissé mérges, ez nem is kétséges!

Szegény kicsi kandúr.. ó, hát ez rémes!

Szájából kilóg egy feketerigó tolla,

de hol a madár többi része, jaj, ki láthatta?

A sombokor alján ott reszket szegény,

épp elhagyta már az utolsó remény:

 

'itt egy fehér kuvasz, ott egy tarka macska,

amott meg egy szürke, ez bizony kész csapda!'

Ám ekkor hirtelen mind hozzám futnak

fittyet hányva madárnak és kiásott lyuknak,

nagy tál zúza meg libanyak csábos illatára

egy kutya, két cica rohan vacsorára.

 

Ennek persze minden madár örül

s a veszedelemtől a rigóm megmenekül.

Sün Tóni a kertben, már ő is törzsvendég,

összebarátkozott a Subámmal nemrég,

bár a kuvasz nem túl barátkozós fajta,

a sünit talán tüskés labdának gondolta,

 

darabig bökdöste, jól megszimatolta,

 de abbahagyta, mikor sajgott már az orra,

így hamar békét kötöttek és azóta

 a Tóni minden nap eljön látogatóba.

Én is látogatom naponta a kertem

 s benne megtalálom egész állatkertem…

 

( … kivéve a békám, pedig néha látom,

de menekül előlem, s én már nem is bánom.

Fél, hogy megcsókolom, elbújik szegényke,

az esővízgyűjtő lett a menedéke..

Ennyi állat között nincsen mit tennem,

kivárom míg egyszer ő csókol meg engem..:) )

 

 

 

 

A férj feszülten a képernyőt bámulja, éppen  olimpiát néz… a feleséget éppen nem érdekli, csendben  ül  élete párja mellett… majd megszólal:

- kérdezhetek valamit?

- aha

- … de néha azt hiszem, untatlak…

- aha

- azelőtt azért ez nem így volt…

- aha

- valami megváltozott, nem?

- aha

- na látod, tudsz te őszinte is lenni…

- aha

- ezt azért mindig becsültem benned...

- aha

- de most úgy tűnik, ami elmúlt, elmúlt,.. megváltoztál…

- aha

- mostanában olyan furcsa vagy… valamit titkolsz?

- aha

- tudtam, csak nem mertem rákérdezni, reméltem, hogy elmondod…

- aha

- figyelsz te rám egyáltalán??

- aha

- valaki más érdekel, igaz??

- aha

- és ez csak ennyi?? … és csak így…?? ...  Na de mit tud ő, amit én nem??

-  4:26,36 – os világcsúcsot vegyesben,  és 58:45-öt háton…

- AHA… hát… háton még nekem is menne…   :)

 

  

 

Hajnali rigó-ének 

 

Kedves tavaszi terceket trilláz,

s valami új időszámításról dalol,

előcsalja felhő-dunnája alól

a még álmos hajnali napot,

csak hogy elfütyülhesse neki,

hogy mennyire nem szereti

az átkozott alkonyatot..  :)

 

 

gondolák  parádé

 

/a velencei karnevál igézetében…/

 

gondolák parádé lagúnák pomádé

a karnevál hercege mindig a másé

gondola ring lagúnák álom vizén

múlt bársonya lebeg az ünnep felszínén

táncolva járnak hidakon muzsikálnak

meseváros fehér maszkos titok- alakjai

rajtuk sejtelmes csipke fátyol maradt

csak áttetsző szíveket enged látszani

zsibong a vér selyem-maskarák alatt

s a híres velencei tükörből kikacsint

a tollbokrétás herceg odaint és pár szirén

szatén-testére tavaszi színeket fúj a szél

bókolva átkarol ezer jókedvű mosoly

a karnevál-méhkas dala messzire zsong

benne az álarcos öröm tarka lepkéje megél

pillanat röptében csak zeng-bong zenél

 

MeneTrend szerint

 

Elindul lassan a hét szerelvénye, mi mást is tehetne?

Bár nem aludta ki magát a mozdony, vasárnap este,

 s éjjel is az álmait kereste, reggelig gurultak szerteszéjjel.

 

Hétfőtől szombat estig a nappal megrakott kocsik

gördülnek utána egy állomásra, ahol egyszer megtalálja,

- tán a hetedik napon -, majd megpihen.., s végre alszik egyet rája.