kispatak

Játszi könnyű vadszőlő-szerenád

('nyár-esti csend' ...  evokáció)

játszi könnyű szellő-szökkenéssel

jázminos bohém kalapban érkezik

vadszőlő ruhába gyorsan átöltözik

 röpke csókokkal köszöntik szépen

kapaszkodó indák s futnak éppen

versenyt az alkony-rezdüléssel

mesél az esti csend egy dallal üzen

 belefogódzva ring az álmaimba

mint csillagról csüngő felhő-hinta

s egy andalító lengő dallamon

körbelebben a zöldellő házfalon

bolondos könnyű nyárütem

taktusára dobban a szivem

közben hallgatom ahogy zenél

vadszőlő-szerenádot penget a szél

 felismerem hangja mély bársonyát

 amint rám takarja a nyári éjszakát

és tudom már itt marad velem

Liszt: Les Préludes   (e.:Lö Prelűd)

"Liszt 1830-ban ismerte meg Berlioz Fantasztikus  Szimfoniáját és ettől kezdve maga is a szimfonikus költemény, a programzene újszerű kifejezési formái mellett kötelezte el magát.

 Az ' Amit a hegyen hallani'  és a 'Tasso' című szimfonikus költeményei után került elő a Les Prelúdes témája. A szimfonikus költemény teljes címe: Les préludes (d’après Lamartine), ami arra utal, hogy Alphonse  de Lamartine Méditations poétiques (Költői elmélkedések) című műve ihlette, bár valószínűbb, hogy Liszt utólag rendelte művéhez Lamartine költeményét.

A történet – a zenetörténészek szerint – mégsem ennyire egyértelmű. A mű eredetileg egy férfikórusra és két zongorára írott darab nyitányaként keletkezett 1844-ben, amikor Liszt a nyár folyamán Marseille-ben koncertezett.  Itt megismerkedett Joseph Antoine Autran költővel, akinek az egyik neki ajándékozott versét, a Les Aquilons-t (Az északi szél; szárnyaló himnusz a szabadsághoz,) tizenegy strófában) megzenésítette.

 A következő évben Liszt újabb kórusokat írt Autran másik három költeményére: Les Flots (A hullámok), Les Astres (A csillagok), La Terre (A föld) címmel, hogy a négy kórusból Les Quatre Éléments (A négy elem) címmel ciklust állítson össze, és zenekari nyitányt írjon hozzá.

 A címe ekkorra megváltozott, eltűnt az Autranra való hivatkozás, helyette Lamartine költeményének címét kapta: Les Préludes.

 Az 1856-ban, a Lipcsében kiadott mű előszavát – tulajdonképpen a mű programját – Liszt írta:

 „ Mi más is életünk, mint előjátékok szakadatlan sorozata ahhoz az ismeretlen dallamhoz, amelynek első, ünnepélyes hangját a halál csendíti meg? A szív fénylő hajnala a szerelem. Melyikünk sorsát nem zavarja azonban meg a boldogság első áradata után a vihar ereje, amely durva leheletével széttépi a gyengéd illúziókat, villámával lesújtja annak oltárát? És melyik mélyen sebzett lélek nem keres ilyen megrázkódtatások után nyugalmat a természet idilli  csendjében és saját emlékeiben? A férfi azonban nem sokáig képes ilyen nyugalomban élni, és mikor a trombita felharsan, elsőnek rohan a csatába, a legveszélyesebb posztra, hogy a küzdelemben ismét visszanyerje önmagát és belső erejét.”

  / forrás: Wikipedia /

Az alábbi linken a mű egy  különleges előadásban hallható, az egész élmény, de  kb. 5.35.től  már egészen biztosan a "A Művész" vezényel,...valóban  nem mindennapi!…

                                                 https://www.youtube.com/watch?v=v436IGbKL_o

A Szerelem-szigetek

A 'Szerelem-szigetek',  hidd el léteznek,

- mesélek róla neked, ha netán nem ismered. -

Egykor gyönyörű, érintetlen zöld volt,

tengerbe rejtve, csak a sellők birtokában

 körbeölelő, szelíd  hullámokban.

Ám valakik egyszer partjait felfedezték,

s nem volt titkos többé az egzotikus tájék,

az óceánból előtűnt egy sejtelmes álom,

s a szigetet megvették, még akkor rég,

néhány korsóval leöblített áron.

Azóta a föld minden szerelmes hajósa tudja,

mi várja a vágyott sziget-világban,

 ami fölött most is sellők táncolnak a holdon

és álmodott éden feszül a horizonton,

 bár védtelen az égi paradicsom, vágy- kikötő,

ahol csónak és révész tán bérelhető,

de csak odaút van, retúr nem rendelhető.

Pedig nincs a Szerelem-szigeteken

 semmi különleges, és szinte nevetséges,

miért birtokolják ma is lázadó, vad kalózok,

 kik nem változnak semmit, sosem javulnak

bekötött félszemmel is lenyúlnak bárkit,

a szigeteken ők a nagy túlélők,

 mindig csak szívet és életet rabolnak, 

  ám ez pontosan elég ok, hogy balga vakmerők

 ma mégis mind odahajóznak....

Jó utat Neked is Kedves Barátom,

bárhol hajózol is, jobb, ha én nem látom…

az utazáshoz ha kedved tartja hallgathatsz egy kis zenét is :)  

https://www.youtube.com/watch?v=hiocpD2TVuI

https://www.youtube.com/watch?v=K0LPACaZ0o8

https://www.youtube.com/watch?v=v0YAhFN4Obo

"Mit jelent a népdal az emberiségnek, a nemzeteknek? Azt a művészetet, amelyet emberek sokasága közösen teremtett meg; tehát a közösségi művészetet... Az a lényeg benne, hogy sok ember együttes alkotása, nem egy magányosé, nem egyé. Ezért vannak szűk határai, de azokon belül nagy mélységei. S ezért van felismerhető hangja, akármelyik nép akármelyik stílusáról van szó... Ezért jelent külön színt, ami akkor is érték lesz, amikor már a múlté lesz az az életforma, amely létrehozta..."

 Ezek a gondolatok Vargyas Lajos "A magyarság népzenéje" című könyvéből valók, amely Bartók Béla "A magyar népdal" és Kodály Zoltán "A magyar népzene" című könyve mellett a harmadik nagyszabású, zenei néphagyományunkat összefoglaló munka.

Kicsi madár ( népdal)

Kicsi madár, hogy tudsz élni,

Mikor nem tudsz beszélgetni?

Mer én tudok jól beszélni,

S mégis alig tudok élni.

Kicsiny madár, jaj de fënn jársz,

Mi jaz oka, alább nem szállsz?

Alább szállnék, de nem merëk,

Sok az irigy, s attól félëk.

Én Istenëm, mi az oka,

Nincs szërëncsém sëmmi jóba?

Van a rosszba, nincs a jóba,

Van a mindënnapi búba.

(Kallós Zoltán gyűjtése, Erdély-Gyimes, 1962)

 Kicsi madár  – (néhány szövegváltozat)

"Kicsi madár, hogy tudsz élni,

Mikor te nem tudsz beszélni?

Lám, én jól tudok beszélni,

Mégis alig tudok élni.

Aszt hittem, hogy eső esik,

Pedig a szemem könnyezik,

Árkot mosott két orcámra,

Mint a zápor az utcára."

 /Pávai István gyűjtése, Nagyküküllő-Nagymoha/

„Kicsi madár, hogy tudsz élni?

Mikor nem is tudsz beszélni?

Lám én mennyiket beszélek,

Mégis alig – alig élek”

  /Barsi Ernő gyűjtése/

"Kicsi madár, jaj de fenn jársz,

Mi az oka alább nem jársz,

Alább szállnék de nem merök,

Sok az irigy attól félök.

Kicsi madár, hogy tudsz élni,

Mikor nem es tudsz beszélni?

Lám én mennyiköt beszélök,

Méges rózsám nélkül élök . "

 /Pető Csaba változata /

 " Kicsi madár hogy tudsz élni?

Mikor nincs kivel beszélni?

A te nyelved nem értik meg,

Mégis földed nem vetik meg."

  /Halmer J.  változata /