kispatak

Költészet a raklapon...  avagy miért olvassunk 'híreket' a neten? 

Egy internetes portál mai hírét idézem szó szerint:

" Elburjánzott nemzetünkben a raklapbűnözés"

(  …    2016. 09. 23. 06:18  )

 

" A NAV alig bírja kapkodni a fejét, minden bokorban megbújik egy hamisított védjeggyel ellátott raklap. Tudja, mi lesz az ilyen feketelapokkal?

Évről évre ezrével hamisítják a raklapokat, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) több komoly fogást is talált – írja a pénteki Magyar Idők. A cikk szerint a rakodóeszközöket áfacsaláshoz is felhasználják.

A raklapok egy része iparjogi védelmet élvez, azonban a védjegyet gyakran silányabb anyagú és teherbírású lapokba is beleütik, mert azok még használtan is komoly értéket képviselnek – mondta a lapnak Sárközi Alexandra, a hatóság bűnügyi ügyekkel foglalkozó szóvivője.

A NAV 2013 és 2015 között összesen nagyjából hétezer illegális lapot foglalt le, míg idén hat hónap alatt 7200-at. A jogsértő lapokat az adóhatóság rendszeresen karitatív célra ajánlja fel, a faanyagot végül tüzelőként használhatják fel a rászorulók. (MTI)  "

 ******************************************************************************

Már a cikk címe is valami euforikus irodalmi élményt ígér és nem is kell csalódnunk! Ezért különösen amatőr versírók figyelmébe ajánlanám ezt a briliáns kis írást a mai sokaságból és hogy miért?

Először is azért, hogy tájékozottak, azaz ,képben’ legyünk, mert azért az sosem árt…

Másodszor azért, hogy aki netán téma híján van, lássa: a téma sokszor az utcán, a bokorban…  avagy a neten, ( és csak kivételes esetekben a fejünkben, a lelkünkben vagy a szívünkben) heverész…

Harmadszor, mert egy csodálatos új magyar szó született megint: „raklapbűnözés” … de csak óvatosan, finoman ízlelgessük, kóstolgassuk, kellő csodálattal, áhítattal és hálával gondolva a megalkotójára, aki ilyen módon menti át az utókornak az elkorcsosuló magyar nyelv még itt-ott (bokorban) fellelhető értékeit!  

Negyedszer azért is ajánlom, mert a szókészletünkre, kifejezésmódunk, stílusunk gazdagságára és nem utolsósorban a költői eszköztárra: úgymint pl. metaforák, hasonlatok, megszemélyesítések, stb . rendkívül megtermékenyítő hatással bír egy ilyen, valóban költői képekkel megalkotott írás! Ugyanis egy ilyen írásból látható, hogy egy mindennapos hír is bizony csupa-csupa költészet..,  mert mi másnak lehet azt nevezni, ha:

Egy egyszerű raklap oly értékes, hogy „védjeggyel” is el kell látni. Gondoljunk csak arra, hány költő szeretné, ha saját védjegye volna és egy életen át nem éri el…

Továbbá képzeljük el, amint egy raklap épp a „bokorba bújik”.., gyönyörű kép, nem??  Ráadásul az ilyen bokorba bújós raklap, mint olvashatjuk: fekete! Persze! Hiszen ha szőke volna  kivillanna a haja  bokorból és máris nem tudna bújni… Szóval a fekete raklapok a bújósak, ezt nem árt tudni! Az pedig hogy a NAV ettől „kapkodja a fejét” már egyenesen esztétikai élvezet okoz, ha valaki úgy komolyan belegondol mit is jelent ez..,  de legalább megtudjuk, hogy van „feje”.

Van sejtésünk arról is, hogy mi minden történhet egy bokorban, és tessék:  a raklap "élvez" ! Hogy mit?  "iparjogi védelmet élvez" … a raklap! A fene a gusztusát! De hát ne ítélkezzünk, tartsuk a másságot tiszteletben! Némi szado-mazo is van a dologban, mert kiderül, hogy egyes raklapoknak silányabb a teherbírása, bizony! Hiába „ütik”  bele az élvezetet okozó védjegyet. Azért még enélkül is nagyon ’cukik’ lehetnek, ha NAV maga is „fogást” talált… Na de nem is csoda, a jelzőket lehet még fokozni, mert milyenek még ezek a fekete és bújós raklapok?? Igen, épp olyanok, mint a migránsok nagy része: ILLEGÁLISAK! Illegális, bújós, fekete raklap! Na már csak ez hiányzott nekünk!! Viszont nyelvtani kifejezésben ettől szebbet nem sokat találunk! Ezután a téma-gazdagságot tovább bővítve még megtudjuk, hogy nemcsak hogy illegális,bújós és fekete a raklap, hanem „jogsértő” is! Azért szörnyű ez! Tele van jogsértő, illegális, bújós, fekete raklapokkal a világ sőt "minden bokorban mgbújik egy"! Pfuj! 

Persze egyszer minden rossz elnyeri méltó büntetését. az ilyen „jogsértő raklap”-okat is utoléri a sorsuk, azaz "végül tüzelőként használhatják fel a rászorulók ".(Engem picikét azért aggaszt, hogy nem csak országunkban, hanem "nemzetünkben" is "elburjánzott" a "raklapbűnözés", remélem, mielőbb találnak rá megoldást határokon kívül és belül...) 

Elképzeltem.., hogyha ezután minden „hamis védjegyű”, a magyar nyelvet tönkretevő, lesilányító, borzalmas írást valami módon tüzelőanyagként lehetne hasznosítani és kiosztani a „rászorulók” között.. senki sem fagyna meg többé sem az utcán sem a lakásában...

Szerencsére mindez csak az újságírói fantázia szüleménye, azért, hogy a költészet amatőr művelői is tanuljanak belőle.., írni!

 

http://mno.hu/kulfold/elevenen-egetett-el-otven-fiatalt-az-iszlam-allam-1355577

VAKSÁG

 

Elsikkad aktuál címek között:

érmek, dopping, kerítések,

üzengetés, jelen és leendő elnökök,

celebek, botrány, leértékelések

 

közt alig éri el az ingerküszöböt,

a „walesi bárdok” lerágott csont,

kit érdekel, ha tűz volt, na és?

De ki írja meg, hogy milyen volt

 

elevenen elégni, s tébolyodott

kezek dúlását érezni a testen

utoljára, mert nincs az az isten,

ki ártatlan életeket mentsen!  

 

Randalírozó, őrült csendek

rúgják az ajtót védtelenekre,

és az elme felfogni képtelen

a sötétben mi történik vele?

 

Uszító, lélekromboló hitek

nyúlnak utána bosszút kiáltva,

kimozdult tengelyen jár a föld,

gyilkos időket zihál az inga.

 

A sötétség nem ok, következmény.

Belátni kell, ez most már világos,

derengni kezd lassan, de reggel

új napra ébred minden gyilkos.

 

Itt rakják már az új máglyákat,

füstje a szemeket szinte kimarja,

fulladozik, köhög mégse látja,

Európa szemét hályog takarja.

 

 

ANZIX -  feladva: 2016  03. 22. 15:15

 (a Poet-blogokban fenti időpontban látható blog-bejegyzések címei:

(minden önálló bejegyzés nagy kezdőbetűvel)

 

A sors folyó élettükrében

Ahogy ébredt  Fényre sarjad az élet

Én édes jó Uramnak Eszmélet

Ülj mellém Roskadó alázat

Amikor már senki sem keres

Halálom Boldogság  Orosz rulett

Érintésre porladó pitypangkoszorú

(El)haj(l)ítom az életet

 

Csalódás  Zuhanás

Ó milyen hidakon át

Álmokat hazudunk

Húsvét  Ami igazán fáj

Az álom mindig…

Nagyon fáj… újra meg újra

Sziszifusz Gyűlöletté lett a harag

Galaktikusan Éjjeli-edény

A világ ha belém harap

 

Október végén

Lángoló szív Ködlepel

Migránsok Pánikroham

1923 Mi a baj velem

Mindkettő emberül

Nézd milyen szép

Tavaszi köszöntő

Verscímek 13 órakor…

 

 

Szent Mártonról

 

Szent Márton városa - Boldog Savaria.

Itt született 316-ban egy szent ember,

kivel ujjat húzni a világ ma sem mer,

tisztelik mindenütt, mint az ég fiát,

mondanak is érte sokfelé imát.

Emberi jósága híresen közismert,

félelmet, hatalmat soha nem ismert,

csak Istent és embertársait szolgálta,

de sajnos senki sem lehet próféta

a saját hazájába', így hát Mártont is

ok nélkül elüldözték innen,

(sorsa tán ismerős neked is  innen…)

 

Bejárta Itáliát, Franciaországot,

megismerte alaposan a fél világot..

Püspöke lett később a francia Tours- nak,

 hová most százezrek zarándokolnak,

  hozzá messziről is útnak indulnak.

 

Gyógyított szóval, tettel és imával,

életeket mentett valódi csodákkal,

 mégis, leghíresebb példa-tette,

amikor köpenyét kettészelve

felét egy didergő koldúsnak adta…,

ezt mintázza meg éppen

Savariában álló szobra.

Temetőt, templomot is neveztek itt róla,

ha erre jársz, mindezt te is láthatod,

és ha akarod őt szellemben követni,

 lélek-köpenyedet ma is megoszthatod

 millió koldussal, de azt nem hiheted,

 hogy ezt csakis a fészbukon teheted.

Hol vannak ma ők, azt könnyű meglátni,

nem kell emiatt Tours-ig zarándokolni…

 

….Ha nincstelent látsz, ma jusson eszedbe

Márton, ki az Embert még őszintén szerette…

 

 

 

 

 

Így írtok ti… "A" Szerelemről…

 

Ametisz / Timi/

 

szívzöngében szolmizáló fénypöcök

szinuszán dobban a szikrakód-omm

ha sosemvolt varázsigét röptézve

mormol szépleptű lélekcsók a szánkon   

 

 Molnar-Jolan /Joli/

 

reszkető ín-hidak hol a kiút

romba dől robbantás enteri-őr

feszül a vágyra csókviadukt

kihipózott porfelhő malőr

 

petruchió /Imre/

 

Szép szavad simuló szőnyegén,

tested rám fonódó forró ölelésben,

érintéseden a halálom virul meg én,

engedj elkárhozni csókok özönében.

 

Erika 49 /Erika/

 

a szívverembe

beleesni mily gyönyör

most ki ne húzzál

 

a vágyvödörbe

tiszta vizet most ne tégy

úgy mintha volna

 

szerelem fórum

lórúgásnyi szenvedély

oldalam fúrja

 

skary

 

óh mennyi kis virág és mind nekem virul

ma méhecske lettem és azon túl

képzelem ha marék lepke volnék

szállnék egy virágra de most még nem mék

 

Ernest: /Őrni/

 

Ezüstös platánok koszorúba ölelték léptünk,

éjszakai csönd varázsolt,  tünde-álmok

lengtek szívünk csúcs-havasán... és havas csúcsán....

A Hold kísérte hárfán szerelmünk fénydalát,

míg alsó sarkán csüngtem az erkély alatt,

tán Rómeó lehettem…, vagy Cyrano de Bergerac...  

 

celtichun / Zoli:/

 

'itt a piros'-t kockázik velem az élet

sziklagörbületen fénnyel etet

kezem tested ívén tesz vakhitet

bennem görbülten liheg ezer ígéret

 

baramara /Marianna/

 

Tegnapokba nyíló ősz-kunyhók ajtaján

besurransz, halkan lépsz tavaszunk nyarán,   

a kályhában hamvadó  téli szerelem-parázs...

talán kavargó álom volt, mégis lélek-varázs.

 

csillogo  /Marika/

 

Fény-ködben a hajnal

tükör-tavánál, kosaram

teleszedtem szerelemvirággal

a forrásnál fényes pilláimon

csüngött és rólad mesélt

minden sziromszárnyú falevél...  

 

szederfalu

 

itt van ez a pasi és annyira bejön

mint a híveknek az oltár angyala

kockás ingjén tegnap is az egyik kör

pont olyan volt mint egy mandala

de lehet hogy csillagokat láttam

mikor kóboroltam vele a  mákvirág utcában  

 

rozsika 53 /Rózsika/

 

nem szeretlek tudod

csak kicsit

bele halok

érted meg maradok

ha kéred

nem is sírok

de mit számít neked

a szívem meg szakad

teérted

remélem egyszer

meg érted

 

kicsikimcsem /Alkony/

 

a szerelem szívből font kosár

mosolycsomag szívpakolás

tűrt tiltott támogatott  bazár

lét kenőcse a tévedés kizárt

falvédő magnetit lélek-lángolás

kétely métely szívszúró darázs

megígért bűn nélkül vétlen lakolás

  

Sea_Miller /Sea/

 

Én, nárcisz sóhajú zsenge nő,

tavasz-rügyű éjjeli szentség,

rám dobott piros félkabátja alól

kandikálok - de ez képtelenség!

Graffiti-pasim falon mosolyog,

mégis veszi, ha égi adó-vevőmön

jelet fogok, s neki csókot dobok.