kispatak

Közélet
Rozella•  2015. október 6. 09:57

Menet-trend


Menet-trend

 

Rébuszok őszi menet-trendjéhez 

igazítanád folyton önmagad

de a széttúrt tereken utcákon

az állomások rég odébb tolódtak

kicserélték már a jelzőtáblákat is

semmi nem jár most hiába is várod

a térkép a tájékozódáshoz hamis

a zöld lámpák sem működnek bár

villognak még sárgák de minek már

ha tán gyalog mennél neki a ködnek

vége szakadhatna mert ma végre neked

kellene megújítanod a menetrended

pirosat mutatni a kaotikus rendnek

…addig mindig csak a ködbuszok jönnek…

 

Rozella•  2015. augusztus 3. 12:43

de mit tegyek


de mit tegyek

 

de mi tegyek hogy senki

birtokát ne sértsem meg

csak megértsek végre valamit

vagy valahol valakit legalább

tűnjön úgy mintha éreznék

még valami háborgó érzetet

gyökér világ lombozatán

átvilágló tenger-kék eget

sok kivasalt lélek-alkalom

átfesti összemossa a képzelet

tátogok és visszahallom

kánonban az ismert éneket

új dallamot ígértetek de torokba

süllyesztett kanül az emlékezet

még feldúlom egy jó szóért

háborítom dacosan a birtokot

felkavart iszap zátonyra ült hajó

a díszlet az egekből lopott

navigáltan indokolt felmenthető

hibára halmozott bűnben

hullámzanak kiszáradt holnapok

átmos a dehidratált tenger

partra vetett hal a homokot

tán nem sértem keselyű-csőrök

köröznek  fölöttem

de mi tegyek úgy tűnik

semmit nem kell megérteni

már csak érezni tátogni

létezni parton mint aki hal

Rozella•  2015. április 26. 13:24

csak leírom

 

 

csak leírom

 

egyszer egy filmben láttam

lehetnek emberek boldogok

egyszer egy zarándokúton jártam

ahol mellém térdeltek angyalok

egyszer egy cukrászdában

tömtem magamba a zserbót

ettől édes lett az emlék és elkeveredett

a kávétejszínnel a keserűség nemrég

 

egyszer meg egy előadáson ültem

a kezemben a jegyet vizesre gyűrtem

elviseltem hogy nyugodtan zabálnak

pattogatott kukoricát a vágyak

egyszer a koncerten István volt a király

aztán választhattam egy hintaszéket

magamnak trón helyett és nézhettem

a szenilisre mázolt narancstintakéket

rögtön gondoltam is ez a király is dilis

 

egyszer átutaztam egy másik világba

ahol színek voltak festve az éjszakába

és ismerős zene szólt mindig mégsem  

vágták ki a fákat és engem sem vágtak ki,

nem gyaláztak sírokat csak honolt a közöny

ma meg már megköszönöm hogy mindenki

megértett engem de nem értett egyet velem

mégis többnek érzem ettől az életem

 

egyszer majd abbahagyom a firkászást

a zongorahangolást is másra bízom

egyszer majd megérti talán valaki más

én csak eszköz vagyok  én csak leírom    

       

 

Rozella•  2015. március 2. 20:08

Kasszasiker

 


Kasszasiker

 

A filmes világ rend-kívül különös világ:

ötlet, forgatókönyv, dramaturg, okos rendező,

sok-sok kellék, statiszta, színes jelmez, amennyi kell,

sok milliárdos  költségvetés, ne akard tudni mire kell!

Most casting van, kiválasztás, alakul a szereposztás,

ma mindent visz, ki a választó-vízen evezve nyerő,

a gázsi hatalmas és megéri mindenképp,

napi nem nyolc óra, na de mi az, ennyiért?

Persze kell még jópár profi kaszkadőr, esőben ázni,

  s a durvább jelenetekhez, ott  nem szabad hibázni,

bár lehet úgy csinálni, mintha, de életét vigye vásárra a balga,

a főszereplő ilyenkor látomás ! Hanem dublőre, a marha,

zuhanjon ki a pénzéért az ablakból ő a betonra,

 kocsival ő boruljon az árokba, szálljon bele a lángokba,

lógjon szál kötélen a szakadék fölött,

amíg feje fölött pár száz keselyű köröz..

 

 Ismételje el százszor, ha kell a tökéletességig,

s az illúzió már-már valóság-hatás,f elér az égig.

  A közönség ebből mit se lát, lesi szájtátva kedvencét vakon,

míg az átmászik a  nagy kínai, vagy a vörös kőfalon.

 Kapjon a nép valamit a pénzéért, ha jegyet váltott,

(főleg plázában szórakozva), az úr neve legyen áldott!

A franciaágyon, a hotelben az ágyjelenet is élethű legyen,

ezt mindig ő, az imádott bálvány játssza személyesen,

kelet-nyugat, meg a fél világ aléltan hever már lába előtt,

sőt meg sem kell játszania a nagymenőt,

 mindig csak önmagát adja, alfelét riszálva

száját tornáztatja, megküzd még bárkivel ha kell,

Bud Spencert, Bruc Lee-t Van Damme-ot is lever,

megtesz ő mindent, el nem vitathatón teper,

mert hiszi, hogy ez a filmje is totális kasszasiker!

 

Rozella•  2015. január 27. 12:37

Itt és ma rém jó…



Itt és ma rém jó…

 

(ragrímes rém-soroló, pozitívra sarkítva)

 

Itt ma a jó szándék is csupa jót akar,

Itt a kéz kezet fog és a bűn bűnt akar.

Itt él A Törvény, ha fél jogot emleget,

Itt fától az erdőt is rég látni lehet.

Itt a munka dala halkuló sóhaj,   

Itt szegénység honol, túl sok az óhaj,

Itt ma birtokolni lett a legfőbb szerény,

Itt a jövőben bízni, olcsó remény.

 

Itt aki fönt van, oly okosnak látszik,

Itt pár Para Zita nagy hévvel vitázik.

Itt a másik a más igazát se hallja

Itt magyar a skandert lenyomni akarja.

Itt minden sem az már, aminek látszik,

Itt az örök virtus virtussal csatázik,

Itt ellenfélből nyomban ellenség is válik

Itt az a győzelem, ha hibázik a másik.

 

Itt vannak elegen, akik ma is félnek,

Itt milliónyian úgy ma-holnapra élnek.

Itt kapzsiság, írígység uralja a lelket,

Itt szándékos rontás álarcot viselhet.

Itt enyész egy ország, de senki nem vétkes,

Itt csupa jó a szándék, csak a vége kétes.

Itt hosszú a lóláb és gyakorta kilátszik,

Itt a bolha sokszor elefántot játszik.

 

Itt joga van rá, ki nemzetet gyaláz,

Itt erény a silányság, ami porig aláz.

Itt harsogó, új eszmék öntik el a házat,

Itt hitellel szítják a fogyasztási lázat.

Itt a példaképek elavultnak tűnnek,

Itt becsület, erkölcs a talonban ülnek.

Itt mikor bemennél, a templom zárva,

Itt büntetés és tiltás szép karöltve járja.

 

Itt az anyanyelvet a sárba tiporják,

Itt sztárok  és média az életet uralják.

Itt ma úgy akarják, ne értsd soha többé:

Itt teremtett érték, hogy válhatott köddé?

Itt elfogyott hitele már az adott szónak,

Itt megnézik a fogát az ajándék lónak.

Itt jobb lett úgy kapni, hogy ne kelljen adni,

Itt nem kis feladat lett embernek maradni.

 

Itt elfogy - csak évente - néhány falu népe,

Itt a gyermeket ma ki tanítja szépre?

Itt marad e gyermek, ki tanulni vágyik?

Itt nem érték a tudás, noha annak látszik.

Itt a tiszta forrás régen beszennyezve,

Itt pentaton dal nem ér süket fülekbe.

Itt társas magányok mögé vajon ki láthat?

Itt megmondom ki vagy, ha láttam a házad.

 

Itt az emberek ma sem ismerik a múltat,

Itt a megbélyegzés soha el nem múlhat!

Itt csak alkoholban merül el a bánat,

Itt bús, régi dalok üzennek a mának.

Itt beteg lett sok ember és beteg a lélek,

Itt megváltást sokan csak „odaát” remélnek.

Itt ma férfiak és nők szerepet cserélnek,

Itt kik kioktatnak, halandzsát beszélnek.

 

Itt tiszta víz, erdő, állat pusztul miattunk

Itt feléljük a jövőt, mit előlegbe kaptunk.

Itt  külső érdek és szándék a mindenható,

Itt apáink tudása már ósdi, kidobható.

Itt tiszteletet vív ki a pénz hatalma,

Itt törvény a vizet más malmára hajtja.

Itt bűnös, pogány totem lett a turulmadár

Itt égi asszonyanyánk csak a piacra jár.

 

Itt magyarnak lenni nem volt könnyű soha,

Itt csak Isten óvott, s a Sors volt mostoha.

Itt megszakadt szívvel hagyták az országot,

Itt ki elmenekült, mégis visszavágyott...

Itt ma is regélők, mesemondók élnek,

Itt a csend hangjai föl az égig érnek.

Itt vigasztal az ima, s tisztulhat a lélek,

Itt emberek alkotnak, hatnak.. és még élnek.

 

Itt egykor is bölcsek, lámpások éltek

Itt szenvedés hangjaiból ált össze az ének.

Itt százezrek haltak hazáért, szabadságért

Itt ha látnák, ezért volt ? Ezért  a Máért?  

Itt harangok zengtek, zúgtak ádáz szélben

Itt ágyút öntöttek harangból merészen

Itt van ami megmaradt, és egy vigasz élhet

Itt Nagyok alkottak, s hatnak, amíg élnek!

 

 Ma már nem vár senki új csodát az égből,

Ma itt haza épül a pókháló reményből.

Ma minden már eladó, és naponta új adó,

Ma a statisztika csudajó, nagyon megbízható,

Ma az utcán is történnek olykor furcsa dolgok,

Ma megint dalolnak a jóbolond  koboldok

Ma rém jó a helyzet - egy kissé sarkítva,

ezért írtam így meg… csupa pozitívra.

 

 

Reményteli  illúzió-vízió:

   

Megáldja Isten a magyart „jó kedvvel, bőséggel”

megbékíti lelkét minden ellenséggel.

A múltat átfedi a jövő, az idő körbeér,

víg ezer-évek jönnek, a balsors véget ér:

a Kárpátok bércein béke honol és remény.

Szeretet, testvéri segítés, szép szó öröme száll,

Megtartó ének és ima égről földre visszaszáll…

 

 

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom