kispatak
VéleményKuka-lelkem
Kuka-lelkem
Ömlik. Mindennapi mocsok.
s én naponta a szennyből mosdatok
tisztára minden épkézláb mondatot.
Kuka-lelkem mélyeket hallgat
amíg megtelik napra nap,
kiszámíthatatlan, bár néhanap kiürítik,
ilyenkor üresen marad a szív-edény,
aztán jön bele az újabb adag.
Lenyelem a hányingerrel együtt,
le én..! - látszólag könnyedén.
Erőszak zúdul rám, virulens nihil,
kiköpködött közönyök és talmi farkas-agyak
vulgár vicsorgásai közé dobálva
fuldokló remény nyög kukákba zárva.
Kiásott hantokon foszló szóhalom
zuhan bűzölgő tartalmak közé,
alant kitenyésznek obszcén pornóképek,
röhejesek, de sokaknak nem elég extrémek!
Emelkedett az ingerküszöb, egyre csak nő,
és ki tudja, meddig lesz nő még a Nő ?
Ki tudja, hogy én még meddig bírom
kuka-lelkem iszonyatából kimenteni
épen elvetélt, halálra ítélt szómagzatom?
Meddig siratom, mielőtt a szenny elnyeli?
Meggyalázottan nem tudom megvédeni,
ostoba, sunyi erőszak napi rutinnal legyőz,
nincs szérum ellene, mint a pestis fertőz…
Nincs ami megállíthatná a mocsok áradatot,
erőm fogy, tátogásom most már csak arra elég,
hogy kimenekísen néhány fuldokló mondatot.
Fekete januárok...
Nemzeti gyásznap van, az olaszországi, szörnyű balesetben meghalt magyar fiatalok és felnőttek emlékére, akiket most szülők, testvérek, barátok mellett egy egész ország gyászol; akiket már soha nem tud visszahozni az életbe semmi és akikre már soha nem köszönt rá a tavasz…
A gyásznap alkalmat nyújt arra is, hogy egy kísértetiesen hasonló (szintén sítáborozáshoz köthető ) másik autóbusz baleset áldozataira is emlékezzünk. Abban a balesetben akkor18-an vesztették életüket, főként kőszegi gimnazisták…
A baleset az ausztriai Deutschlandsberg közelében történt 1999 január 24-én! Számos cikk található a neten a mai napig is a megrendítő eseményről…
pl .itt: https://hu.wikipedia.org/wiki/Deutschlandsbergi_aut%C3%B3busz-baleset
és felidézik pl. itt is..: http://www.blikk.hu/aktualis/kulfold/18-eve-tortent-a-deutschlandsbergi-buszbaleset/mbejlym
A mostani és az akkori eset időben és térben távol esik egymástól, mégis közös bennük a mérhetetlen fájdalom a fiatal életek elvesztése miatt és közös a felvetődő kérdések sora is, de főleg a miért kérdése. Ki és mit tett vagy tehetett volna, hogy ezek a balesetek ne következzenek be…, ki és mit tehetne most már azért, hogy NE ismétlődhessenek meg…??
Aki nem közvetlenül érintett, talán nem érzi úgy, hogy ez vele, vagy a családjával, a gyermekeivel is megtörténhet, szinte bármikor…
Vannak szervezők, szakemberek, szerelők, hatóságok, műszaki emberek, autóbuszvezetők… akikben megbízunk, akiket többek között azért fizetnek, hogy a lehető legalaposabb és legtisztességesebb munkát végezzék.
A deutsclandsbergi balesetnek már megtalálták az okát és a felelőseit…, a mostaninak még nem, ám a valószínűsíthető közös tanulságok mindenképp megérdemelnék a figyelmet!!
Az együttérzésünk természetes, nagyon helyénvaló, de kevés!!
Végre hatékonyan tenni (szigorítani!!) kellene valamit, hogy ne legyen harmadik eset, magyar fiatalokkal…
Lakótelep melletti liget… 2017 január 04
Lakótelep melletti liget… 2017 január 04.
Először fekete mókusnak hittem,
de túl sokáig volt mozdulatlan,
a dérlepte fűre már mereven zuhant
le a fenyőről a hajnali fagyokban.
Nem maradt már semmi menedéke,
a kedves, 'érzékeny' ember mind kiirtotta,
zavarta nagyon a lombos bokrok neszezése,
a fenyősorok közét teljes kopaszra tarolta.
A hideg föld így nem adhat eleséget,
pedig bokrok bogyóin rég mind kiteleltek,
de a jólelkű ember a szobájából nézve,
szereti átlátni a semmit, amit teremtett.
Nem maradt egyetlen dió, juhar vagy hárs,
sem tápláló galagonya, somok, sem berkenye ..,
de a gépekkel így sokkal könnyebb a fűnyírás
s a gépzenét sem zavarja már madarak éneke.
/ Az ember a Föld legkártékonyabb, legaljasabb, legostobább és legönzőbb teremtménye.., rég megérett a pusztulásra!! Ezt a szörnyű tarolást nem most vitték végbe, hanem sajnos 2-3 éve, de mostanra látszik igazán, mit műveltek..., végre "beérett" a ténykedésük gyümölcse ! Azelőtt tele volt madárral, nyulat, őzet, mókusokat, baglyot, vércséket stb. lehetett látni... Remélem, akik ezt tették, végre nyugodtan, boldog elégedettséggel szemlélik "a nagy művet..." A kis pálinkás üvegek meg majd talán kirügyeznek tavaszra... Dühös vagyok és tehetetlen..!!. :( /
Az ész trónfosztása
Az ész trónfosztása
/két változatban,- a variációk száma pediglen végtelen…/
I.
Az utcán flangált hátán a hátizsákkal,
(milyen jó név, hol is lehetne máshol
egy hátizsák, mint a háton, nahááát!
Persze, de kár, hogy ez a szó
sem nekem jutott először eszembe)
én csak nézhetem, ahogy járkál szabadon
a sok két lábon járó szőrös majom,
jönnek-mennek fesztelenül és esztelenül
(egy betűcserével lehetne akár meztelenül
mert van már olyan átláthatóvá tevő
okos lencse, amivel már meztelen lenne,
és azzal akár láthatnám azt a szerkezetet is
ami az agya helyére van bekötve,
de kötve hiszem, hogy ezt nekem lehetne),
szóval ő csak járkál lazán itt közöttünk,
akárhol akármit megtehet velünk,
de utólag már nem törli ki a képzelet,
hogy látták sokan azt a hátizsákot,
ahogy elborult aggyal mászkált ott
és a robbantás után még begyűjtött
a vér-testvérektől néhány lájkot..
Aztán gyáván elfutott, mentve a gázos
létét, a hátán mint deformált púpot
menekítette magán azt a hátizsákot
oda, ahol lájkolják a megőrült világot,
amiben most nem járkál ( mert nem maradt erő),
... már csak némán küzd az életéért… egy nő.
*******************************************
II.
Kellett a hely. Már
nem fért el az őrület
a koponyában.
Megfúrták gyorsan,
így végre kiáramlott
szabadon... a gáz.
Az ész trónusa
ott alant, meredten állt
míg ráült a lájk.
Költészet a raklapon...
Költészet a raklapon... avagy miért olvassunk 'híreket' a neten?
Egy internetes portál mai hírét idézem szó szerint:
" Elburjánzott nemzetünkben a raklapbűnözés"
( … 2016. 09. 23. 06:18 )
" A NAV alig bírja kapkodni a fejét, minden bokorban megbújik egy hamisított védjeggyel ellátott raklap. Tudja, mi lesz az ilyen feketelapokkal?
Évről évre ezrével hamisítják a raklapokat, a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) több komoly fogást is talált – írja a pénteki Magyar Idők. A cikk szerint a rakodóeszközöket áfacsaláshoz is felhasználják.
A raklapok egy része iparjogi védelmet élvez, azonban a védjegyet gyakran silányabb anyagú és teherbírású lapokba is beleütik, mert azok még használtan is komoly értéket képviselnek – mondta a lapnak Sárközi Alexandra, a hatóság bűnügyi ügyekkel foglalkozó szóvivője.
A NAV 2013 és 2015 között összesen nagyjából hétezer illegális lapot foglalt le, míg idén hat hónap alatt 7200-at. A jogsértő lapokat az adóhatóság rendszeresen karitatív célra ajánlja fel, a faanyagot végül tüzelőként használhatják fel a rászorulók. (MTI) "
******************************************************************************
Már a cikk címe is valami euforikus irodalmi élményt ígér és nem is kell csalódnunk! Ezért különösen amatőr versírók figyelmébe ajánlanám ezt a briliáns kis írást a mai sokaságból és hogy miért?
Először is azért, hogy tájékozottak, azaz ,képben’ legyünk, mert azért az sosem árt…
Másodszor azért, hogy aki netán téma híján van, lássa: a téma sokszor az utcán, a bokorban… avagy a neten, ( és csak kivételes esetekben a fejünkben, a lelkünkben vagy a szívünkben) heverész…
Harmadszor, mert egy csodálatos új magyar szó született megint: „raklapbűnözés” … de csak óvatosan, finoman ízlelgessük, kóstolgassuk, kellő csodálattal, áhítattal és hálával gondolva a megalkotójára, aki ilyen módon menti át az utókornak az elkorcsosuló magyar nyelv még itt-ott (bokorban) fellelhető értékeit!
Negyedszer azért is ajánlom, mert a szókészletünkre, kifejezésmódunk, stílusunk gazdagságára és nem utolsósorban a költői eszköztárra: úgymint pl. metaforák, hasonlatok, megszemélyesítések, stb . rendkívül megtermékenyítő hatással bír egy ilyen, valóban költői képekkel megalkotott írás! Ugyanis egy ilyen írásból látható, hogy egy mindennapos hír is bizony csupa-csupa költészet.., mert mi másnak lehet azt nevezni, ha:
Egy egyszerű raklap oly értékes, hogy „védjeggyel” is el kell látni. Gondoljunk csak arra, hány költő szeretné, ha saját védjegye volna és egy életen át nem éri el…
Továbbá képzeljük el, amint egy raklap épp a „bokorba bújik”.., gyönyörű kép, nem?? Ráadásul az ilyen bokorba bújós raklap, mint olvashatjuk: fekete! Persze! Hiszen ha szőke volna kivillanna a haja bokorból és máris nem tudna bújni… Szóval a fekete raklapok a bújósak, ezt nem árt tudni! Az pedig hogy a NAV ettől „kapkodja a fejét” már egyenesen esztétikai élvezet okoz, ha valaki úgy komolyan belegondol mit is jelent ez.., de legalább megtudjuk, hogy van „feje”.
Van sejtésünk arról is, hogy mi minden történhet egy bokorban, és tessék: a raklap "élvez" ! Hogy mit? "iparjogi védelmet élvez" … a raklap! A fene a gusztusát! De hát ne ítélkezzünk, tartsuk a másságot tiszteletben! Némi szado-mazo is van a dologban, mert kiderül, hogy egyes raklapoknak silányabb a teherbírása, bizony! Hiába „ütik” bele az élvezetet okozó védjegyet. Azért még enélkül is nagyon ’cukik’ lehetnek, ha NAV maga is „fogást” talált… Na de nem is csoda, a jelzőket lehet még fokozni, mert milyenek még ezek a fekete és bújós raklapok?? Igen, épp olyanok, mint a migránsok nagy része: ILLEGÁLISAK! Illegális, bújós, fekete raklap! Na már csak ez hiányzott nekünk!! Viszont nyelvtani kifejezésben ettől szebbet nem sokat találunk! Ezután a téma-gazdagságot tovább bővítve még megtudjuk, hogy nemcsak hogy illegális,bújós és fekete a raklap, hanem „jogsértő” is! Azért szörnyű ez! Tele van jogsértő, illegális, bújós, fekete raklapokkal a világ sőt "minden bokorban mgbújik egy"! Pfuj!
Persze egyszer minden rossz elnyeri méltó büntetését. az ilyen „jogsértő raklap”-okat is utoléri a sorsuk, azaz "végül tüzelőként használhatják fel a rászorulók ".(Engem picikét azért aggaszt, hogy nem csak országunkban, hanem "nemzetünkben" is "elburjánzott" a "raklapbűnözés", remélem, mielőbb találnak rá megoldást határokon kívül és belül...)
Elképzeltem.., hogyha ezután minden „hamis védjegyű”, a magyar nyelvet tönkretevő, lesilányító, borzalmas írást valami módon tüzelőanyagként lehetne hasznosítani és kiosztani a „rászorulók” között.. senki sem fagyna meg többé sem az utcán sem a lakásában...
Szerencsére mindez csak az újságírói fantázia szüleménye, azért, hogy a költészet amatőr művelői is tanuljanak belőle.., írni!