kispatak
BarátságTorta helyett - "Csillogo"-nak :)
Torta helyett…
„Csillogo” Marikának születésnapra :)
ízek és emlékek futnak össze
a szívben nagy találkozások
s a kitáruló tájon a vízjel
látod most csak a tiéd
felismer vigyáz rád
veled rezonál minden levél
ahogy te is óvod gyökértől
a lombig szemed öleli
kezed simítja
könnyű szél viszi lépteid
mosolyod után
arcodon nyílnak virágaid
hűs nyári eső öntözi őket
gyöngyöket sírni néha
szabad a szívnek is
szeretet tavába érmét
dobni s visszatérni
a kedves helyekre
torta helyetti sorokban
nyomokban a lélek
egy szeletet én is kérek
egy kicsi édeset
rajta a tejszínhabos felhők
boldog valósága sokáig
maradjon meg Neked...
Őszi csokor Máriáknak!
Minden kedves ma ünneplő Máriának küldi általam az ősz, szeretettel! Boldog névnapot! :)
Őszi csokor Máriáknak!
Szélsusogásra ébred a hajnal,
borzas hajjal széttekint,
összekacsint a kelő Nappal,
ki szép napot ígér megint.
Ághintákon elring az ősz,
a hordókban jó must erjed,
szelídül a fény, még itt időz,
nyári álmokból szemelget.
Csipkecsókok ülnek a bokrokon,
feléjük kacsint a kék kökény,
színes masni csüng a csokromon,
Neked szeretettel nyújtom én :)
Magadból adsz - Csillogo Marikának
Csillogo Marikának szeretettel születésnapra!
magadból adsz
zöld fű illata
ezernyi zizgő jókívánsággal
szökik szememből szemedbe
míg kosaramba a legszebb
felhőket gyűjtöm neked
álom-szirmokat
szedegetek szivárványról
mert a virágok úton vannak
ott ahol te is lépkedsz
könnyű mosollyal
fénysugárívek alatt
fölötted szárnyak
óvnak vigyáznak
tenyereden lepkék
pihennek mézcsorgató nyárban
szeretetkacsok kúsznak
lélektől szívekig belőled
magadból adsz naponta életet
röppenő idők rezgéseinek
míg hulló fénymagok
benned gyermek-hitté nőnek
mert szíved fiatal szavad halk ima
s Isten vigyázza léptedet
ne bánd ha az évek körbedongnak
ma neked zenélnek a szférák
az igéretet beváltja s hazavár
csendben a béke és az öröm
ünnepruhában a szeretet
kitárt karú földi otthonod.
Isten éltessen Marika, Boldog születésnapot kívánok! :)
Az ősz üzenete - Máriáknak :)
Minden kedves ma névnapot ünneplő Máriának írta az ősz, s küldi általam, szeretettel! Boldog névnapot! :)
( adott szavak: érik, néha, szimatol, köszönöm, máris, vége, kunkori, dudorászik, feldereng, reméli)
Az ősz üzenete – Máriáknak!
Mosolyog az ősz és üzenetét küldi,
reméli, hogy célba ér, ma ünnepet szimatol,
szólítja a könnyű, kunkori szellőt,
ki máris előjött, itt bujkált valahol.
”Kedves Szellő, köszönöm, hogy jöttél,
a nyár gyümölcse nézd, lassan mind beérik,
zamatát adva a szőlő is mustban dudorászik.
Vidd e rózsacsokrot, s mellé itt a kosár:
telve dióval, almával, fürttel, víg dallal, borral,
benne feldereng még az aranyszirmú nyár,
s néha kikacsint onnan, hiszen nincs még vége
csak az én dalomnak; de mielőtt véget érne:
vidd el ajándékom minden Kedves Máriához,
névnapjukon szeretettel minden jót kívánok!”
„Szeretetköntösben”
Részlet egy újság-interjúból / 2016- július /
Az interjú alanya: Lukács Mária alias „Csillogo” akinek ezúton is boldog születésnapot kívánok ! :)
" - Az érzékenységed sérülékenységgel is jár?
- Igen, de ennek tudatában, ha én nem változom meg, akkor az a körülmény, amivel esetleg nap mint nap szembe-találom magam, szintén nem fog. Én vagyok a felelős magamért. Ki kell gyomlálnom azt, ami nem oda való, és meg kell próbálni felölteni azt a kis szeretetköntöst. Ha ez rajtunk van, és mindent megteszünk, amit lehet, akkor a siker nem marad el.”
„Szeretetköntösben”
Néha milyen könnyű, szertelen a lét,
minden szó könnyen kimondható,
a szív csak lebeg, - szinte lélekszinten -,
és egyetlen esőcsepp is áttörhet gátakat;
de néha szíven és szájon mázsás lakat,
a kulcsa elveszett, másolata nincsen.
Könnyekből folyó mossa a partokat,
mégis medrében marad az áradat.
Napok nehéz hordalékát lerakja
a parton, - termékeny iszappá terül,
- pillekönnyűvé fényesül egy mosoly-
ahogyan évre év, a ligetek kinőnek,
gyűrűk számolódnak,
s gyűrnek szép homlokredőket,
mert már minden szó kimondható,
a gátak ledőlnek, ha hisznek a szívnek,
a jövőnek, s utat engednek az elköszönőnek..
Kigyomlálható, ami nem odavaló,
mert néha a fák mégis az égig nőnek,
ha „szeretet-köntösét” felöltheti a szó…