kispatak

Egy igazi  nő  :)

 

Tükör előtt billeg az ízig-vérig nő,

dilemmája indulás előtt még,

hogy a rózsaszín szívecskék

a szürke pulcsin,  az vajon menő?

„Foltos” farmere formásan feszül

a popsin, már csak a csíkos zoknin

látszik, még nem tud dönteni,

csizma legyen ma, vagy sportcipő?

A haj engedetlen szászerka fürtjeit

fejbúbra terelik apró színes csatok,

hátul hátizsákig lógnak a loknik,

mintha őriznék becipzárolt titkait

kis szőkeszárnyú, selymes angyalok.

Kék szeme csillog, tetszik amit lát,

arcán mosoly,  immár útra készen

cseppet sem izgatja őt a múló idő,

smink nélkül indul természetesen 

- oviba, két és fél évesen -,  egy igazi nő...  

 

 

 2020 nov. 06.

 

 

 

Minden Kedves Poetes Társamnak és Olvasómnak

 boldog karácsonyt, szeretetteljes, békés ünnepeket kívánok

 és köszönöm szépen én is mindenkinek a jókívánságait.

 

Azt hiszem, hogy a zene nagyon sokszor gyógyír, sok nehézségen átsegít.

Ezúttal ezt választottam Nektek, és küldöm szeretettel egy virtuális öleléssel együtt!

 

Róza

 

 

https://www.youtube.com/watch?v=ueZ3i6Rqqo8

Fiamnak, Gergőnek

 

Jól emlékszem erre a napra.

Akkor épp hatalmas pelyhekben

az első hó hullt, és csak hullt,

nem is jöhetett volna szebben

 

egy kis élet, ember-arc, csöppnyi kezek,

talpak, s én alig hittem el, hogy igaz.

Amilyen boldog én voltam akkor,

kívánom: Neked életed legyen az!

 

Gyermeki létből kemény férfivá válni,

viharban edződni, mint büszke tölgyfát

láttalak, és hittem a szemeidből olvasott

őserőnek, ami szeretetből pattint kovát.

  

Repülnek az évek, s közben peregnek

csillagórákon át a szívre homokszemek,

hálát érzek minden dobbanásért, és köszönöm,

hogy ma szerethetek egy Fiúgyermeket.

   

jelzőtüzek

 

úgy akartam hogy te

álld el előlem a napot

míg mellkasod mezőit

tévelygő ujjaim kábán

barangolva bejárják

 

úgy vágytam szökve a tél elől

hogy mosolyoddal takarj

meztelenre ha fázom

íriszed csillagködéből

rám ezüst esőt varázsolj

 

csapzott felhőtincseim

csókold a homlokomra

titkaim te rejtsd magadba

harmat-csendet hints

álomittas hajnalomra

 

én vártam holdfényben    

hogy mámorban altass el

lélegzet-csendem fektesd  

hangod bársony párnáira 

s aztán hagyj magamra

 

bőrömön érintéseid

jelzőtüzei most is égnek

de szíved dobbanva riadva

szökjön meneküljön

ne nézzen többé vissza

 

az én szívem börtön

hová nem süt be a nap

egyetlen foglya már szabad

a nyár ízeit ha még kóstolom

nyelvemre egy olvadó

fűillatú pillanat tapad

  

míg valaki újra és újra

elállja előlem a napot

van már vagy ezer éve

kis jelzőtüzeket rakott

s dermedt álmaim

rajtuk melengette félve

 

lassan szemembe száll

füstbe fúl a naplemente

kioltották a jelzőtüzeket

de bárki is tette - én tudom-

nem te voltál…  nem te

 

Akbatika :)

 

Örökmozgó, cserfes tündér

be nem áll a szája,

két év alatt mit is tanít

az élet iskolája?

 

Macik, plüssök, babák,

neki szót fogadnak,

a kék rollerről le sem száll

míg vége nincs a napnak.

 

Kis gokart és kakashinta,

nem nyughatnak tőle,

jaj, oda a mami dereka

bizony egykettőre,

 

de ő persze bírja, s jönnek

újabb kerti mutatványok,

- Mit művelsz te Tündérbogár!?

- Figyelj Mami, most akbatikázok..!  :)

 

akbatikázok = akrobatikázok, egy kétéves szótárában…:)

 

http://kepkezelo.com/images/gobyjkxo0ac6r8gjoubz.jpg