" A három-literes fazék "

Rozella•  2019. november 5. 10:00


"A három-literes fazék”


Az életmódról szóló okosságokat és jó tanácsokat manapság már mindenki kívülről fújja, hisz lassan a csapból is ez folyik... A felesleget pedig padláson, pincében, esetleg a hócipőben tároljuk, hogy aszongya: ’étkezz egészségesen, kerüld a mesterséges adalékokat, az édességet, fehér cukrot, alkoholt; legyen az étrendben sok zöldség, gyümölcs, sovány tejtermék, kevés és csak sovány, főleg fehér hús, hal; ügyelj a rendszeres  mozgásra, fontos a jó levegő, a pihentető és elegendő alvás; kell az értelmes munka, a megfelelő időbeosztás, társas kapcsolatok, aktivitás, alkotás;  jót tesz a relaxáció, a stressz kerülése nagyon ajánlatos… stb. stb.

 Na igen, ez mind szép és jó, tudományos kutatások által is bizonyított. Próbálok én is megtenni amit tudok, de azért néha elgondolkodom azon, hogy a csudába tudtak életben maradni, hosszú ideig és ’mellesleg’ nagyon keményen dolgozni, építkezni, családot fenntartani, stb. az ősök, az ük- a déd- és nagyszülők? Hiszen akkoriban nekik nem segítettek életmód-tanácsadók, bio-boltok, okosórák, fitnesstermek, kondigépek, welness hétvégék... és főként nem volt ennyire ’fejlett’ az orvostudomány sem… El lehet-e ma kerülni minden rosszat, meg lehet-e előzni a bajokat az „okosságok” betartásával? Nem tudom. Az élethez a jó tanácsok megfogadása valószínűleg kevés. Szerencse is kell, gének, de mindenekelőtt valami saját belső késztetés, ösztön, hogy az ember tudja, felismerje, hogy konkrétan Neki mi a jó. Mások ”egészséges” életmódját és élet-mintáit csak a saját határig érdemes követni…

 A betegség, a mindennapi, erős fájdalom, az életkedv elvesztése persze nagyon megkeserítheti a napokat, az éjszakákat, - ezt jól tudom, mert átéltem a nagymamám és az anyám mellett...  De „az élet él és élni akar", ezt is tudom. A nagyapám megjárta a II. világháborús frontot, meglőtték a lábát, hadifogságba került, ahol három hétig(!) megkockáztatta, hogy nem evett egyetlen falatot sem, csak vizet ivott,  tette ezt önszántából azért, hogy teljesen legyengüljön és ne hurcolhassák el, haza akart kerülni a családjához. Sikerült. Túlélte 56-ot is, mert szerencsére a munkások egy része még nem ért oda a térre, amikor a békés tüntetők közé lövettek és minimum 131 fegyvertelen embert orvul meggyilkoltak. Sokan ott helyben, vagy később a kórház udvarán(!) a lőtt sebeikbe haltak bele. Volt, aki menekülés közben elesett, és a talpába kapta az első lövéseket, majd hátba, ahogy sokan mások is..

 Nagyapám jóval később, 60 évesen ment nyugdíjba egy gyárból (akkoriban még férfiaknál is ez volt a korhatár). Nem volt kis darab ember, ereje teljében volt még, kb. 95  kilósan, azért némi túlsúlyban. Rendkívüli ereje volt, 16 évesen már bányában dolgozott, de később is kellett a fizikai erő a munkához, amit csinált. A szíve egy rokon orvos szerint  akkora volt " mint egy három literes fazék" és emlékszem, hogy én mint gyerek, mennyire elálmélkodtam ezen a hasonlaton, de megjegyeztem, mert számomra nagyon érdekes volt. Ez az orvos, aki rendszeresen megfordult nálunk, többször is vizsgálta már, akkor azt is mondta neki: „Misi bácsi, a szíved túl van terhelve, ez így nem lesz jó, a te korodban már vigyáznod kéne magadra sokkal jobban!” Mire nagyapám 60 évesen: „Minek má’ erre a kis időre..?” - és huncutul mosolygott...

Engem nagyon szeretett, Bogi -nak hívott, sokfelé elvitt magával, kerékpáron, vagy erdőbe gombázni,  május elsejéken majálisokra, stb. és büszke volt, mert gyakran az apámnak nézték. Nyugdíjasként sem sokat ücsörgött otthon, és nem csak a szégyentelenül kevés nyugdíja miatt… Talált magának mindig munkát, képes volt elmenni nyáron Balatonra is udvarosnak, ’mindenesnek’ a gyári üdülőkbe, aztán jött az erdőgazdaság...  Erdei utak, átereszek, kis hidak, esőbeállók,  stb. építése, és 70 évesen is rá merték bízni a teljes kivitelezést, irányítást, ill. egy egész brigád dolgozott a keze alatt. Ott nem lehetett lazsálni, mert ő maga is odaállt és csinálta úgy, hogy mások is szégyelltek kevesebbet végezni nála. 78 éves koráig aktívan, fizikai munkát végzett, minden hajnalban egy kupica pálinkával kezdte a napot, este azzal fejezte be, de ennyi volt, és nem több! Szeretett mesélni, beszélgetni, nótázni…  Imádta a hasát, a házi kosztot: kedvence a nokedli volt pörkölttel tejfölösen, szerette a núdlit, a gancát, a laskát, a nagyanyám-féle kenyeret, lepényt, bodakot,.. de  a hagymát, a szalonnát, a töpörtyűt, a kocsonyát, sült kolbászt, oldalast is... igaz, sokáig otthon készült minden, aztán mikor már nem tartottak disznót, akkor is megvették a hozzávalókat és otthon töltöttek kolbászt, otthon sütötték a zsírt a szalonnából. A füstölőt is ő építette sk. nem volt szükség „érlelés szabályozó” technikákra. Soha nem diétázott, - szedett ugyan pár gyógyszert a szívére, a vérnyomására, de  ha próbáltuk visszafogni, vagy valami változtatásra rábírni, mindig előjött a ”minek má’ erre a kis időre..?”  Ez nálunk amolyan szállóigévé is lett, ezért, ha valamin nem akartunk változtatni mindig ezt mondtuk…:) Nagyapám 91 évesen ment el, nem a betegsége, hanem egy szerencsétlen esés következtében.

Sokat gondolok rá is, amikor szeretnék sok mindenen változtatni az életemben, sőt, épp a napokban gondoltam ki én is nagy 'bölcsen, okosan' / immár sokadszorra/, hogy mostanság mit is kéne másképp tennem..?  Persze, mosolygok magamon, ha eszembe jut a nagyapám: " minek má’ erre kis időre ..?"

Neki már temérdek ideje van, jut mindenre, pihenésre, elmélkedésre is... Isten áldja meg, akárhol is van most.

 



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2019. november 7. 09:33

@Krisztinka: @kicsisara: Kedvesek vagytok, köszönöm! Ritkán írok ennyire személyes dolgokról, próbálom inkább másképp,.. csak néha csordul túl valami :) Nagyon köszönöm, szép napot Nektek!

kicsisara2019. november 7. 09:00

Köszönöm, hogy olvashattam! Nagyon tetszett!
A szeret nagyon gazdag benne.. és milyen jó ja az ember erre visszaemlékezhet.. s ezt a fajta kapcsolatot megosztja velünk! Köszönöm! :)
Szép napot! 😘

Rozella2019. november 6. 20:53

@Törölt tag: @skary: @Bugatti350: @Mamamaci40: @Molnar-Jolan: @csillogo: @kevelin:
Többen is írtátok, hogy a ti nagyszüleitek is hasonló utat jártak be... hát nem érdekes? Nem a konkrét életeseménykre gondolok, hanem az élethez, a munkához, a családhoz való viszonyulásra...Ők megérdemlik tőlünk a tiszteletet, az emlékezést, és a személyes kötődéseken, érzelmeken túl is bőven van min elgondolkodnunk, ha a pár évtizeddel ezelőtti és a mai életmódot és életfelfogást összevetjük. Nem vagyok sem technika- sem tudomány-ellenes, de úgy érzem, nem vagyunk egyáltalán tisztában azzal, hogy mivel is "etetnek" ma minket... minden téren. Az egészséges és természetes életösztönt /azt is írhatnám: a "józan paraszti észt"/ sok mindennel elnyomják/juk a mai generációkban, ha akarjuk, ha nem... Hálásan köszönöm, hogy olvastátok!

Bugatti3502019. november 6. 02:49

Kedves Róza! (Bogi)
"Isten áldja meg, akárhol is van most"
Kedves történetet hoztál, sok tanulsággal is a gondolataidban...Az én nagyszüleim is valami hasonló utat jártak be... 98 és 99 éves korral viselték a változásokat... aztán, mi folytatjuk, de " minek má’ erre kis időre ..?"
Ölelésem ! :)

Mamamaci402019. november 5. 23:58

Nagyon tetszett szeretetteli egyben kórrajz írásod, brummos gratula mézes parola érte!

Molnar-Jolan2019. november 5. 23:05

A régi generáció...sajnos már csak mutatóban vannak, szívósak, munkabírók, egészségesek, pedig úgymond "egészségtelenül" táplálkoznak. A mai diétázók meg hamar földobják a bakancsot. nagymamám aki megélt spanyol náthát, nehéz gyerekkort, nélkülözést, két világháborút, 90 éves múlt, mikor még képben volt a közéleti dolgokban, töltött káposztát evett jóízűen, gyomorbajt, emésztési problémákat hírből se ismert. Másik nagyapám is megélte a 90 évet, megjárta a frontot, kubikos volt, világéletében dolgozott, de végelgyengülésben halt meg, a szíve neki is legalább háromliteres fazéknyi volt. A mostani fiatalok tűréshatára, terhelhetősége...hm sehol nincs, sajnos.

Tetszett az írásod, főleg a kifejezőerő és részletgazdagság tette olvasmányossá.

csillogo2019. november 5. 20:19

Sok kedves apró részlet tetszett :) Igen egy csomó "technikára" nem volt szükségük és alapból nagyobb összhangban voltak magukkal és a világgal is - ők jobb túlélők voltak, mint a mai generáció - tisztelet lesz a kivételeknek!

"Isten áldja meg, akárhol is van most"

Krisztinka2019. november 5. 17:30

@Rozella: igen, Isten áldja meg...olyan szépen írtad Róza,árad belőle a szeretet🤗

kevelin2019. november 5. 13:20

Tetszett szimpatikus hozzáàllàsa nagyapádnak,tènyleg túlzás hogy mindennel befolyàsolnak.,

Rozella2019. november 5. 12:34

@skary: :)

Rozella2019. november 5. 12:33

@Törölt tag: "etenek minket" -igen, mert tehetik... Jó sokan élnek a mások zsebére, és hiszékenységéből... Köszönöm az olvasást! :)

skary2019. november 5. 11:48

ámen

Törölt tag2019. november 5. 10:31

Törölt hozzászólás.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom