fapados

fapados

 

kivetít a madár-radarra

jelzi hogy itt vagyok

valahol de őket

röpködésem nem zavarja

szavak szárnyán szállva

reptér sem kell

nem számít ha kések

amíg az érkezések

a fontosabbak

mindig más a táj

ami elém tárul

épp csak kicsit fáj

ha az ég elborul

tudom minden felhő

eloszlik vagy elvonul

s ha lankadnak a szárnyak

a csillagok vagy a hold

engem is elnavigálnak

 

fapados verseken szállok

a légben

a legjobb világok

egyikében

nem vágyom másra

jó így repülni

karnyújtásnyira

tőlem már a semmi

egyszer azt is elérem

addig sem kényszer

puritán itt lebegni

biztos jobb a luxus

de nincs mit tenni

a madarakkal jó a nexus

mert én szeretem

igen  nagyon szeretem

ezt a fapados

magángépem