kispatak

Fiamnak, Gergőnek

 

Jól emlékszem erre a napra.

Akkor épp hatalmas pelyhekben

az első hó hullt, és csak hullt,

nem is jöhetett volna szebben

 

egy kis élet, ember-arc, csöppnyi kezek,

talpak, s én alig hittem el, hogy igaz.

Amilyen boldog én voltam akkor,

kívánom: Neked életed legyen az!

 

Gyermeki létből kemény férfivá válni,

viharban edződni, mint büszke tölgyfát

láttalak, és hittem a szemeidből olvasott

őserőnek, ami szeretetből pattint kovát.

  

Repülnek az évek, s közben peregnek

csillagórákon át a szívre homokszemek,

hálát érzek minden dobbanásért, és köszönöm,

hogy ma szerethetek egy Fiúgyermeket.

   

jelzőtüzek

 

úgy akartam hogy te

álld el előlem a napot

míg mellkasod mezőit

tévelygő ujjaim kábán

barangolva bejárják

 

úgy vágytam szökve a tél elől

hogy mosolyoddal takarj

meztelenre ha fázom

íriszed csillagködéből

rám ezüst esőt varázsolj

 

csapzott felhőtincseim

csókold a homlokomra

titkaim te rejtsd magadba

harmat-csendet hints

álomittas hajnalomra

 

én vártam holdfényben    

hogy mámorban altass el

lélegzet-csendem fektesd  

hangod bársony párnáira 

s aztán hagyj magamra

 

bőrömön érintéseid

jelzőtüzei most is égnek

de szíved dobbanva riadva

szökjön meneküljön

ne nézzen többé vissza

 

az én szívem börtön

hová nem süt be a nap

egyetlen foglya már szabad

a nyár ízeit ha még kóstolom

nyelvemre egy olvadó

fűillatú pillanat tapad

  

míg valaki újra és újra

elállja előlem a napot

van már vagy ezer éve

kis jelzőtüzeket rakott

s dermedt álmaim

rajtuk melengette félve

 

lassan szemembe száll

füstbe fúl a naplemente

kioltották a jelzőtüzeket

de bárki is tette - én tudom-

nem te voltál…  nem te

 

Akbatika :)

 

Örökmozgó, cserfes tündér

be nem áll a szája,

két év alatt mit is tanít

az élet iskolája?

 

Macik, plüssök, babák,

neki szót fogadnak,

a kék rollerről le sem száll

míg vége nincs a napnak.

 

Kis gokart és kakashinta,

nem nyughatnak tőle,

jaj, oda a mami dereka

bizony egykettőre,

 

de ő persze bírja, s jönnek

újabb kerti mutatványok,

- Mit művelsz te Tündérbogár!?

- Figyelj Mami, most akbatikázok..!  :)

 

akbatikázok = akrobatikázok, egy kétéves szótárában…:)

 

http://kepkezelo.com/images/gobyjkxo0ac6r8gjoubz.jpg

ajándék

 

sötét szemével néz az ég

a fény sápadt vigasza

a földre szédeleg

tátongó mohó téltorok

nyeldekli a könnyeket

felködlő ősfenyő szagok

ringatnak el egy életet

nem én nem én  én csak révedek

a tejút felkapcsol pár csillagot

talán most elég lehet

legalább a hold találjon haza

ha már elindult egymaga

a gyertya sem tudja miért ég

csak csendben ellobog

mire véget ér az éjszaka

a hold a szívemhez ér

nem mesél én is hallgatok

csendben átveszem amit hozott

naptól kapott fényét nekem adja 

és nincs egy zokszava

 

 Nem sok, nem is kevés

 

Öt év... nem sok, nem is kevés,

pont elég pár százezer szóhoz,

ami meg akart születni

a semmiből hirtelen, átjutott

szívereken, tekervényeken,

- hát hadd éljen békén,

 fájdalommentesen,

míg el nem éri a vég…

 

Öt év.., nézzük, mihez még?

Néhány száz régi-új gondolathoz,

sok-sok furcsa rímhez, címhez,

ringatott, dajkált mesékhez,

mert a folyó már csak ilyen,

a víz mindig valamit visz és hoz,

megköszönöm a Fennvalónak…

Part nem látszik, ám nem lehet néptelen,

és nem üresen úszik a csónak…

 

Nyakig a vízben, de benne ülök.

Akad azért mentőövem,

felfújható mellény, miegymás,

mert néha kell a védelem,   

ha jönnek félelem-uszályok,

tengerjárók,  s olykor összecsapnak

a hullámok is felettem.

 

Kedvenceim a sirályok,

és van pár lebegő versem is,

majd beléjük kapaszkodom,

ha jön újabb, vészes vihar,

ami tudom, mindig elcsitul,

csak próbára tesz, mikor akar…

Élő, áramló víz az otthonom,

kikötnék, de valami visszatart:

nem tudom, van-e másik part?

... Öt éve már, hogy egy csónakban lakom,

s közben lett egy saját  'kispatakom'... 

  



 

https://www.youtube.com/watch?v=ehNMtvoAIRY