csitító

Rozella•  2024. április 22. 11:01  •  olvasva: 84


csitító

 

testemen áthajlik a tér s áthajlok rajta én

véseteit így is otthagyja az idő

szívem kövületén

 

csitítanám hevét ereimben ősfolyó

áradón rohan zubogva zúg el  

véremmel zúduló

 

sodró fény kereng örvénylő látomás

tükör-terek bűvkörében

szempár ragyogás

 

táguló lét-határt elérnek pillanatok

talán miattuk lassítják égbe vesző

lépteiket a májusok



Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2024. április 22. 14:41

@legland: Köszönöm! :) Azért a tudatod sose hasadjon, maradjon ép! :)

legland2024. április 22. 14:26

csitulnék, ha bírnék..., de itt még az urán is felgyorsulna, minden gyorsító nélkül, egy kis hasadásra....:) remekeltél! :)

Rozella2024. április 22. 14:23

@skary:

nem versenyzek senkivel
és a cél sem érdekel
csak az út ami visz
még valameddig el :)

skary2024. április 22. 14:04

@Rozella:
erre nincs eső
hiába is kereső
és a cél előtt nem is lassítani kell
mert a gyorsabb nyer :)

Rozella2024. április 22. 12:33

@skary:
ki hogy érzi, ez is változó,
a május is lehet esőhozó
vagy csak a por száll
és délibáb levitál:)

skary2024. április 22. 12:04

vagy gyorsítók :)