Csobogó

Rozella•  2024. március 30. 14:41  •  olvasva: 62



Csobogó


 

Csak járkáltam az utcán,

a még ünneptelenben,

egy meggyűrt lista sistergett

a kabátzsebemben, de már tudtam,

ma semmi nem lesz elintézve,

meg kell hallgatnom a csendet,

miatta minden így marad,

örökre félbe.



Bámultam a bedeszkázott

szökőkutat a téren,

ahogy megállt benne a csobogás

az elfedett idő-telenségben.

Megóvták valakik, be ne fagyjon

a kiszámíthatatlan télben.

Talán nekem is ezt kéne tennem,

… és minden mást félre,


 

ha tudni akarom végre,

meddig élhet így a lélek,

hidegtől, fagytól sosem védve;

tudni, hogy plusz-mínusz ingadozások

közé beszorított csobogó erek

hagynak-e repedés nyomot,

s felhasíthatják-e a csendet

a bedeszkázott bánatok,

hogy könnyek kútján át

a szívből kiszökhessenek.

 

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Rozella2024. április 2. 11:21

@csillogo: Köszönöm. (ritkán teszem, de ez egy régebbi, csak kicsit átírtam ..)

csillogo2024. április 1. 20:53

megható sorok - szép

Rozella2024. április 1. 16:59

@ezerszingomba: @liketorn: @skary: @S.MikoAgnes: @negyvenkilenc: @Menta: Köszönöm Mindenkinek! További szép, bánat-és boszúságmentes tavaszi napokat! :)

Menta2024. április 1. 10:23

♥️

negyvenkilenc2024. március 31. 18:05

minden félbe, minden félbe...
Kedves Róza! Szomorú vers, de talán ezért fogott meg ennyire.
Bontsuk le a deszkákat, hadd folyjon el bánat, igya be a föld, ránk meg süssön a nap! 🌼

S.MikoAgnes2024. március 31. 12:17

Sajnos, én igen földönjáró lélek vagyok ...
Nagyon magamra kell parancsolnom ,hogy pihenőt tartsak, különösen így tavasszal.....hisz indul az élet, indul a munka a kertben. A szép a hasznossal keveredik. Ez az én békés, kis szerény szigetem semmi luxussal.
Milyen más a városi élet!

skary2024. március 30. 18:16

ne akarj annyi mindent tudni

liketorn2024. március 30. 17:42

Egyre inkább lehet így jellemezni mindent, a nagy magyar helyzet, megszakadunk

ezerszingomba2024. március 30. 16:47

Igaz!