TURIKARI68 blogja

Gondolatok
TURIKARI68•  2020. június 4. 06:18

Itt is jártam.

Itt is jártam.



Születtem köletlen

Az ég alatti csürbe.

Eldúgtak árnyéknak könnyeden,

Játéknak női ridikűlbe. 


Rúzsal rajzoltam,

Szavaim puderba hemperegtek.

Itt is jártam már!

Habár miután elmegyek nagy titok lehetek az embereknek.


Ha lehullik rólam húsom ,

Lepereg rólam mint falról a vakolat.

Akkor sem értenek majd,

Hogy értük hasadtam folyton mint az atom,

És tünök miattuk el mint az alkonyat.


Ott is jártam mint a bánat, forró csók mögött

Ahogy születik majd elmúlik.

Ahogy egy pojáca kedvedért

A férfiból néha elöbúvik.



De a talajvíz tisztább mint az élet,

Nem hagy maga után mosatlant.

Megtőrli utánam poros ajkát,

Mi után csobbantam.



TURIKARI68•  2020. június 1. 19:05

Akkor keresnek


Akkor keresnek.



Ültem  a kerti páholyban,

A lomha föld lassan gödröt ás e csónaknak.

A világ betegen vergődik idelen

Még az égen néhány bárányfelhő tengődik,

Majd egymásba olvadnak.


A nyavalyás idő nem tágít mellőlem,

Felköt minden pillanat, bohócot csinálva belőlem, kihúzza alóllam a talajt.

Mint papírsárkányt lobogtat a szélben,

Ma még senki nem sír értem,

De holnap, majd emlegetik a tavajt. 


Amikor majd megismernek engem,

S nyálazák a lapokat, 

Mint hajnali harmat a gyönge vetést.

Ahogy tántorognak az évszakok mint a részeg,

S az idő meglódult a félszeg,

Előhoznak minden apró hibát mint tévedést.


Mert az ész megáll,

S az elme ökelme nem bír majd követni.

Akkor keresnek csak igazán,

Ha nem lesz bennem se csont,

Se élet szövetnyi 

TURIKARI68•  2020. június 1. 12:01

Rettegek.



Rettegek.


Rettegek mint,

Kinek nincs már ideje semmire.

Eltűnök egy pillanat alatt,

E vákuumból a semmibe. 


Utánam szippant a halál,

Mint illatok után a vörös inges délután. 

Még csak bross sem voltam melleden, se szíved mi zakatol,

Attól amit én éreztem miattad néha négy után.


Elszökök előleletek,

Ha nincs miért maradnom!

Köpönyegemen lesz a tejút e sötét éjszaka,

És megyek haza a galaxist fejemre csapva mint  a kalapom. 


Másik világba tán szerencsém lesz,

látnak engem is a szóba, s lesz néki dolga szívekben élve mit keresni valója.

Hol megtalálom ajkad viszonzó dadogós szavát,

Hová befogadnak s megtalálja lelkem ,

Lelkedben önmagát.     

TURIKARI68•  2020. május 29. 17:49

És nem jövök.


És nem jövök.



Eltünök nemsokára, el nyel az élet,

E nagy ingovány lehetek bárhol. 

Reám borul az álmos csend,

És a magas ég mint fátyol.


És nem jövök többé,

Hisz annyi fájdalom melenget.

Hogy a boldogság rám sem ismer,

Egy szó nélkül elenged.


A remény volt keserű kejhem,

Álmaim dobták bele a mérget.

Hogy tudsz e akarsz e így élni,

Azt te tőlem sose kérdted.


Mindenem odala lessz 

Lelkem szötese, s az elme!

Tisztaságom drága kelme lesz a pokolba,

De nem vésödtem be itt egyszer sem

Se csókba se mosolyba. 


Megyek mert ritka génem, s énem,

Nem létezni vágyik.

Vissza a porba,

Honnét feltámad majd egy másik. 


TURIKARI68•  2020. május 24. 22:04

Csak gondolatok.

Mindíg légy őszinte ne add fel.

De ha rájönnek milyen vagy nagyot sérülsz

Hagytam kis kapukat magam után, de lassan elfogynak.

Nem szeretném pokora vinni a lelkem.

Úgy hogy ha lenne oly kedves a teremtőm,

Levenné a terhet a vállamról azt megköszönném neki.

Az oldalon sütiket (cookie-kat) használunk egyes funkciók (úgy mint belépés vagy beállítások elmentése) biztosításához, valamint biztonsági okokból. Harmadik féltől származó sütiket használunk a megjelenő reklámok személyre szabása és statisztikai adatok gyűjtése érdekében. A sütikről részletes tájékoztató olvasható adatvédelmi tájékoztatónkban. A süti beállításokat lehetőség van személyre szabni ezen az oldalon vagy az "Elfogadom" gombra kattintva hozzájárulhatsz az összes süti használatához.Elfogadom