Álmodjuk egymást.

Álmodjuk egymást.

 

Van bennem egy fura érzés,

Itt valahol mélyen.

Ígértem fűt, fát, e világnak,

S hogy jó leszek, akár az isten.

 

A legtisztább érzések,

Összetörték a szívemet.

S most itt vagyok egyedül,

Lidérces álmok, szorongatják a hitemet.

 

Hazardírozok a lelkemmel,

Csak átrohan rajtam az élet, mint folyó a híd alatt.

Nincs időm önmagamra, s ha felpillantok téged keresve,

Az is csak lopott pillanat.

 

Tán rossz helyen kerestem a vigasztalót?

Gyermekként, anyám volt az azt hiszem.

A féltékeny csendbe fulladva is hallani vélem halk szavát!

De én még itt vagyok, s e fájdalom újra meg újra ismétli önmagát.

 

Mindenki halott Jahve!

Valamiféle rothadó betegség lett az élet!

S most is csak álmodjuk egymást ugye?

Te engem, én pedig téged.

Turi Károly/ 2016/ 07/ 03/ 21:00.