TURIKARI68 blogja
GondolatokFeltámadás.
Feltámadás.
Ásít a valóság,
Jajdul a mélység.
Fodrozódik az ég tükre,
Hol vagy tündöklő reménység.
Sétálgatok feleimen,
Meg megállok poraik felett, akár az isten.
Századokon taposok úgy,
Hogy a jelen kor még nincsen.
Pedig csak árnyéka vagyok neki, s önmagamnak,
S csak úgy legyeskednek körülöttem a haszontalan szavak.
Pedig már álmaimban megjelentél,
Ott már gyengéden összeraktalak.
S onnéttól úgy döntöttem,
Jobb nekem így.
Mert itt még a fűszál is letagad, hogy erre jártam.
De csak ő volt, aki van, akire vártam.
Nincs teste, mint nekem,
De itt van két dobbanás között velem.
S én feltámadok majd,
Mint egyik hullám a másik után a tengeren.
2015/ 06/ 21/ 19:15.
Egy tökéletes reggelen.
Egy tökéletes reggelen.
Sétáltam egy szinte,
Tökéletes reggelen.
Tovább kéne gondolnom önmagam,
Túl halálon, s életen.
Bár már vadásznak reám,
S rajta ül e pókerarcú csend, a kakason tétován.
Mert sejtjeimnek már ott az üzenet,
Hogy egyszer csak nincs tovább.
De lesz-e értelme,
Mind ennek?
Vagy csak ő akar élni igazán,
S vesznem kell a végén, mint mindennek.
Elindultam én,
Egy tiszta reggelen.
Mikor a zajból, még csak a csend volt,
Na meg az isten én velem.
Nem is vágytam,
Igazán másra,
Te lettél a végén,
Bakancs listám egyetlen kívánsága.
2015/05/ 10/ 09:18.
Tavasz van.
Tavasz van.
Tavasz van,
Örül a szívem idebenn.
Zsibong az erdő is,
Idekünn a jó időben.
Odabent a falvakban,
Döglődik a fajtám.
Én sem maradok Maugli, mert csupa vágy az én étkem,
S a magos ég a pajtám.
A teremtésben,
Én vagyok a költői szabadság maga.
Ki csicsereg folyton,
De még nincs elég szava.
Az egyik pillanatban,
Kit a golyó, ha eltalál, meghalok.
De a másik percben a fészekben,
Akár egy tojásból is felragyog.
Turi Károly/ 2015/ 03/ 14/ 17:18
Hordoztalak magamba.
Hordoztalak magamba.
Hordoztalak magamba,
Mint a jótét lelket.
Bujkálunk a világ elől,
S hogy miért, olykor még én magam sem értek.
Így leszünk mi nagyok ketten,
Amit súgsz, én kiáltom hirtelen.
S ha majd ringatsz s elalszom,
Még úgy is istenem maradsz szüntelen.
Tán együtt derengünk más álmaiban tovább,
Valótlanul az igazak között.
Csörgedezünk a patakokkal, s törünk az ég felé a magasba,
Hol nem ismerek magamra, s játszadozunk, felhők csillagok mögött.
2014
Dimbes-dombos temető.
Dimbes dombos temető.
Dimbes dombos temető,
Hol csendes néma gyász, hol mardosó emlékek.
Haza beszélő pap,
S anyák rítta altató ének.
Kopjafán táncoló rigó,
Porba visszakért szerelem, mint teremtésre kész illúzió.
Kinek dolga lenne, hogy éljen örökké,
Most úgy tűnhet elveszett már, s minden a rögöké.
De az idő mely idesodort, e pillanatnak,
Mintha csak a szavaknak teremtett volna!
Mert kellettem, mint gyümölcs a fára, mint madár a fészekbe,
Mint didergő hideg, a hó fútta bércekre.
Együtt keltünk életre!
Itt leszek rab te rigó, ha valaki kérdezne.
Itt van a hazám!
Hol egy nap majd megbocsájt az isten, és halott apám.
Turi Károly/ 2014/ 04/ 03/ 18:50