TURIKARI68 blogja

Gondolatok
TURIKARI68•  2020. december 19. 18:24

Feltámadás.

Feltámadás.

 

Ásít a valóság,

Jajdul a mélység.

Fodrozódik az ég tükre,

Hol vagy tündöklő reménység.

 

Sétálgatok feleimen,

Meg megállok poraik felett, akár az isten.

Századokon taposok úgy,

Hogy a jelen kor még nincsen.

 

Pedig csak árnyéka vagyok neki, s önmagamnak,

S csak úgy legyeskednek körülöttem a haszontalan szavak.

Pedig már álmaimban megjelentél,

Ott már gyengéden összeraktalak.

 

S onnéttól úgy döntöttem,

Jobb nekem így.

Mert itt még a fűszál is letagad, hogy erre jártam.

De csak ő volt, aki van, akire vártam.

 

Nincs teste, mint nekem,

De itt van két dobbanás között velem.

S én feltámadok majd,

Mint egyik hullám a másik után a tengeren.

2015/ 06/ 21/ 19:15.

TURIKARI68•  2020. december 19. 15:56

Egy tökéletes reggelen.

Egy tökéletes reggelen.

 

Sétáltam egy szinte,

Tökéletes reggelen.

Tovább kéne gondolnom önmagam,

Túl halálon, s életen.

 

Bár már vadásznak reám,

S rajta ül e pókerarcú csend, a kakason tétován.

Mert sejtjeimnek már ott az üzenet,

Hogy egyszer csak nincs tovább.

 

De lesz-e értelme,

Mind ennek?

Vagy csak ő akar élni igazán,

S vesznem kell a végén, mint mindennek.

 

Elindultam én,

Egy tiszta reggelen.

Mikor a zajból, még csak a csend volt,

Na meg az isten én velem.

 

Nem is vágytam,

Igazán másra,

Te lettél a végén,

Bakancs listám egyetlen kívánsága.

2015/05/ 10/ 09:18.

TURIKARI68•  2020. december 14. 13:56

Tavasz van.

Tavasz van.

 

Tavasz van,

Örül a szívem idebenn.

Zsibong az erdő is,

Idekünn a jó időben.

 

Odabent a falvakban,

Döglődik a fajtám.

Én sem maradok Maugli, mert csupa vágy az én étkem,

S a magos ég a pajtám.

 

A teremtésben,

Én vagyok a költői szabadság maga.

Ki csicsereg folyton,

De még nincs elég szava.

 

Az egyik pillanatban,

Kit a golyó, ha eltalál, meghalok.

De a másik percben a fészekben,

Akár egy tojásból is felragyog.

 

Turi Károly/ 2015/ 03/ 14/ 17:18

 

 

 

 

TURIKARI68•  2020. december 10. 17:54

Hordoztalak magamba.

Hordoztalak magamba.

 

Hordoztalak magamba,

Mint a jótét lelket.

Bujkálunk a világ elől,

S hogy miért, olykor még én magam sem értek.

 

Így leszünk mi nagyok ketten,

Amit súgsz, én kiáltom hirtelen.

S ha majd ringatsz s elalszom,

Még úgy is istenem maradsz szüntelen.

 

Tán együtt derengünk más álmaiban tovább,

Valótlanul az igazak között.

Csörgedezünk a patakokkal, s törünk az ég felé a magasba,

Hol nem ismerek magamra, s játszadozunk, felhők csillagok mögött.

 

2014

TURIKARI68•  2020. december 10. 16:28

Dimbes-dombos temető.

Dimbes dombos temető.

 

Dimbes dombos temető,

Hol csendes néma gyász, hol mardosó emlékek.

Haza beszélő pap,

S anyák rítta altató ének.

 

Kopjafán táncoló rigó,

Porba visszakért szerelem, mint teremtésre kész illúzió.

Kinek dolga lenne, hogy éljen örökké,

Most úgy tűnhet elveszett már, s minden a rögöké.

 

De az idő mely idesodort, e pillanatnak,

Mintha csak a szavaknak teremtett volna!

Mert kellettem, mint gyümölcs a fára, mint madár a fészekbe,

Mint didergő hideg, a hó fútta bércekre.

 

Együtt keltünk életre!

Itt leszek rab te rigó, ha valaki kérdezne.

Itt van a hazám!

Hol egy nap majd megbocsájt az isten, és halott apám.

 

Turi Károly/ 2014/ 04/ 03/ 18:50