Örök kelepce.

 

 

Vajon szülhet életet a halál?

Az a molekula a suta.

Mely lépre csal s vélem élve hal

Ha még egyszer megtalál.

 

 

S milyen csodás is az univerzum hisz,

Mindent összetart mára kis szénatom,

Hol létezni kötelező, de az élet mégis árva, s néha lom!

Egy örök kelepce az anyag, mint lecke feladva, meglepve reád száll a teher,

Mint porzóméh ragadva a virágra.

A tejút akár egy korzó, ahol fogan az ige,

Majd ide pottyanva folyton e világra.

 

 

Nézd, amott vannak a mennyek!  Valahol anyám,

És még egyszer senki kedvéért ki nem hagynám most,

Mer, itt van bennem ez a hit,

S jóságért kalapol valahol e buborék alatt az eklézsián doszt!

 De mindennek van egy sötétoldala a csillagok mögött

Enyém az, hogy szeretlek ó istenem!  Anyám!

Most itthon vagyok, vagy hazamenjek?

 

 

Pedig mindenütt ott vagy az égbolton

S emelve eme színpadon sötétségem fénypontját én is,

Melyikünk a valódi éned?

Ha csábítasz a jóra, aztán folyton számon kéred, mintha el se hinnéd!

Én mégis úgy félek porrá lenni arra az útra rámenni ismét.

 

Gic/ 2023/11/19.