Mivé lettünk!

 

Hol rontottuk el te jó ég mivé lettünk!

Útközben egymásból ettünk csemegéztünk.

A vasárnapokon pedig,

Még szelemet is idéztünk.

 

 

Helyet cserélt itt bent a menny és a pokol,

Mikor melyikünket kívánta meg,

Alig várva hogy övé lehess!

De nehéz cserbenhagyni téged teremtőm

Ki ha leszel megmentőm, annyira tökéletes.

 

Törékeny az én megrendezett dögszagú boldogságom

És becsapva a sóvárgást, e világon, s önmagam, mindet meg is tennék érted.

Hisz sejtetted, hogy vegán lesz a halál e sejteknek

És mégis éhen maradnak belőlem a férgek.

 

 

De én a fejembe vettelek,

És nem engedlek el csak, úgy mert szeretnék vallani.

Belátható időn belül a saját világodat járom

Egy ladikban evezünk, és akkor kénytelen leszel meghallgatni.

 

Oroszi/ 2024/ 02/ 18.