TURIKARI68 blogja

 

 

Oly korban élek,

Hol az ember egy aljas féreg.

Úgy tűnhet csődbe ment velünk az isten terve

Mindenki valahogy ki lett fizetve.

 

 

Mond, kedvesem hazalépsz e velem,

A csillagok közé azért egy szép napon.

Felszívódunk az éjszakába,

Majd, visszaszökünk a hajnalon.

 

 

Csak azért mert nekünk, a legnagyobb érték a szerelem!

 Hát jöjj, gyere velem

Mert igazán mutatós.

Egyszerű lehet a képlet, hisz e földi élet csak a bánatunknak itatós.

 

Zirc/ 2023/ 04/18.

 

 

 

 

Pedig itt volt a ház is valahol, mint egy bázis,

Hol telhetetlen tekintetem az éhes kövérke annyit vacakol,

S mintha ott még lenne belőle egy-egy fal!

Matatok, tapogatok az erdőszélen, mint az alkonyat,

Még a sötét mindent előlem fel nem fal.

 

 

Ott felejtem magam néha egy-egy délután

Hisz Itt futottam álmaim után hála az istennek!

S most csak ugrálok, mint a madarak ágról ágra.

Könnyem gyűlő zivatar felhő lett, egyre nehezedik, mint az üllő

Majd lehull a falu felet, hol nem ismernek

Sután derengek tollba mondva szájról szájra.

 

 

Az a nagy igazság, hogy nincsen már e világon csak gazság,

De én, még ihattam a csillagok mosolyából

Itt hagytak neked anyám, mint valami kincset!

Csak várlak, hogy összerakjon agyam, ha elmém kiszabadul e koponyából,

S abban pillanatban hazavigyük a nincset.

 

Gic/ 2023/ 02/24.

 

 

 

 

Amikor a bolond eszem már-már, istent játszott velem,

S tisztán látszott az-az ábránd is, mit kergetett.

Kézen fogott akkor,

Sétára hívott e lelkiismeret.

 

 

Beszéltem volna anyámhoz még,

Ahogy odapislant arcára kisdeden a kövérke alkony.

Hogy vegyen engem ölébe akkor is,

Ha odaérek majd, a túlsó parton.

 

 

Nekem más nem jutott csak a szavak,

Velük nem vagyok csupa mezetlen vacak egészen.

S ha egyszer hazamegyek, nem lesz a szívemben harag,

Mikor ágyat vetsz nekem a sötétben.

 

 

Mi nem leszünk ennél valódibbak már!

De elsuhant az-az idő is, mint egy félénk madár vala az ágról.

Nincs más dolgom itt e világgal,

Csak hogy lelket leheljek beléd, ha itthon járok Orosziba valahányszor.

 

Oroszi/ 2022/12/12.

 

Amikor az álmokból valóság leszel,

És mégis mindened kézzelfogható sután.

A te közhelyed is nagyra nőhet,

Akár a bolondgomba egy-egy eső után.

 

 

Épp hogy csak beestem a gádoros udvarokba,

Mint alig a fény, pedig lehettem volna Göncöl vagy taliga a horizonton,

De elengedted a kezem lopva odafönn!

S mire még szebbé tehetném a nappalokat itt,

Bekopog hozzám, s az asztalfiába dobva mindenem az a fránya csönd.

 

 

Kiviseli gondom akkor ó, jaj! Még itt vártam az istent tavaly,

Ki ott is tollászkodhatott volna felettem megannyiszor akár.

Tán fütyöl a szél sír majd helyettem,

És az ágak hegyén teremtőm lehet akkor majd madár.

 

Gic/ 2022/11/22.

 

Istenem mintha nem is lennék igaz,

Hogy itt vagyok.

Egy fonálon ereszkedve le lóg elém a hold,

És himbálóznak a deres csillagok.

 

 

S ha rád nézek álmélkodva,

Csak odarajzolt levél vagyok, kit, megcsípnek a fagyok.

Te eljössz majd, mint az ősz lombot rázni,

Nézd! Hisz már csak vacak önmagam árnyéka vagyok.

 

 

Akár a gyertyaláng,

Kapkodok oda fel utánad levegőért a sötétbe.

Mikor jössz az első szülöttekért!

Hogy ringass el lágyan e mindenség ölébe.

 

 

Hisz utazók vagyunk s meg kell akkor érteni,

Hogy jő a halál egyszer.

S ha megjelenik a neuron,

Csődöt mond minden, mi összetart e sok katyvasz vegyszer.

 

Gic/ 2022/10/21