Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja

Összegyűlünk itten sebtiben,

Megmutatni, hogy gondolatainkban mi terem.

Mit az életünk belénk rajzol,

Szép szavakkal és alakban benned ki hajtott. 

Mert vágyunk rá mind nagyon,

Hogy halljunk elismerést mi a másikban vagyon.

Mert társaink elismerése nélkül,

Mit sem ér a létezés, kreálmány szépülés végül.

De be kell látnunk a nem valót,

Minden szándék ellenére alkottunk béna szót.

Én is gyakran esem ebbe a hibába,

Hiszen agyam se mindig gondolatok fellegvára.

Kinek saját műve mint gyermeke,

Megbántva fájdalmat okozni neki senki területe.

Ugyanakkor e hallott kedvesség,

Miatt, mindenki Én Kicsi Pónim fellegekben néz.

Hát ezúton kérlek én titeket,

Ne kíméljetek, véleményetek adjátok át bátran.

Támogatva intelligens öltözetben,

Szép szó köntösben, kedvesen igaz formában. 

És én is teszem hasonlóképp,

Ki megtisztel s nem lesz benne bántó szándék.

Törjük meg a szuper kedves átkot,

Tanuljuk meg hát a kritikai penge él táncot. 

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)

A karácsonyi filmektől általában hányok. Ez így indítás képen eléggé képbe helyez mindenkit, hogy milyen az alap lelkiállapotom bármilyen karácsonyi filmmel kapcsolatban ami nem a Die Hard 1 vagy 2, ami díszletelemként használja a karácsonyt csak, hogy Bruce Willis még több terroristát tudjon a másvilágra küldeni. Természetesen minden valamire való film streamelő szolgáltató erkölcsi és üzleti kötelességének érzi, hogy már november elejétől elárasztja a program választékát a borzalmasabbnál borzalmasabb, negédes szerelmi sztorikon alapuló, jobb esetben bugyuta, rosszabb esetben nézhetetlen, tipikus Netflix féle szeméttel. A műfaj "klasszikusának" számító Hallmark csatorna legalsó színvonalát el nem érő borzalmak halmazán jelent meg az Apple TV+ választékában, már valamikor az ősz elejétől jó alaposan be reklámozva, az első látásra is igen magas költségvetéssel elkészített, A karácsony szellemében (Spirited). A vígjátékok kedvelői számára jól ismert Will Ferrell és Ryan Reynolds főszereplésével készült film, a bár idén legjobb film Oscart begyűjtő Apple, alapból család barát és általában gyerek biztos saját gyártású tartalmainak sorába tökéletesen beleillik, mégis bátor és meglepetésszerűen jól sikerült alkotásnak bizonyult. A Charles Dickens karácsonyi énekének N-edik feldolgozása, minden lehetőségével rendelkezett annak, hogy csúfos bukás legyen de a vastagon álló esélyek ellenére kellemes 2 óra, tartalmas és ötletes profi szórakoztatásá alakul. Teszi ezt mind annak ellenére, hogy eszünkbe nem jutna külön kiemelni hogy micsoda színészi teljesítményeket láthatunk, de tökéletesen képben léve önön feladatával, annyit vár el csak a két vezető színésztől akik végülis a hátukon viszik el az egész produkciót, hogy önmagukat nyújtsák. És a két úr, énekelve táncolva végig lubickolja és szórakoztatja az örökérvényű tanulságos mesét. Természetesen modern csavarokkal tarkítva, mint szociális média agyrohasztó hatása, de senki ne várjon komoly társadalmi drámázást, ellenben okosan, néhol cinikusan és szarkasztikusan megírt zseniális dalszövegeket és vicces társadalomkritikát annál inkább. Talán egy hangyányit hosszabb a film mint kellene, de ez betudható annak a stratégiai fogásnak, hogy ezt úgyis a nagy többség társaságban fogja megnézni és van idő megbeszélni, hogy milyen csinos Ryan Reynolds, vagy milyen jó volt az előző dal. Ja igen, ha valakinek hányingere van a musical-ektől akkor ez tulajdonképpen az egy musical, de abból a fajtából ahol a szereplők tudatosan vitatkoznak és kérik a másikat, hogy nehogy dalra fakadjon, szatirizálva magát a műfajt amit saját maga is művel. Egyszóval remek, magas színvonalú Hollywoodi szórakoztatás kapunk, eredeti csavarokkal és nem utolsósorban nagyon jó dalokkal, azoktól a producerektől és dal íróktól akik pl. A legnagyobb showman című 2017-es film, számomra a mai napig sokszor meghallgatott dalait szerezték. Mit mondhatnék még róla? Az nálam már sokat jelent, hogy hajlandó vagyok még egy párszor megnézni ha kell. És ajánlom nektek is, hogy tegyétek ezt, a filléres romantikus szemetek helyett amit karácsonyi zacsiban nyújtanak a többi szolgáltatók. Ugyanis rengeteg minden látható most már és a tartalom minden emberi élet tartamot meghaladva nagy és ömlik továbbra is ránk, de az örök szabály marad. Rengeteg a termék, nagyon kevés az alkotás, a szeretettel, törődéssel elkészített igazi film. Ez az.

A karácsony szellemében - IMDB

A karácsony szellemében - Apple TV+ (feliratos)

Volt a remény, hogy valami kellve lehet,

Mert társra vágyó képzelet keresőn kutat,

Űzné a csendes egyedül monológ perceket,

Berzengve be simuló ellen akarat, feladva.

Keresett hozzám illő terepet, képek, mondatok,

Rengeteg, kedves, visszatetsző, hitetlenül

Hinni akarva, tapasztalat józan, félre zavarva,

Felteszem magam-ban ez csak játék, téttelen.

Légtelen ön promó, lehetetlen mini benyomás,

Egy kép vagy(ok) és te, ti mind se lehet más,

Állítok és mind vágyak vagy nem, betűin átkos

Mármost, csapdát és alkalmat önös áruláshoz.

Talmi ígéretek, olcsó taktikázásaiba én gázol,

S fázol álmodva mert megvéd hogy ember légy,

Itt minden a csalódástól, elégedettsége lényeg,

Biztonsága vigyázva, emberi érzés érték kizárva.

Szellem képeket gyűjtve legjobb verziókban tali,

Nem létező időnk hazug tavasza kölcstelen alig,

Er-re már nem telik, majd nézzünk még képeket,

Megvolt, fel se és elütnünk egymásnak ghosting….

Képzelt…. 

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)

Itt piszkál belül dolgozik rendesen,

Le kéne ülni, kiírni de nem terebélyesen.

Hisz fűznél te szó virágot, virág után rímesen,

A dala, szép íve és igaza vonz rejtélyesen.

S elkap, száj-fülön csókol a múzsa,

Kitör, ömlik, üveget érintve digitális papírra.

Belül jobban hangzik, mint elsőre leírva,

Sebaj, jön a szigorú ön korrektúra.

Faragok én benne kicsit itt, kicsit ott,

Alakul szépen, még a végén értelmet is kapott.

Igen, igen, szív van ebbe öntve bele,

Kicsit érzelgős (vagyok), de egye a fene.

A terv az volt nem hosszú, max 6 strófa,

Ez most 9 és kerget az írnám még fogócska.

Jó lesz te Múzsa! Túl sok a csókból!

Elég lesz, van mikor a kevesebb is elég jól szól.

Alaposabban ránézve, olvasva és látva,

Kb. 40 szóval több van, mint kijárja,

No de soronként, azért ez mégse járja?!

Öcsém! Ez te vagy! Saját magadtól elalélva!

Szedem rendbe magam, takarítom soraim,

Ez felesleges, ez röhejes, hova lettek gondolataim?

Kóros eset vagy, ismerd be, ne tagadd,

Ezt megint jól túlírtad és elragadtattad magad!

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)

Imádom Baz Luhrmann, 1996-os Rómeó és Júlia feldolgozását, ami ugyan az ausztrál rendező, író, producer… meg még rengeteg minden, úgynevezett „Vörös függöny trilógia” középső darabja. De ez volt az első film amit tőle láttam, amivel elrabolt a szívemet a szemeimmel együtt, amiben az akkor még erősen pályakezdő és csak 22 éves Leonardo DiCaprio volt Rómeó. A jelenleg működő rendezők közül talán ő a kevesek egyike akire rá mondható, hogy igazi alkotó, aki konzekvensen a saját stilisztikai elképzeléseit és látásmódját valósítja meg, ami kétségtelenül ízlés kérdés, és van akit kifejezetten zavar az a pátoszos teatralitása, ami szinte minden alkotásában jelen van. Engem ellenben ez elvarázsol de el kell, hogy ismerjem, ennek vannak limitei. De had ne rohanjak előre. Rendkívül nagy örömmel értesültem róla, először talán valamikor egy évvel ezelőtt, hogy a következő nagy project-je már forog is, Tom Hanks főszereplésével aki Elvis Presley menedzserét alakítja majd a filmben. Az Elvist alakító Austin Butler, teljesen ismeretlen volt számomra még akkor.

És itt egy kicsit magyarázkodnom kell: maga Elvis Presley, mint zene, énekes, pop kulturális jelenség, nem az én legnagyobb kedvencem. Nincs semmi bajom a rock and roll-al, de valahogy talán ez egy olyan generáció s dolog és előre is bocsánat hogyha valaki a kedvencét megbántva érzi. Elvis művészetét és sikereit maximálisan tisztelem, még akkor is hogyha nem ő az első választás akit a zenei lejátszás listámba beletennék.

Na jó beszéljek már végre a filmről is. Milyen film is az Elvis? Hosszú, néha nagyon hosszú. Életrajzi filmet felismerhetően nehéz 90 perc alatt lerendezni, de a 159 perces menet néha érezhetően erős ülő gumókat kíván. Pedig kérem én megpróbáltam, négy komplett végignézésen vagyok túl a filmen. Milyen film még az Elvis? Egyenlőtlen. A tökéletesség és a banalitás keveréke. Egyes jelenetek ben Elvis elképesztően élethű, másokban groteszk, erőltetett paródiának tűnik csak, ami kikacsint a képkockákból és azt mondja úristen mennyire fake vagyok! Luhrmann jól érezte, a történetet nem Elvis viszi el hanem a menedzserét alakító Tom Hanks a hátán, a maga elképesztő művészetével, még a méternyi vastag maszk alatt is tökéletesen átjön, és hihetetlen apró cizellált dolgokkal, nüánsznyi szemöldök emelésekkel teljesen elvarázsol a folyondárszerű menedzser szerepében. Austin Butler pedig mindent megpróbál, a talán legjobb Elvis imitátorrá változik ami csak lehetséges, pedig fizikai felépítésében, alkatában abszolút nem hasonlít a „Király”-ra. És néha egyszerűen már bocsánat a kifejezésért nagyon hülyén néz ki. Tudom, hogy a groteszkben néha az a lényeg hogy ez így legyen, de így simán az az érzésem van tőle, hogy a történet drámaiságát, életszerűségét rabolja el pusztán a karneválias kinézet miatt. És persze a filmben benne vannak a polgárjogi mozgalmak, a 60-as évek történései, az elnök gyilkosságok, a politikai erőszak és a  fekete egyenjogossági mozgalom, kb. minden. És mégis, és mégse. Nem tudom levetkőzni magamról azt az érzést, hogy ami történik itt  az akkor van, amikor egy nagyszerű rendező megpróbálja önmagát másolni és ráhúzni egy olyan témára, időszakra, egy élet megfilmesítésére amire nem biztos, hogy ez a legjobb ruha és cipő ami illene. Mintha Baz Luhrmann megnézte volna Baz Luhrmann filmjeit és azt mondta, ilyet kellene csinálni mindenből, ilyet kellene csinálni Elvis Presley életrajzából is. 

Na jó foglaljuk össze. Kerülném a pontozást mert ezen még most is önmagammal vitatkozom. Ha van felesleges két és fél órád amivel igazán nem tudsz mit kezdeni és még vonzódsz is mondjuk a 60-as évek Amerikájához akkor legyen, egynek jó. De ha időt akarsz spórolni, akkor nézd meg a trailereket és kb. képben leszel, hogy mi lenne ez az egész. Tom Hanks valószínűleg kap még egy Oscar jelölést vagy akár egy Oscart is mint a legjobb mellékszereplő, és ez nagyon megérdemelt is lenne. Ennél több és nagyobb figyelem és erőltetés szerintem felesleges a filmnek. Kár.

És a szórakó előadásában is… (almás)

És a szórakó előadásában is…(robotos)