Hedon elszabadul, 3,2,1…Babilon film morgó

Aradi_Gabor•  2023. április 23. 20:21  •  olvasva: 75

Imádom Damien Chazzelle (a rendező) eddigi filmjeit. Az egyedi látásmódját, művészi érzékenységét, a szinte minden apró részletre odafigyelő kidolgozottságát, az igazi míves mesélő készségét. Gondolom a poszt címéből kiderült már, a Babilon, mindezek meglétével együtt, nem az a film ami ebbe a kategóriába fog tartozni nálam. A filmkészítés az egyik legösszetettebb kooperatív művészeti műfaj. Rengeteg mindennek kell passzolnia ahhoz, hogy az élmény megszülethessen a befogadó, néző szemein és fülein keresztül. Ami itt látványban és hangban megvalósul az műszakilag, elképzeléseim szerint emberileg és szakmailag az egyik legmagasabb fokon történik. És mégis annyiféleképpen siklik ki ez a vonat, ahányféleképpen csak lehetséges. Kezdjük azzal, hogy a film 3:05 hosszú, ami azért nekem őszintén bevallva erős szervezést igényelt, rá kellett készülni, hogy rendes (értsd: nem Netflix-es) koncentrációval és mondjuk nem egy végig dolgozott nap után, félálomban nézzem meg. De az idő film nézés közben relatív dolog, hiszen ha elvarázsol, elvisz magával a film arra a csodálatos helyre ahová csak ennek a médiumnak a történet mesélése képes elvinni, az idő nem tényező, mert megszűnik. Na itt ennek az érzésnek pont az ellenkezője érvényesül. A film maga pontos kronológiát tart 1926-tól 1952-ig, tulajdonképpen négy főszereplő életútjának paneljeit látjuk, ahogy egymást keresztezik, a Hollywood-i némafilm kezdetektől, a hangos film berobbanásán át, az 1952-es epilógusig. Még ezen követhető idővonal ellenére is, sajnos a film, egy szerkezeti katyvasz. Ez legfőképpen annak a kreatív döntésnek az eredménye, hogy a film egyenlőtlen stílusban, a tivornyázós részek kegyetlen teperése után, tövig kézifékes módon lassul és azzal az elvárással operál, hogy (és előre is bocsánat a pőre megfogalmazásért), elvárja, hogy a mindenféle saját és tivornya társai testnedveiben úszó főszereplőkkel érzelmi kötelékünk legyen, ami lehetőleg pozitív. Én magamat szeretem úgy képzelni, hogy nem vagyok egy prűd, a testiség semmilyen szempontjából konzervatív ember de a Babilon viszketést okozott számomra azzal a kényszerességével, hogy vadássza a gyomor forgatást ezekben a jelenetekben. Valahogyan a 60-as és 70-es évek neorealista olasz filmjei jutottak róla eszembe, a maguk brutális naturalizmussával, de ott ez nem céltalan volt, hanem társadalomkritikai eszköz, ami ugyan mindig megkérdőjelezhető de nem az volt a célja, hogy hatást vadásszon. Itt sajnos csak ezt éreztem. A lehengerlően negatív kritika össztűzre a producerek és a rendező azzal védekeztek, hogy semmi olyat nem tettek a filmbe, aminek ne lenne valós alapja, nem történt meg volna 20-as 30-as évek vad tivornyázó Hollywoodjában. A baj nem is ez, hanem a cél és az eszköz közötti kapcsolat mint mindig, ami itt rendkívül üresen és szem-rágógumisan cseng. Aminek a következménye pl. az, hogy fél órába telik míg az első orgia partiról eljutunk a főcímig(!) és újabb fél órába, még a film el is kezd azon kívül is történetet mesélni, hogy ki-kivel mikor milyen biomechanikai fondorlatot hajt végre éppen. Az a buta vicc jut róla eszembe, hogy minden pornófilm maximum 5 perc hosszú. Nem kárhoztatom azt aki az otthona melegében hamar a távirányító után nyúl, azzal a felkiáltással, hogy na ugorjunk! És mit kap az, aki ennek az ingernek ellenállva erő próbaként végigüli a 3:05-t? Kb. öt filmre való "alapanyagot” amit hogyha egy első filmes lelkes rendező munka kópia vágásának tekintenénk, akkor akár egy vállveregetéssel mondhatnánk is neki - Jó lesz ez, húzz belőle egy órát és megnézzük újra. De ez itt 100 millió $-os költségvetésű "nagy" film, Brad Pitt-el és Margot Robbie-val, aki nem mellesleg a forgatókönyv minden keresztbe tartása ellenére, a saját bőrét húzza le akkorát játszik és talán ő az egyetlen aki miatt bárkinek is merem ajánlani a filmet, ha leírtak ellenére elég bátor és mégis meg akarja nézni. Mit mondjak még róla el ami ezek után még nem világos? Azt, hogy a semmilyen érzelmi lánccal hozzám kötődő szereplők története végülis csak egy eszköz arra, hogy nosztalgikus mázzal legyen leöntve az egész történet a végére? És nem árultam el ezzel semmit, nem szpoilereztem ezzel. Nagyon elvetemült komplettistáknak ajánlom csak a filmet, vagy azoknak akik mazohista módon csak összehangzó kritikai és nézői negatív megítélésű filmeket néznek, pusztán lázadásból. Ja igen, a cím jó, ez itt maga Babilon minden kakofóniájával együtt. Kár érte.

Hozzászólás írásához be kell jelentkezned!

Animanongrata_2023. április 23. 21:18

@Aradi_Gabor: oksa :)

Aradi_Gabor2023. április 23. 20:47

@Animanongrata_:

Bár értem miért ő miatta, de Margot Robbie-t nézd meg benne inkább.Mostanában az egyik legjobb női alakítás amit láttam. Eszelősen nagyot játszik benne 😊🙏

Animanongrata_2023. április 23. 20:42

Köszi, mazo nem vagyok, ha másért nem is Brad Pritt-ért lehet belepörgetek ;)