Egy nem elég érdekes élet

A világ szinpadát érdekes, nagyobbnál nagyobb karakterek szövik át,

De mi van ha én már kicsi akarok lenni?

Nem sokat elvenni és nem is sokat hozzátenni?

Mert ugyan vonzott a csillogó kabát, de jó nem énekelni a harsányság dalát.

Talmi az mi önön tükrében szép de minden mit adni akar csak a siker reménység,

Ezért én csak halkan dúdolom,

Csiszolatlan burkus dalom,

Hogy a cincogó kis egér, nagy száját vegye be végre a szerénység.

Hisz a dal a fontosabb nem a zenész, az épület, és nem az építész,

Toll csak az mi a papíron hagy,

Szó alakú foltokat,

Bennem gőgös büszke szél, elérve a margót leragad és pofont ád az ön-ítész.

Csak az hasznos mi egó zajtalan marad és ergó, nem kitalál kalandokat,

Magáról, ál-bátor,

Tükör részeg prókátor,

Magára csukva ajtaját, locsolgatva kedvenc nárcisz virágát gondol ilyen nagyokat.