Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja
ÉletmódCroissant
Te tészta levélbe burkolt szeretet, mi több,
Menyország mi érzékeimbe jól beköltözött.
Hisz neved is az égen heverő nevető félhold,
Csak modernként egyeneseített ki a pékbolt.
Ősőd pedig a Labanc puha tésztájú Kipferl volt,
A 13. századból, majd 500 néhány év is elporolt,
Mire az első igazi Osztrák pék Párizsba beboltolt.
Ám a Francia boulangers hamar lenyúlta a dolgot:
Kidob a kalácstészta s vele a nehéz Osztrák név,
Félhold forma keresztelő s élesztős leveles tészta még,
Et voila! Kész is a világ siker mihez semmi kétség
Nem fér el, talán csak a reggeli kedvenc kávéd épp.
Ja, hogy van egy csomó legenda a születése körül,
Minek rengeteg ételt történész kutató igazán örül.
Hiszen mi sem nagyobb szakmai siker lehet talán.
Mint makacs nyakas étel legendákat cáfoltatni ám.
A jó Croissant nem olcsó, hisz vaj van benne dögivel,
Nem is egészséges és ez is kardiológust rémiszt el,
De isteni, és finom és jó gyakran nem egymásnak felel.
Sajnos a legtöbb bolti, gyalázat, néha még nem is hasonlít,
Alig pár pék van ahol a túl sok adalék nem túl savanyít.
De ha egyszer egy jóra lelsz azt nem felejted biztos el,
Mert már az első harapás után a szádban zene támad fel.
A textúra, az íz, az a szerető meleg beburkoló anyaias ölelés,
Tényleg földreszállt a Hold, mert olyan ez, mint egy csoda nevetés.
Rántott hús
Avagy a Schnitzel mint örök békebeli darab,
Panírmámorba forgatott szép hús szelet, mi alap.
Mert ezt aztán, ebben a kultúrkörben tényleg,
Magyaráznod nem kell, bárki tudja mi a lényeg.
Hiszen még vegán változata is van legalább 1 millió,
Még ők sem nem tudnak lemondani róla oly meghatározó.
S lehet szinte bármilyen vágó barom vagy fia részéből,
Az arany sült morzsa bunda varázst nem vesszük mi fél kézről.
Zavaros legendák homályába vész a bunda kabát születése,
De a 19. századi Labancok észak Olasz kalandjai az első feltűnése.
Legalábbis becsületes Osztrák, Wiener Schnitzli császári néven,
De nyelvészek gyanítják, hogy ez A milánói szelet egy új ajánló levélen.
Bárhogy is legyen ezért nekünk ez már itt egy veretes tradíció,
Szinte bármilyen kísérővel jó barátságban megfér s feltalálható.
Sőt mi több mint igazi magyar Hungaricum Burger régóta már,
Minden talponálló bisztró, pályaudvari söntés zsömléjébe töltve téged vár.
Bár az eredeti, zsírban sült s az egy igaz kardiológust szomorító verzió,
Sütőben, kis spriccnyi olajjal, tocsogás és infarktus nélkül is előállítható.
Vasárnap kong már a déli harangszó, Iszkiri, itt az ideje hogy siessünk haza,
Hisz nem kérdés, mivel is sürgölődött a konyhában család szakácsainak hada.
Teli hassal szuszogva hálánkat rebegjük mind annak, ki fel és ki találta őt,
És végtelen csókkal illetjük azokat kik vigyázták az őt megbarnító hőt.
Mert tudja azt nemtől függetlenül minden bájos kis s nagy szakács,
Nemcsak a férfi szívekhez vezet a gyomrán át az út s ez csak az első állomás.
Hát rántott bármire fel s jó étvágyát hozzád te drága kulináris jó barát!
Részeg
Részeg vagyok s ez a kendőzetlen igazság ténye,
Alkoholé lett a lényem s a mosolyom széles fénye.
Gátlásaim lazán hátra vetem, szűrő nélküli énem éle,
Problémák ti mentek félre, most én beszélek itt a fenébe.
Átlátok most mindent olyan jól s agyam is optimálisan dorombol,
S jut mindenre idő, gondolat s elég erő még a szép két karomból.
Igaz eddig se keveset, de mostantól már tényleg sokat beszélek,
Kocsmafilozófiai PHD-imet bármilyen támadástól sikerrel védek.
Fejem furcsa, határtalan lexikona most él nagy lábon, igazán,
Nincs az a téma mibe ne merne belekotyogni szuper lazán.
S miután már mindenki az utolsó áspisával is igen jó cimbi lett,
A világ gondja s műanyag kártyáim egyenlege is jól meg csökkenhetett.
S jön az “utolsó” ital mi mint egy tisztes öreg, haknizó zenei sztár,
Legalább 8-10 alkalommal még újra és újra jön és utoljára be kaszál.
Innen is látszik, hogy művésznek lenni milyen kegyetlenül nehéz,
Mert erről az eufórikus határtalan szeretetről lemondani maga az istenverés.
S bár sok szép dolog van még az életben mi örömöt ád s felemel oda,
De mikor félszeg vagyok és el hívlak téged egy italara kettesben valahova,
Akkor lelkem még nem elég bátor, hogy szemeim vessem szemeid honába,
S kell még Dionüszosz bátorító tüze, hogy elhabogjam végül, ide húználak,
A karom oltalmába.
(a)Kiknek földigér a lábuk
Bi-bá-bú, te vagy az a nagy szájúúúú,
Igen bizony, kinek a templomtorony nőtt a homlokodon.
S onnan ki óbégatott a világra,
Mindenki szamár hiszen te gazdag vagyol, mindenki lássa.
Kérlek csukd be a szád és nyisd ki a füled,
Szeretnék valami újat mondani neked.
A tehetősség és a lehetőség közel sem ugyanaz,
Mert elhiszem az utóbbi felismeréséért az élet jutalmaz.
S ítélkezni én biztos nem fogok, az a bíró és Isten dolga,
De adnék egy tanácsot, sőt talán többet, vegyük sorra.
Az hogy, olvasni s írni tudsz még nem igazi műveltség,
Csupán a belépő jegy oda ahol végre csökkenhet az egó püffedtség.
Az a csoda megengedheti neked talán majd végül,
Hogy ne pénzben mérj mindenkit, hanem emberségül.
Mit tett másokért, hogyan volt önzetlen s ember barát fajta,
Ezt talán még neked ismeretlen, ez az mikor nem a szerzés, birtoklás hajtja.
Mesét mondok, volt egyszer egy kő gazdag, befolyásos s sikeres amerikai,
Ki acél birodalmat épített szegénységből kezdve s úgy hívták Andrew Carnegie.
Ki korán felismerte a te helyzetedet minek már rád záródott a csapdája:
"A vagyon felhalmozása a bálványimádás egyik legrosszabb fajtája.
Nincs megalázóbb bálvány, mint a pénz imádása.”
Tudta ő a vagyon s tehetősség nem más,
Mint a mások számára, a szerencsétől kapott felelősség.
A lehetőség most a tied, hogy dönts, templomod épít vagy rombol s kirekeszt,
Kiknek földig ér a lábuk, hidd el, mind megértik ezt.
Húsleves
Vasárnapi ebéd éke, tradíció és béke jelképe,
A jó étel s törődő emberi szeretet emléke.
Lehetsz te szárnyas vagy patás, s bármi más,
Ki szereti annál nem marad el a biztos hatás.
Meleg, csodás sárga zsír gyöngyös tested,
Melyet gyökerek íze is gazdagon festett,
Itt fondor-göndörül most a számban s marad.
Betéted lehet cérna gríz vagy akár eper levél alak.
Tálalhatod gazdagon no és mérheted szerényen,
Zsírjától hidegen szabadulsz könnyedén sebtében.
Ámbár Krúdy rólad szinte egész könyvet írt,
A modern zacskós verziótól sok mindenki fel sírt.
Náthás beteget gyógyít, családi közös emlékezést épít,
Hisz benned él, mily felejthetetlen is volt mit nagyid készít.
Sikered mi sem bizonyítja mint álneved receptekben alaplé,
Nincs világon nemzet ki ízed s dicsőséged ne ismerné.
Hát gyere had levesezzem fel veled a tészta hegyem,
A benned főt hús és zöldségek integetnek hogy őket észrevegyem.
Minden egyes kanállal megnyitom a kulináris mennyország kapuját,
Mert az se érdekel mi a második fogás de ebből kérek még repetát.
És még: