Szórakoda avagy Aradi Gábor blogja
Életmód(a)Kiknek földigér a lábuk
Bi-bá-bú, te vagy az a nagy szájúúúú,
Igen bizony, kinek a templomtorony nőtt a homlokodon.
S onnan ki óbégatott a világra,
Mindenki szamár hiszen te gazdag vagyol, mindenki lássa.
Kérlek csukd be a szád és nyisd ki a füled,
Szeretnék valami újat mondani neked.
A tehetősség és a lehetőség közel sem ugyanaz,
Mert elhiszem az utóbbi felismeréséért az élet jutalmaz.
S ítélkezni én biztos nem fogok, az a bíró és Isten dolga,
De adnék egy tanácsot, sőt talán többet, vegyük sorra.
Az hogy, olvasni s írni tudsz még nem igazi műveltség,
Csupán a belépő jegy oda ahol végre csökkenhet az egó püffedtség.
Az a csoda megengedheti neked talán majd végül,
Hogy ne pénzben mérj mindenkit, hanem emberségül.
Mit tett másokért, hogyan volt önzetlen s ember barát fajta,
Ezt talán még neked ismeretlen, ez az mikor nem a szerzés, birtoklás hajtja.
Mesét mondok, volt egyszer egy kő gazdag, befolyásos s sikeres amerikai,
Ki acél birodalmat épített szegénységből kezdve s úgy hívták Andrew Carnegie.
Ki korán felismerte a te helyzetedet minek már rád záródott a csapdája:
"A vagyon felhalmozása a bálványimádás egyik legrosszabb fajtája.
Nincs megalázóbb bálvány, mint a pénz imádása.”
Tudta ő a vagyon s tehetősség nem más,
Mint a mások számára, a szerencsétől kapott felelősség.
A lehetőség most a tied, hogy dönts, templomod épít vagy rombol s kirekeszt,
Kiknek földig ér a lábuk, hidd el, mind megértik ezt.
Húsleves
Vasárnapi ebéd éke, tradíció és béke jelképe,
A jó étel s törődő emberi szeretet emléke.
Lehetsz te szárnyas vagy patás, s bármi más,
Ki szereti annál nem marad el a biztos hatás.
Meleg, csodás sárga zsír gyöngyös tested,
Melyet gyökerek íze is gazdagon festett,
Itt fondor-göndörül most a számban s marad.
Betéted lehet cérna gríz vagy akár eper levél alak.
Tálalhatod gazdagon no és mérheted szerényen,
Zsírjától hidegen szabadulsz könnyedén sebtében.
Ámbár Krúdy rólad szinte egész könyvet írt,
A modern zacskós verziótól sok mindenki fel sírt.
Náthás beteget gyógyít, családi közös emlékezést épít,
Hisz benned él, mily felejthetetlen is volt mit nagyid készít.
Sikered mi sem bizonyítja mint álneved receptekben alaplé,
Nincs világon nemzet ki ízed s dicsőséged ne ismerné.
Hát gyere had levesezzem fel veled a tészta hegyem,
A benned főt hús és zöldségek integetnek hogy őket észrevegyem.
Minden egyes kanállal megnyitom a kulináris mennyország kapuját,
Mert az se érdekel mi a második fogás de ebből kérek még repetát.
És még:
Reggeli, torna
Felmerült bennem a lelkes test ön utálat,
Próbálom száraz izmosra edzeni gúnyámat.
S megvonom szájamtól a túl jól eső falatot,
Elképzeltem magamnak egy szálkás vízisikló alkatot.
Szénhidrát ó te átok, ó te métely,
Te “gonosz” ellenállhatatlan természetes kábítószer.
Mert igen, határtalanul szeretlek,
S viszont szereteted hatásaként mondhatom magamat itt-ott kereknek.
Hiszen az én férfi generációm ajándéka a fordított anorexia,
Tükör te hiú hülye bálvány tied a dominancia.
S míg-e ön képzavar, zavaros képeken át belém kavar,
Lelkem a felbolydult avar azt se tudja mit akar, s mindennek tetején a netes influencia zűrzavar!
Hiúság mondom férfi a te neved!
De az első helyes lépés hogy ezt beismered.
Aztán lecsiszolva túl kapó éleit marad igényesnek lenni,
Önmagad tükrében, önmagad elfogadni s nem megvetni.
És még:
8 óra
Az életem minden csak nem normális,
Helyzetem kétségtelenül olyan bipoláris.
Egyszer fent, majdnem nem fent lent,
Egyensúlyt ó mondd ha én nem ki teremt?
Itt van például ez a kikapcsoltan fetrengő dolog,
Igen, az mikor folyik a nyálam és horkolok.
Még a tudomány se tudja biztosan mire való,
De állítólag ilyenkor zakatol bent a hormon gyári kohó.
Agyam pedig nem pihen, mondjuk az enyém soha,
Ilyenkor zajlik a vetítés a fura álmok burjánzó sora.
Szürreális, akciódús, erotikus, horror s még mi a csuda,
Lelkem felkavarló szurok fekete szivárványos bugyra.
Aztán mikor megunom a spontán rámtörő narkolepsziát,
Megadom magam és vízszintesben töltöm a nap harmadát.
S reggel ébredek mint egy összegyűrt szelet kenyér,
Belsőm kisimult de rondaságom most a külsőmön henyél.
Igaz igaz mikor ez sikerül jobban működöm aznap,
De az élet annyira vibrálóan izgat, Így fegyelmem hamar felhagy.
Ó drága nyolc óra, úgy hagynám hogy legyűrj minden este,
Jó dolog az alvás de oly magas az ár s kinek van ideje erre? 😁
És még: