kukkantsbeblogomba

A szó kevés - valamit önts még
kirabolt agyakba, egy kávés
kanálnyi humort, egy könnycseppet,
egy új gondolatnál könnyebbet.
A szó kevés, sikolts, vagy hallgass,
ezentúl nem te vagy a farkas.

Megbocsájtom nektek, mert nincs ész
felfogni, mily kevésbé merész
kimondani mit mindenki sejt,
s nem csinálni belőle röhejt.
Turkáljatok orrotokban mind,
végül, mint taknyot, továbbpöccint

az idő, magyar-sors vagyunk ám -,
néhány proli az utcasarkán.
De merjük kimondani, hogy nem,
nem játszunk se pénzért, se ingyen!
Ide juttattak törvényesen,
és nem működik bennünk az igen.

Valamit sokszor sokáig kell mondani

Valahol roppant egyszerűen
tudomásul veszik a pillanatot
nem fog menni hogyha véletlen
megtalálják a kijelölt bűnbakot
nem, tudják kiszámolni mi lesz
ha bevallják elhallgatták előlünk
hogy mire is vagyunk képesek
miközben gyerekként elvették tőlünk
s a helyébe kapottak tévesek

Minden titoknak egyszer vége
valamilyen szinten rájövünk mi is
mert kong már bensőnk üressége
S egy napon, mikor kezdődik április
nem fogunk túl messzire menni
oly csillogásra ébredünk olyanra
mit lehetetlen félretenni
s a pénzes fog jönni hozzánk tanfolyamra,

nem lehet szépet írni már
miközben csúnya mű az ideál
nem lehet kérni béke szárnyait
hogy elhozza áldásait

nem tudunk mást megérteni
az egót kell ma dicsőíteni
fegyverben az önvédelem
műveleti terület övezetem

nincsen kicsi se nagy-nagy bűn
verset írni is lehet tökfejűn
kesztyűbe dudál védtelen
és elviszi a kórság névtelen

Kevés már a hazai tej
seholra áll a falu szüzessége
átszőtte létét, hogy nincs munkahely
Gyomrukban korog templomok üressége
nem vagyunk szabadok a saját fejünkben
mint bolond képernyőn az összevissza képek
kergetik a gondolatok egymást és kiégnek