kukkantsbeblogomba

a tél nem hideg ezt most felejtsd el
a hó sem fehér csak hiszed azt
fogd meg ami még nincs a kezeddel
én is foglak drágám mindennap
mert az idő nem létezik ugrat
mégis lerombolja álmainkat

az az lerombolná ha mi hagynánk
de mi annyira egyek vagyunk
százfelé amúgy se futamodnánk
fukar korszakból kimaradunk
játssza sors játékát kipipálom
velünk vagy nélkülünk kicsipárom 

időt számol ki hátra kandikál 
miközben ily elmúlhatatlan
a szerelem mint erős cérnaszál,
összevarr csöndben - öntudatlan
arcod rózsáit ablakba lelten
piros virágként így neveltem

fény ha vetül sokunk életére!
hálát ad érte  sok  hű ajak;
jövő épül   jóisten  nevére
csók téglákból emelnek falat 
megbecsülve  a   szerelmiáldást
kialkítja érzelmiláncát

leng az ajtó jó neki ezt szabad
lóbálnám én is magam ifjabbak közt
lófrálnék s végig ölelném nyakad
de már lemaradtam mint ki sárba dőlt

alagút végén imbolyog a fény
lámpás vár-e rám ott - vagy gyertya csonkon
füstölgő végzet vérvesszös sövény
nem izgat átesem én árkon-bokron

lötyög a föld tengelye - rozsdamart
kitudja azt mióta meg se kenték
rázkódik hegy-völgy lapos Tiszapart

egyre őrültebb már ez a sebesség
nem szédül itt senki? nézek körbe
s látom a tó vize a holdat összetörte

át ad az Ősz a Télnek mintha én
portéka lennék évszakok piacán
alkudhat rám Nap és Hold küldte lény
fényt tompítva adhat el zord éjszakán

csókok böjtje ebből mégse lesz itt
kit elhagyott az ifjúság nem felejt
mert jóllehet már öreges a szív
de lelke nem téli nem nyári selejt

olyan mint az elrepülő galamb
kire hiába alkudtak kufárok
egyszer csak előlük - huss - elillant

s az évszakok egymást cserélik látod
sosem ugyanolyan a kínálat
ezek csak vastagítják az irhánkat

persze más ha nem kék az ég hanem
rózsaszín s az emberek úgy nevetnek
mint akik újjászülettek hiszen
feleslegesen szót nem vesztegetnek

mert kiderült többé nincs kétkedés
akit szeretnek oly stabil mint egy fa
ki nem döntheti szél se földrengés
mert hűség nélkül nem nő ám családfa

fesd hát Uram át az eget-földet
piros legyen a fű és zöld a virág
kék levegőn lila gyümölcsfák

fesd át arcunkat is fényesre fesd
hogy lássuk a jószívűeket este
mielőtt a nap tengerbe esne

téli pillangó kerülget talán
vagy az erdőt mezőt vizslató elme
szinte érzékelem szárnya nyomán
mintha felhőből pillangó teremne

nagyon komoly a szerelem - sajog
sok téli pillangó lesz ez az érzés
szívem köré szálldosva körbefog
holtpont vagyok makulányi szenvedés