kukkantsbeblogomba
gondoskodj a szó alkalmasságáról
Mikor írnod kell, gondoskodj, hogy a szó
legyen érintetlen, bensőd titka;
hátadon verítékben futkározó,
hozzád tisztán tartozó, húsina.
Álmodj költői álmokat, mint régen;
szerelmed-mindenkori közelségét
ugyanúgy, mint bent, az anyaméhben.
Álmodj örök-egységet, édes érzést.
Példátlan lehetsz, mindenhova más;
valójában csak vendég mindenhol,
s míg pereg az óra hasad a hárs,
embert faragsz magadból, s elbukol.
Mohó magyarkák
Mohó magyarkák kapzsiság a tűfokán;
blamázs cseng, létünk koplalás, ne hagyjuk mert lám
külföldön mily sokat lehet markolni, ó!
kapzsi érdekből hergel már sok semmirevaló.
Lehetsz nagy költő
Lehetsz költő, akármi
írhatsz, mint Petőfi
Hires lehetsz , mint Balassi
s számít még valami:
szüleid, néped nem tudtad gyalázni
Cincog az igazság
cincog az igazság, szegények kis egere
urak nem zárhattok semmit el előle,
falat is átfúrja bár morzsa a kenyere
éléstárban turkál, kóstol belőle
csapdákat szerkeszt a dölyf, nagy pénzes mágnások
párszázan birtokolják a világot
mondd kis egér, honnan kaptak erre jogot
Cin cin, támogatják őket a felfelé nyalizók
esdeklő álmom vidám betéttel
Éjszaka várlak, mint bánat a reményt
jöjj hamar álmokból lépve elém
felvidul éltem ó, annyira kérlek én
elmúlt szomorúságom tengelyén
fordult a világ kínálja kezed, mert
árván nem maradhatsz, légy ma enyém
jöjj nehogy sajnáld az álmokra időd
ébredek akkor ledobhatod új cipőd
Álmot a szív teremt, nem hal bele test
építgeti boldogságterveit
jöjj ide bárhol élsz siess örömest
fölpereg egy szó, föl víg énekem
jó ma szeretni álmokban hinni
úgy örül a lélek, ha ölel két kezem.
jöjj nehogy sajnáld az álmokra időd
ébredek akkor ledobhatod új cipőd