kukkantsbeblogomba

Kis kalap nagy főre kucsma helyett
tekerem hangerőre, néma szél zúg;
dinamikus kornak életzaj kell.
Egyik fülem se lapul, mint egérlyúk.

Paraszt lett a hang is lehalkuló
süketek vesztére úgy elszelel,
mint nyúl se hátul, se elől, futó;
lötyög tökfedőm, szám mítoszt énekel.

Hozd rímfaragó partiról susogj,
mint a fák a függöny lesuhant, ennyi!
Erőt suttrogásból kell merítni.

Figyeld a pusmogást, hisz jól tudod,
az igazság ki nem mondott, szemernyi
delicti, mit illik kinevetni...

Miki elvtárs alszik, mozgáshiány dühöng a szobában;
kifutott a tej, mind elfő a tea, kint a konyhában;
szalámit felfalta, aludttejről álmodik egy macska,
le se ugrik, az asztalon alszik, lekonyul a farka.

Hát a mama hol van? nagy septében , elszaladt a boltba;
jönne máris ám, izgi pletyóval, tartják nyilván, fogva.
A hó meg belepi a járdát, nem lehet sietni se,
ingatag a járás, ilyenkor nem csavarog az utcán senki se.

Megébred Mikibá, menne is világgá, ez minden vágya
ha nem húzná oly kegyetlenül vissza jó, meleg ágya.
Dejszen kialudt a tűz, jöhetne valaki felpiszkálni,
közömbös a falu, itt csak kutya szokott csaholni,

Volt ám barátja, itt öcsorgött a konyhaszéken egykor,
ki tudja most melyik korházban mond vicceket éjfélkor,
mond az nappal is, ha doktorok haggyák szóhoz jutni,
el kéne menni néha, és jó szívvel meglátogatni,

De mondd, kinek van jó szíve, egyik pitvarát fájlalja;
másik a billentyűt; kilenc orvos évekig operálja.
A harmadik szívtelen, annak a legkönnyebb a létben
nem ismerem, ő se engem, pedig sok mindent megéltem.

Hazaért a mama. majd lefagyott lába, bújjon mellé,
ide, a zöldpaplanos nyoszojára, úgy elmesélné
hamarjába neki, hogy mekkora mozgáshiánya van,
jönne már a Tavasz, erdőre szaladna  -, azon nyomban...:)

Nincs iszony, jó a bánya viszony
fekete bélése a mélynek
sötét konokságát sem szidom,
egyirányú járása a szélnek
magány mellékhatása szünetel
ha ettől félsz ne menj soha fel

Nem létezik itt a harag se
még a patkány is testvér lehet
nem jelent tekintélyt a kalap se
mit sem ér önbecsülés keret
hisz sötétben mindenkit fény vezet
nem viszket az orra a szimatnak
csapat nélkül szemek leragadnak

Kis hangya a boldogság, hol lakik:?
Amott cipel morzsákat - és elejti,
gurul is le a tulsó sarokig,
ugornak rá ketten is csipegetni.


Ábrándos asszonykák kis hangyabolyt
dekoráltatnak ki maguknak untig;
mint pók a hálót, tere körbefont;
jö a széptevő s mindelfogy a puding.

Eredj továb csalódva bús ledér,
nagyon pici a morzsa, sose laktat,
nem elégé kiadós, ne kersgélj.

Királynő kaptárában álmatag
búsul sok here, szűkösen jut a méz;
ma mindenhol így van, bárhol is élsz

Kék oroszlán jégből vagy tán
üvölt a fagy zuzmarás szívek közt
eldobottkonyakos pohár alján
rímek ülepedtek le szemközt
a szeretettel mehetek profán
imaházakba csutkára eszik
szívemet közönyös zsenik.

"Istent keresni kell, isten nem ember
isten a preciz cenzura
A fény ura jámborság térj jó útra;
Valahogy senki meg ne unja"

Miért ennyire komplikált a hit,
nem lenne egyszerűbb nekik
és nekünk, hogy önzetlen szeressünk?
Miért kellenek érvek? mi van velünk,

Hogy mindent boncolgatunk, mások
szenvedélyét türelmét átültetjük
saját templomaink padsorába,látok
férfi és női padsort, kérem ne nevessünk.

A kék oroszlány széjeljár
kit lehetne elkapni már, üvölt
néma magány megtestesültjeként
felnyög kit háború mancsa elpüfölt