kukkantsbeblogomba

A halk szó ereje, mint a sebes szél
kicsavar fát, lesodor háztetőt;
hadakat futamíthat meg, nemes cél
felé szólít sok arra törekvőt.

A halk szó köszívet, sziklát repeszt;
gazembert elkerget, a jót köszönti,
gonoszt megint, csapdából kiereszt
sok átvert lelket, könnyeid letörli.

Alig hallható de figyelj, újra
üzent, jó szóval kéri, hogy ne engedd
magad, gyerekeid is átoldva -
kísérleteknek kitenni ne engedd!


Jogaidat elvenni ne engedd,
A törvényt kijátszva jönnek úgy, mintha
segítenének - így lesz -, meg van írva!

játékban írtam a szonettverseny (poet.hu) oldalon

Szorgosan egy két vitriolt beád;
nem kímél ez férfit, avagy menyecskét,
sem a vonzón viruló szép leányt;
vakon szót fogadás így lesz gyerekség.

Lám ezzel szemben, egy jó, péklegény
nekünk jót akar, s így aki rág, az nyel
ha jól rágsz, meg győződhetsz , afelül.

Ha úgy érzed átvertek elsején
olyan lehettél, mint aki nem figyel,
mondd el, ne rágódj ezen egyedül!

Megint megszépül a szó ha kimondod;
leírni még nagyobb áldás - ne hidd
hogy írni csak az "okosnak" adatott!
mert ehhez nem kell tudomány csak szív.

Tudom jól itt a fiatalt okítják,
de nézd meg csutkára kiktől magol?
Nem, nem a tanárra gondolok - inkább
a tanterv zsarnokra, gazt abrakol.

Megint szépülnie kell a magyarnak
eleget járattak a szennyben itt!
Köpd ki az áltudományt és beszélj

akárcsak őseid, király világnak
megálmodójaként, beteg az mind
ki gyógyszerrel gyógyítja hibrid eszét.

Fortyog bent a költői agyfazék,
olaj a tűzre, só a nyelvre - fincsi
lenyelve, no! így kell szerelmesként
dalba fogni, mint hős lovag, szárnyalni.

Gyönyörlevest kanalazva erő
gyűl a szavakba, kigyúl lelki arca
a lánynak, jólesően szenvedő
a szája, szomjúsága fellobbantja.

Szép vagy gondolat, ha érted a nőt,
de ha nem, rekedj be! inkább ne bosszantsd
a szépnem kis fülét, kontárkodva.

Mocsár a tétovaság, mind meddő
félhalál, ostromlásod ne halasztgasd,
mássz a falra, létrát a balkonra.

Vetéstelen, jámbortalan a rend.
Magot hogyan vess? Ne kérdezd, a válasz
gerinctelen, mert csömör nem teremt.
De misztikus méregnyállal benyálaz.

Teremts szépet mégis - terasztalan;
Kerüld ki az undort hozó csulázót.
Nekünk a köpet is szép, bajtalan,
Csak megvetéstelen nyugodt az álmod.

Ha beköpnek ha nem szerencsetárgy
a szerencsétlenségben egy köszöntés
szeretlek a szeretetlenségben!

Csak a szeretet védi a betyárt.
Hiába terjed a nyálas közönyfélsz,
fertőzettlen maradsz ölelésben.