kukkantsbeblogomba

A zsíros csók az igazi, egy forró
fekete ivása közben -; ha adsz.
Frissít mint egy jó eszkimót a porhó.
Fókát hozok ma, ha estig maradsz.

Noha kevés a foka, enni kell!
Szigonyom fenem fényes jégdarabbal;
Ha fent a Hold, mint gömbölyd, szűzi mell,
takarozz be, kedves, egy bőrdarabbal.

A csók s a zsír óv, hol veszélyek és
a bizonytalanság jéghegye úszik,
tüzet csiholni szinte szenvedés.

Megoldom akkor is, rajtam nem múlik;
csak a kávé ki ne fogyjon babám,
pólust válthatunk minden éjszakán

idült mozdonyhiányban rostokol
a szerelem vonatja, finom édes
rakománnyal teltek a vagonok
s tán a mozdonyvezető is szemérmes

s hogy ne legyen holtvágány a hűség
elromlott a váltó, ez legkevésbé
lenne gond, hol ölelni nagy szükség,
ott nagy kényszer csóktalansága szétég.

Nézd a világegyetem hogy reagál,
meteorok, bolyongó csillagok -
titeket felénk mily erő taszigál?

ki görget ránk pusztító haragot
ez már a lelketlenség túltengése
kérek egy mozdonyt a sínekre

Oly andalító, szép - az indián nyár;
beléd szeretett a napsugár is!
itt simogat, itt fénylik, süt reád már
reggel, kitartóan kísér csábít.

Galambom, te, édes búzán nevelt
erős asszony, öreg a nyár, de cukros,
édes körte, mint a csókod, leheld
rám is illatát, szoktassuk ajkunkhoz.

Az ég kulcslyukán át nyitja szerelmed;
hogy estére jobban ölelj, hevít
de gyöngéden, és szívem meg ne perzseld!
Maradj mindig asszonyosan szelíd.

Én meg szökdelve úgy szaladok lásd -
fogom neked a boldogság madarát.

Ősszel sustorognak a levelek,
nyári szerelmünknek utózenéje;
viszi a szél, ablakodon rezeg;
tanuljuk meg - ne menjen feledésbe.

Ma este a Hold, kilép domb mögül,
ilyenkor a szél szebben dalol, hallod,
míg mások titkos gondja ködösül,
nekünk a fák pengetik a cimbalmot.

sokáig visszhangzik a völgyben is;
amott a folyó vizében - csillagok
opálos csillogása ragyog, mint

a te szemed, reggelig nézem, hisz
holnap tán eláll a szél, és a hangok
varázsa szétfoszlik, mint álmaink.

Nemes a költői termény, s a rím
beledalolja szerelmes szívébe
megannyi halovány est bókjait;
szeress, aki élsz párod örömére!
.

Szeretek én is nemcsak rím kedvéért;
s alapítok egy szerelmes pártot;
te leszel az elnök mert a szemed szép;
választást nyerünk mentjük az országot.

Aki nem szerelmes, elmehet innen,
abban amúgy sincs remény, az szabad!
de mi akik szeretünk nem mehetünk;

mert itt a helye mindig mindazoknak -
akiknek párosan szép az élet,
kiknek szívében drágák a rímek.