kukkantsbeblogomba

Kiképzett szerelmes vagyok -, rutin
az ujjbegyemben; hivatástudattal,
s előzékenyen, mint jó maszkulin -
füzöm szerelmem magamhoz, s csókokkal.

Hol is neveltek ilyennek? ahol
szeretet van; sokan üldözik ádáz
rivális "jótevők" -, szívem dalol
és hódít de soha nem volt nőcsábász,

Csakis egy szimpla szerelmes aki
figyel rád kedvesem feltünés nélkül;
a rendelkezésedre áll, ha kell.

S ha nem, akkor ki vagyok? senki
a négyzeten, igy véve feleségül
tenyeremen élsz mint egy hópehely:)

Érik kökényfekete, savanyú nyár
fedett fővel egy vén, bokorlakó
szerelem bástyáján nőknek szalutál;
de nem csibész ő; sem csókfaragó!

Nagy ám Erósz alabástrom bástyája,
kit ostromol létrán, mint Rómeó,
sok reménytelen; rohamra csatára -,
de pajzs nélkül  és Ámor, a nyilazó.

Valahányszor lezuhan némely, otthal
egy vakondtúráson -, vérző sebén
bozót lakó lányok festik ajkukat;

Hajam bár szürke, ám két karommal
kapaszkodom létrába, hej, Julia!
jövök még egy utolsó bulira...






l

Veled rózsakert, nem bunker az élet;
szerény e dal, hangosan ne dalold!
Legyen halk mit hallani akarok,
legyünk  dalosak, kik dallal beszélnek.

Mikor megérkeznek a hű méhecskék -,
mint sok éhes ember, ki nem szakács
után kajtat, hanem eledelt; lásd
a méh is enyhíti éhségérzetét.

Dehogy enné meg társak nélkül, ni! ?
hazaszáll, finomat visz szerte osztja;
eteti azt is -, ki, szárnynélküli.

Kevés a szó, mit mondhatnék, hallod, na?
ezért éneklem, érezd remekül-,
nem hadarhatok, ezt érzem legbelül.

lenge ajtón ki be jár a szerelem
lépek utána - ajtók világa előttem
ó melyiket nyomjam le melyik kilincs
nyitna rád ó szerelmem, végre te is rám tekints :)

nyüzsgő térben ajtórésben felbukkansz
labirintust körbe futva látom elsuhansz
nincs már erőm itt feladom, s meghalok
ekkor jössz épp földön rám lelsz s ím feltámadok

Ami kapu, azon átall jer szépem,
ami ajtó, ami ablak, eressz
magadhoz azon át, mint fent az égen
a Holdat a felhők, hogyha szeretsz.

Ami kedves, ami illő, hozom már;
ami kincs, ami arany - mind tiéd.
Neked adom a világot; csak lomtár
az nekem, nélküled, semmit nem ér.

Amig te élsz addig éljek derűsen
veled, és addig te életvidám;
ameddig le nem tesznek mosolyogj rám.

ami kapu, ami ajtó, odalenn,
nyitassák ki! hogy hozzád mehessek.
örökkét nélküled - mi a fenének?!