kukkantsbeblogomba

Ó, izé...magyar vagy? Önrendelkezz!

- azt gondolom ez nem vicc -
Hogy van ez, mondta neked valaki?
gyakorlatilag aki tudja azt, 
hogy mi az az igazság, az szólt valakinek? 
másik dolog valamennyien nézünk,
- Mi van még amit izé...
valamit nem tudunk
Önrendelkezz! ez mi?
Honnan tudjam, mondta nelem valaki?
Önrendelekzzünk akkor együtt
Hát lehet? Hagyják? 
Mondja már meg valaki,
vagy ne is mondja
Rá kéne jönni egyed-egyenként

Ima


hazát árultak a jóisten fiai
jöttek a testvérek 
kérlelték őket
Ne áruld el ne áruld szép hazám
ne add idegen kézre
amit isten e népnek adott
de hiába isten gyermekei
mégis bűnbe estek
Tudsz-e arról, hogy mit
szól erre az isten
Biony nem hallott senki semmit 
igen csak van egy olyan kifejezés
hogy idő, és isten nem ismeri az időt
akkor meg miről beszélünk
mondd testvérem, ó miről?

Nem fél a szívem, fűzfarügye, barkák
oly szép minden, belül is dobogj tavaszt;
szabadság gyöngyei, ódon-sors-darabkák -
ereklyeként kíméltem, virágba hajt
Ó, agyonhasznált angyalka vállacskák.

Hányszor rátok hajtja fejét az álmos,
mikor lelke feladni készül mindent -
és suttogásba - bágyad, miatyánkos.
hosszú télen a táj oly soká pihent
lekoszlott fűszálakból elnyűtt vánkos

Már nem kell néki, zöld lombokat óhajt;
merészek a tervei, sose látott
színeket kever a mélység, felsóhajt,
Jöjj kikelet, készítsd tarka palástod!
Takard a hegyet, annyira beroskadt.

JÓNAK KELLENE LENNEM, ezt mindenki tudja magáról, Hát én nem ilyen voltam? Dehogynem és mi lett a következménye?
Körbevettek a durvák, a lelketlenek, s nem tudtam az okát, miért történik mindez velem? Nem tudhattam, de ma már rájöttem, hogy ennek oka csakis én lehetek, mert tévesúton jártam, mert abban a hitben éltem, hogy a jó vonzani fogja a jókat. S csalódnom kellett, ezzel szemben elkezdtem vonzani az alattomos, a sötét lelkű, meg a rosszmájú emberkéket.
Ámde egyszer a homlokomra csapva felkiáltok: Aha! Hát persze, megvan!Nem a jókat vonzom, ugyanis elfelejtettem hogy az ellentétek vonzzák egymást és a hasonló dolgok meg taszítják egymást, Itt a hiba, nem máshol.
Ugyanis aki jó, azt a jók elhagyják, vagy egyszerűen eltaszítják maguk mellől. Ám a rosszakat a jó maga-mellé kecsegteti, anélkül hogy tudna róla, anélkül, hogy észrevenné, mennyire naivan cselekszik. Így van ez még akkor is, ha tudatalatt megy nála ez  végbe, ja. Aki nem hiszi, próbálja ki, legyen olyan jó, mint egy falatkenyér, meg is zabálják azt a haszonlesők szöröstől-bőröstől, he he he! Ezentúl persze, hogy mennyire lennék jó,  az ugye nem publikus már, majd ha mindenki rossz lesz és odavonzani szeretnének maguk közé, akkor változtatok a mágneses pólusomon, hogy azért mégse kerüljek gátlástalan klikekkbe, azt azért mégse...

Maradjunk annyiban, lásuk be hogy a jó a jót csakis taszítani tudja, itt is bajos megérteni azt, hogy egy jó ember szeretni tudja e a másik jóembert? Szerintem nem.
tehát ebből következik,  engem a rossz emberek szeretnek, ls  ebben biztos vagyok. Na de akkor meg kik irigyelnek? természetesen a jók, hiszen ezáltal taszítani tudnak, ez is egy törvény, s nem véletlen semmi az életben, ezenképp ez sem :)
Na még annyit befejezésül, hgy s akkor vajon ,kik mutogatnak rám?
Hát itt már mondhatnám azt is, hogy mindenki, de már nem is érdekel, Elfogadom, hgy a világ ilyen, tehát nem érdemes jónak lenni, és aki jó, az magára csődíti a sok deformált elméjűt, stb,

guruló könnyek értem
csillámlik a fülbevalód
csönd mosolyában érzem
szemafor-vörös arcod
megtiltaná írjak sanzont
legyetek elnézőek
a nő rám mutatott, ni
ez a fiú barna-piros
bár ne tudna írni, ja.

Adok nevet a majomnak
Komoly szívű állatomnak
Pökben, húgyban s a piszokban
Versenyre kellt, s lemaradtam.

Nagy küzdés volt, ódát írtunk
Engem sokkolt, kezem izgult
Bevetettem minden éceszt.
De az állat kenterbe vert.

Adok nevet a majomnak
Poetikus állatomnak.
Megérdemli, hisz legyőzött -
S az ő neve Tintás Köcsög.