kukkantsbeblogomba

Mesecsésze a meseszéfben elzárt;
kaszafúró hányadszor bukkan rá?
s nem sejti ebből ittak a cimborák -
Benedek bácsi ha elmondhatná...

Azóta millió hamis csésze kelt
életre, s körbejár -, benne kola
és mérgezet mesekotyvalék bora;
igyátok estétól reggelig e szert.

Média néni-bácsi keverőpult -
kifogyhatatlan az itóka, hörp
és újra hörp, sakkor így lesz szép a múlt.

A végén elhiszed hogy ez málnaszörp;
Barátom - cimborám  halld -, Benedek
Elek apó nem ezt hagyta tinéktek.

A szűrkét ne keverd alapszínbe;
nüanszot keverrj pár rokonszínekből,
Rokonság  a sárga, pattanj zöldre,
de ha kék, fosztogasd ki mind a kettőt.

Mi legyen a naranccsal, egy piros
kacsingat rá, s te hagyod? oly irigy lesz
a szalma szemű nárcisz - , mert csinos
az összes kármin, a blúza pipacsos.

Lilavörös is szépiti magát,
bolondnak csufolják ha túllihegi,
nem könnyen alakít kis ibolyát.

Ni a darázs meg eme kanári!
De mérges az egyik és mily aranyos
a másik, hangja is káprázatos.

Mustár vagyok, ecetbe mártva,
igy adok szavakat a szádba
ehess mellé húst Dózsa lábszárt
tüzes fogóval tépett felsált.

De nem ehetsz már, felzabálták
a századok, s a mustárt zárják
a flakonba; kupakján zárjel.
Azt írja lejárt, és nem tápszer!

Savanyúság kell? ott a kökény;
engem meg kinyom a jó köszvény,
mert bírom a képzelt beteget;
mellé fekszem s ő olvas verset.

Ha elfogy írok meki újat
könnytől csepegő líra búsat.
Forradalmasítom az írást;
az a helyes ami, nem zilált!

Végezetül be kell látnom én,
mégse vagyok mustár az idén;
tavaly lehet hogy az lehettem,
midön a pulcsim leettem...



.

az Anya isten teremté a világ
minden élőlényét, sőt, legkivált
az embert, s a nő lett a teremtés
koronája, okos rendeltetés

bölcsőt ringató, szeretet nyújtó
hatalmát férfi irigy és csaló
bandája fondorlattal "átvette"
s akkor lett isten Anya átfestve

azóta tagadjuk a teremtés
istenét, Uram Jézus - ez kegyvesztés
tisztítsd meg lelkünket, és segíts
helyreállitani gonosz tetteink

Istálló homályába jött a kisded;
Áldott születése reményt sugall,
Törődik velünk Isten -, letekintett
gyarló életünkre, de nem haraggal.
Szeret minket -, s elküldte hozzánk Fiát.
Mondjunk hálát érte, köszönő imát!

Mindahány szó egy forrásból fakadhat
Isten szólt, hogy legyen s lett aszerint;
Áldás az élet -, habár letagadnak
sokmindent az igaságból; te higgy
abban aki látta égi Atyánkat -,
s elmondta nekünk mindre van bocsánat!

Lélek és szellem tanulja a létben
Isten akarata szerint, miként
kell élni tiszta lelkiismeretben;
ne küldjenek utánad kárigényt
arra vigyázz ne tartozz senkinek se,
inkább alkoss, gyarapíts szeretve.

Mert egy őstől származik minden ember -,
egy forrásból a nyelvek, a beszéd;
Mind emberek vagyunk - ép értelemmel -,
egymásért vagyunk erős közösség.
Tiszteljük egymásban a különlegest.
Jézus tanított erre, s a mennybe ment.