kukkantsbeblogomba

Apámnak volt egy füzete, egy komcsi
propaganda, ha jól emlékszem,
"Az Agitátor zsebkönyve" címmel nyomták
a kezébe szegénynek, rá erőltették - hiszen
egíüttműködést vártak el tőle, a
trianoni károsulttól, akinek hazáját
elorolták, szóval  ez a  könyvecske tényleg
a zsebében vplt egy darabig.

Talán észre sem vette, vagy elfeledkezett róla?
soha nem nézett bele, ugyan minek? kívülről tudta,
hogy hazudnak ezek a  gyatra betűk a hófehér papíron,
Hogy is lehet kimagyarázni, amikor egy nép életterébe
idegenek nyomulnak és kisajátítják törvénytelen?

Akik mindenkitől minden mozdíthatot elkoboztak,
akik kamionokkal szálítottá bukarestbe a lopott
árut, élelmiszert s mindent am ért valamit,,
akkor, emlékszem a nép tavasszal kiment a legelőre
piypangot gyújteni és cikoriát. Emlékszem
késsel mentünk és gyökerestől kiástuk, anyukám
otthon megmosta és megfözte , tett bele más füveket is
fokkhagymát és kevés tejet, amit egy tejesgazdától
szoktunk reggelente uborkás üvegben haza vinni.
Ebben az időben vettem kézbe a zsebkönyvet

Lapozgattam, nagyon komoly könyvecske volt,
de amit állított az mind hazugság, nagyjából
arról szólt, hogy a népet felszabadította a
gyarmatósító... munkáspárt  - Többé nem kell éhhezni, 

lesz minden.  - Éljen a dolgozó nép, jól van - él az, 

gondoltam, ha  lesz saláta, tojás, cseresznye, meggy,

néhány csírke húsvétra, stb.

Azóta eltelt sok idő, és mit ad isten, megint
azt hallom, hogy propaganda lépett a színre
ők osztják az észt, na mndtam magamnak, kezdődik valami
nagyon komcsis, amiből nem kérek, na mondom
ezek megháborodtak, vagy mi?

Szépen bandukol a Tél, vizeken jár,
mint Jézus Urunk egykor - Balaton
közepén hóembert fabrikál, viszlát
hullámzó vihar, vissza zaklatom.

Mindent vissza, visza még a nyarat is, de
a fellegeket is, de még azt is
aki napozik bikiniben, küldj ide
szép lányokat,kimennék magam is.

Engem már ne küldj vissza a föld alá,
amúgy is odajutok, élezzem
öreg csákányom, olajzom pikamerem.

S a Tiszát is adjátok vissza ahová
való, hogy a Marost kiigya -,
hozza vissza álmainkat, áradj tisza.

Falat épít a jövő, modern bunkert
odafel az ötvenedik emeleten.
Jó falat ez a kivitelezőnek,
csámcsognak rajt némelyek képzeletben.

Falat bont, zokogva, újratervező -
magány veszi körbe, érzi amint
eltünik a fal, egyedül marad Ő;
visszasírja máris a kis kabint.

Jó falat az éhezőnek, de jobbat,
mint a jóllakottnak, kicsontozott
békacombot, ne hízlaljon zsarnokot.

Falaznak a rendőrök, gonoszabnak
ki épít fogdát, kell a gonoszság;
valakiktől hadd rettenjen a világ.

Szekérzörgés a hír, nem egyéb
előre tudtuk,  zajt hallottunk -,
agyunkba kotorászik a lét.
Így törték kerékbe igazságunk.

Bor és egér, digitalizált;
minden korty, titkon, számolva lesz.
De majd, ha e szívverés,  megállt -,
Mit szolsz? tovább forog-e a lemez?

Nem sok a jó, csak véletlen, s ritka;
kevés mámort sem adagol, pedig mind
a boldogság előszobájába'
csoszogunk réveteg, s hiába -, mintha

azért ücsörögnénk, hogy kis előnyt
szerezzünk, s némi jogot? birtokolni
a jót, drágábbat aranynál. Előnyt
az első fogáshoz, éhünk elnyomni.

Kevés jót - könnyel mosott érdemet
valamivel könnyebb kinyerni, gyémánt
szemű biztató s féltő pillantást.

Hiszen, ha nem féltés a szeretet,
mi egyéb? Ha nem mámort fokozó -,
akkor jókedv nélküli illúzió...?