kukkantsbeblogomba
GondolatokKeresztlépések vége
Keresztlépések vége, veled
lemért világ, csak ekkora; nincs
külön tér -, következő menet -,
forgószél vájta csúcsokra visz.
S aki odáig felér, szerelmes
mint Rómeó és Julia pár;
idő nem számít, bárhol lehetsz,
akár síron túl is; nincs határ...
Az öröm jogán
Az öröm jogán lógnak a napok;
lazsálna az ember is. Olykor úgy el
lopná a napot, ám neki nagyok
a vágyai; nyilván azért boldog, mert
nem késik el a melóból, s ragyog
szeme, ha végre haza ér, lenyugszik.
Nem cserélne senkivel, nem nyafog.
Vasárnap a kövek is meglágyulnak;
olyankor apró mókus a kedve,
odúba gyűjtött mámorba kábulgat.
Örömtelt, mint zord télen egy medve -,
s kicsit ügyetlen, mint sok egoista -.
pedig számára egy ajtó sincs nyitva.
A selejt pad alá kerül
Szorgos a kéz, de selejt is akad
Pad alá dobja a meos, ej, ez kár!
sok idő ráment, figyelj már, ragadd
a szerszámod igyekezz, ne fuserálj!
A melós bólint, keserű a vád.
Odavágná műszerét, s lépne innen;
de még így is kevés a bér. "Ne várd
multi hajcsár, hogy megszakadjak ingyen!
Az a selejt a pad alá kerül,
miközben romlik a pénz s a népjólét.
"Sebaj, kell a háborúra a zseton!"
Arra koncentrálj emberiség,ülj
veszteg dolgozópad körül, ne jótét
legyen eszményképed, henem armegedon.
Belékelt gumiforgás
Belékelt gumiforgás a cián hat alma;
mikor vasmentes a fehérje kokúsztején
kicsit latex a fiatalító nedű fogalma..
nem ez nem annyira értelmetlen tudom én
de kódjelek rekesztik buvópatakká!
Mindjárt szárazzssággal ébredő
Kikelet, ki kellett szárítani az alá
fuserált hóhiányt, szép vagy széteső
kapitalizmus, éljen a jurofónia -,
szimfonia nélkül nem lesz Plutó
a kezes, ne reszkess...
fuserál=eszkábál
Nyakon sál
Szekálj szél, nyakon sál, okvetlen is
süvölt a sündörgő, sánta eb -, óg-móg;
ki hinne neki, dinnye feje rizs-
poros; nagy, lukas fülében korongok.
Daloljak-e babám most? jer ölelj!
be nem reked aki szeret, nyakon sál;
csak mond és feléled e szívműhely,
de még jobban zsibong, ha megcsókolnál.
Vakon száll érzelmem dala, diszponál -,
hisz véd nyakon sál, imádság fohász.
Zsigerek mélyéről körödbe vonzzál.
Maholnap nem lesz már e nyakon sál
Tavaszt vár, bundákat levet a világ;
tiéd lesz ám hét határ, kis virág!