kukkantsbeblogomba

Lelógva -, fejjel lefelé járok;
visszalógnék de létem -, földhözragadt.
Kihörpintek pár folyót, patakot.
ki fogom bírni valahogy alant
Legelem le a gyümölcsök legjavát,
és ellopom az asszonyok mosolyát.

Melyik télen fehér minden, jégcsapos,
Szabadságra ment Télapó, makracos.
Ott üdül ahol mindenki félarcos,
kiszemelem s megigézek valakit
hol az idő füle füstöl, hangfogós.
és kinyitja meleg szoba ablakit.

Mert én éjjel egyedül nem alhatok
leéghet a karácsonyfa ne cigizz!
Alvó társ, én paplan alatt gyóntatok:
kérlek Szilveszter előtt ne hisztizz
"Mondd meg rózsám, mikor lesz már szép tavasz?
mikor mondod, hogy te soha el nem hagysz?




Regény az életem, vastag, vaskos könyv 
a polcon.Ha sosem nyitjátok ki, ha eladtok,
 nem haragszom

Szorultam agyament íróra; Vagy ő talált ki,?
egy este Megírt fekete betükkel, a szerelmes,
 történelem könyvbe;

Nincs fejemen  nimbusz,lesüt a Hold csupán
Hátamra  lecsorog méregzöld,  bűzös tintafolt.

Kezem-lábam a vakok ösvényén ölelget valaki-szépet;
Átadták szerelemnek létemet, ölelés közben, 
valaki öntelten legépelt

Gyürött, agyonolvasott könyv vagyok, esténként 
felnyítnak dámákl Memorízálják, kiknek születtek? 
Aztán, egy -egy lapom újraírják

Most csönd van, egy szűzlány jön felém,  
kis keze nem remeg. Kinyúl értem -, mekegve olvas: 
"sze-rel-mes, könnyes  kék szívek"

Az más regény, szól rá a könyvtáros néni, 
 elkapja máris. Látszik, hogy mindenki mástól
 mennyire félti, lehet az tanár is.

nem egy szekér, sem csónak a jövő
abból már gyerekkorodban kiestél
hiába szólt kapaszkodj csecsemő
felszedtek útról, elvittek mint a szél

mi lesz a jövőd ki vigyen tovább
kallódni kelessz nekik hát ne rángasd
köteled elektromos menj ne várd
a kontaktust dögcédulád kiváltasd

pici határok között ne lapulj
se életed ne sajnáld - fogyóeszköz
népek harcának csúfos vége lesz

s ha minden ledőlt akkor szabadulj
hogyha gazdagok ellen a szegény győz
s a barátnőd szívedért odalesz

Vidám napok, - volt nincs poétika;
bolond toll rózsát vésett e tenyérbe
s egy dalt, de kéne hozzá trombita.
Hova ment Frédi ki egykor zenélte?

Darabok volnánk, sárból ragadottan
paréjgyökérből belek és erek,
mikortól soványít lelket fagyottan?
ha szerelemre éhes az ideg.

Dagadj izomtalan, emeld a lét
három dollár a kobakom belülről
kifelé, küldi vélt intőjelét,

Várni késztet a szeretet, s letép -
fülemből egy szőrzetet; hátba tülköl
a méhkirálynő - rajzás véget ért.

Avarban nyomtalan lépek feléd;
tudom hogy várod, viszem szép virágom;
Te vagy a tündér én meg a cseléd;
üres vázával várj, ez hozományom,

Aj, de a kezemben hervadni kezd;
loholok hiába, nem fogy a távol;
ösvények fogynak, ösvények nőnek;
de mégis messze vagy -, sehol nem látszol.

Aludni kéne, nem birok, sehogy;
mint aki mély sírba száll le, kereslek
de onnan kifelé, van-e kiút?

Gyalogjárdán mezítláb, baktatok.
Csak annyi tudok, hogy holtig szeretlek;
köröttem csend; a szél is elcsitult!